Beszéljünk angolul!

Az angollal egyetemista koromban kerültem kapcsolatba - beíratkoztam egy nyelvtanfolyamra. Ez volt az első alkalom, hogy egy nyelvet nem iskolai keretekben (és módszerekkel) kezdtem el tanulni és ez, illetve az angoltanárom és tanítási módszerei nagyon meghatározó fordulatot hoztak nyelvtanulói pályafutásomba. Jaaa - ocsúdtam fel az első néhány óra után - hát így is lehet nyelvet tanítani??? Hogy még csak néhány szót, mondatot tudsz és máris: pármunka -tessék "beszélgetni", azonnal használni is a megszerzett tudást.
Aztán persze fontos a tanár személye is. Az enyém nagyon fiatal, nagyon lelkes volt és nagyon szeretett tanítani - engem teljesen elbűvölt és magával ragadott. Imádtam az angolórákat. Utólag belegondolva nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy végül én is az angoltanárságnál kötöttem ki.

Akkoriban persze semmi elméleti tudásom nem volt a módszertannal kapcsolatban, egyszerűen a saját bőrömön éreztem, hogy ez működik és azóta is azt vallom, hogy nyelvet csak így érdemes tanítani, kommunikatív módszerrel. Már amennyiben az a cél, hogy a nyelvtanuló a nyelvet valóban használni tudja és képes legyen mondandóját kifejezni.
Napjainkban persze nálunk is - elvileg - már szinte mindenhol ezt a módszert használják. A gyakorlati megvalósítás, attól tartok, még hagy némi kívánnivalót maga után.

Az angol egyébként (részben) nagyon is tanuló-barát nyelv. Kezdőként gyorsan lehet vele sikereket elérni. Szinte semmi ragozás, nyelvtani nem, egyeztetés. A szavakat a megfelelő sorrendben egymás mellé tesszük és már kész is a mondat...
Na jó, elismerem, azért persze akadhatnak nehézségek. Mindjárt itt van a kiejtés. Nem elég, hogy amit leírunk azt egyáltalán nem úgy ejtjük ki, de még az egyforma betűkapcsolatokat is hol így, hol úgy ejti az angol, semmi szabály, semmi kapaszkodó. (Nem kéne mégiscsak megtanulni azokat a fonetikai jeleket ...?) A fenti vádra az angol kétségkívül rászolgált, mint ez a kis vers is példázza:
When the English tongue we speak
Why is break not rhymed with weak?
Won't you tell me why it's true
We say sew, but also few?
And the maker of a verse
Cannot rhyme his horse with worse?
Beard is not the same as heard,
Cord is different from word,
Cow is cow, low is low,
Shoe is never rhymed with foe.
Think of hose and dose and lose,
And think of goose and yet of choose,
Think of comb and tomb and bomb,
Doll and roll and home and some.
And since pay is rhymed with say,
Why not paid with said I pray?
Think of blood and food and good;
Mould is not pronounced like could.
Why is done, but gone and lone -
Is there any reason known?
To sum it up, it seems to me
That sounds and letters don't agree.

Aki nem biztos benne, hogy a dőlt betűs szavak kiejtése miben különbözik, annak javaslom, hogy ha épp nincs egyéb sürgős teendője, lapozzon fel egy szótárat. :) Szerencsére ma már az Interneten sok olyan szótárt is találunk, ami ki is ejti nekünk a szavakat.

A kiejtésen kívül másik nehézség még a nyelv ritmusa és a hangsúlyok.Vannak nyelvek, amelyekben a mondatok ritmusát az adja, hogy az egyes szótagokat mind azonos idő alatt ejtik ki, vagyis minden szótag kiejtésére ugyanannyi idő jut (mint pl. a magyarban). És vannak nyelvek amelyekben a mondatok ritmusát az adja, hogy a hangsúlyos szótagok egyenlő időnként következnek egymás után.
Az angol nyelv ehhez a második típushoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az egymást követő hangsúlyos szótagok között eltelt idő változatlan maradjon a közöttük levő hangúlytalan szótagok összetömörülnek ha szükséges. Illetve, ha nincsen hangsúlytalan szótag két egymást követő hangsúlyos szótag között, akkor az előbb következőt meghosszabítva ejtjük, hogy kitöltse a rendelkezése álló időt. Így a beszélő egy mondat kiejtése során tartani tudja a ritmust. Tehát az angol nyelvben egy mondat kimondásának idő szükségletét nem a mondatban szereplő szótagok száma, hanem a mondatban szereplő hangsúlyos szótagok száma határozza meg. Ezért van hát, hogy az "elharapott" szavak, szótagok miatt sokan küzdenek a hallás utáni megértéssel. Nem titkolom, évekig küzdöttem azzal a problémával, hogy bár minden szót ismertem a szövegben (olvasva), hallás után mégsem értettem meg. Nekem segített, amikor megpróbáltam én is felvenni ezt a ritmust.

Próbáld csak kiejteni ezt a két mondatot ugyanannyi idő alatt (a vastagon szedettek a hangsúlyos szavak):

That man. That could be the man. Hát ... az angolok valahogy így csinálják. (Sajnos nem arra optimatizálták a nyelvet, hogy szegény külföldi minél könnyebben megérthesse.)

Kitalálod mi a közös ezekben a mondat- csokrokban?

Good morning. Excuse me. How are you?

A piece of cake. The shop was closed. It's time to go.

Where are you from? Where were you born? What do you do?

Would you like a drink? Do you want to come? Is it far from here?

Az egy sorban szereplő mondatok hangsúly-mintája (a vastagon szedettek a hangsúlyos szavak vagy szótagok) megegyezik, a hangsúlytalan szótagokat meg jól elharapják (ideális esetben mi is elharapjuk :)

Remélem kicsit segítettem és senkinek nem vettem el a kedvét az angoltanulástól. Mert ha valakinek véletlenül lennének kétségei affelől, hogy angolul tudni érdemes, ideírnék néhány számadatot. Nem a legfrissebbek, de így is elég meggyőzőek, szerintem:

• az elektronikusan tárolt információk 80%-a angolul van


• az Internet felhasználók 80%-a angolul kommunikál


• az e-mailek 3/4-e angolul íródik


• a Föld lakosságának negyede (1,2-1,5 milliárd ember) beszél angolul valamilyen szinten, ebből 320-372 millióan anyanyelvként

Szóval, ha szeretnénk mindehhez az információhoz hozzájutni, ezzel a rengeteg emberrel beszélgetni , akkor munkára fel, csiszolgassuk angoltudásunkat!