Az az ötlet, hogy franciául is kéne tanulnom néhány éve a moziban született. Pontosan nem emlékszem melyik francia filmet néztük felíratozva (talán valamit Audrey Tatou-val?) , amikor úgy éreztem, hogy szeretném érteni. Na, nálam ez már elég érv ahhoz, hogy az adott nyelv felkerüljön a tanulandó nyelvek listájára. :) Pedig úgy gondoltam a francia nem való hozzám, túl affektálós és amúgy is valahogy olyan idegen... Ezért úgy gondoltam, nem akarok vele sok időt tölteni. Egy év alatt eljutok egy túrista szintre, az elég is lesz, hogy ne adjanak el, ha legközelebb véletlenül épp Párizsban járok...
Aztán kb. két hónapja elkezdtem franciául tanulni. Jobban mondva elkezdtem hagyni, hogy hasson rám a nyelv. Szerintetek hat? Hát igen. Mi tagadás egyre inkább úgy tűnik több lesz ebből, mint egy év. Fene tudja, most valahogy nem bánnám már, ha tudnék egy kicsit "affektálni". Egyenlőre leginkább csak hallgatom, könnyűszerrel (Assimil: Könnyűszerrel... sorozat. Nekem az olasznál nagyon bejött, így megvettem a franciát is) Tudjátok, mosogatás, mosás, vasalás, futás. (A kocsiban még mindig az olasz kazetták rongyolódnak, mert ott nincs cd játszóm.)
És persze az olaszt sem hagytam abba, de ez a két nyelv valahogy segíti egymást a fejemben. Kitaláltam, hogy francia-olasz szótárfüzetet vezetek, így két legyet ütök egy csapásra.
A kiejtéssel vannak még problémáim. Alig várom az első téli náthát, ami kicsit besegítene az orrhangoknál. :))
2008. december 19., péntek
Flörtölésem a franciával
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szia Magdi!
Töredelmesen bevallom, hogy a kezdetektől vagyok lelkes zugolvasód és már vártam, hogy mikor kerül terítékre a francia. Nekem évek hosszú során át fokozatosan vált a szívem csücskévé, de nem vagyok benne biztos, hogy akkor is ennyire kitartó lettem volna, ha nem nászajándékba kapom.
Szóval örülök, hogy hagytad magad elcsábítani, és a módszeredhez csak helyeselni tudok. Hallgasd úton-útfélen!
Mi mást is kívánhatnék a végén, mint:
Bon courage!
Szia Csilla!
Köszi a biztatást. Már megfogott engem a francia és nem is áll szándékomban védekezni ellene.:)
Én is szoktalak ám zugolvasni Téged és szerintem ezt sejtettük is egymásról, nem? Kedves, hogy kiléptél az inkognitóból, én is ezt teszem.
Én a franciát Rád bízom, Magdi, és Csillára és Zitára és még sok más kedves ismerősre, akiknek van hozzá bátorsága! Szerintem gyönyörű, főleg, ha egy nő beszéli, szívesen hallgatom, de nem ijesztenék meg a saját próbálkozásommal senkit. Vagy az is lehet, hogy túl vidéki vagyok hozzá? Bár odavagyok Juliet Binoche-ért és még őérte sem. Puszi és Békés Karácsonyt az egész családnak!! Ági
Megjegyzés küldése