Hogyan?

Nem fogok mindig Lomb Katóval példálózni, csak még most az egyszer. Ő a módszerek közül az olvasásra esküdött, én a hallgatásra.
Aki olvasta e blog kezdő bejegyzését, most felkaphatja a fejét: hogyan? eddig arról volt szó, hogy be nem áll a szája, akkor most hogy jön ide a hallgatás?
Azokban sem akarok hiú reményeket ébreszteni, akik a nyelvórákon eddig is igyekeztek megúszni a megszólalást és az előttük ülő mögé bújva hallgattak - nem, sajnos ez a módszer, ez a fajta hallgatás bajosan fog használható nyelvtudáshoz vezetni. (Hogy a nyelvórákon egyébként nem is szabadna egymás mögött ülni, az majd egy másik bejegyzés témája lesz.)
Amikor hallgatásról, mint nyelvtanulási módszerről beszélek, akkor az anyanyelvi beszélők által előadott szövegek, leginkább életszerű párbeszédek hallgatására gondolok. És nem egyszeri, hanem, mondjuk, százszori meghallgatására (de a szám 15 és végtelen között tetszés szerint változtatható). A módszert magamon kísérleteztem ki és nem teszteltem a népességet hűen reprezentáló statisztikai mintán... csak nem tudom elképzelni, hogy valakinél ne lenne hatásos. Ha ugyanis egy kazettát, cd-t, mp3 lejátszón rögzített hanyanyagot rongyosra hallgatsz, ha nem akarod akkor is lépten nyomon visszacsengenek majd a füledben a mondatok, kifejezések - mégpedig a tökéletes kiejtéssel és hangsúlyozással!!! De ez csak az egyik, bár nem elhanyagolható előny.
A másik az idő. Nem fogadom el azt a kifogást, hogy "tanulnék én nyelveket, de nincs rá időm". Közhely, de igaz, hogy arra van időnk, amire időt akarunk szánni. Azt viszont minden áldott nap magam is fájdalmasan tapasztalom, hogy az a fránya 24 óra felháborítóan kevés mindarra, amit az ember szeretne egy átlagos napba belezsúfolni. Az állandó időhiánnyal küzdés vezetett el oda, hogy bekerült a nyelvkazetta az autóm magnójába, a cd a konyhai cd-játszóba és amióta gyermekeim hatására végre felfedeztem magamnak az mp3 lejátszót, már futás közben is hódolhatok nyelvtanulási szenvedélyemnek. Ha már nem áll hatalmamban, hogy elrendeljem a napok 48 órára való meghosszabbítását, legalább az idő dupla kihasználását megoldottam. Mert ugye főzni kell, takarítani sem árt néha, a vasalnivalóért is kevesen versenyeznek körülöttem, bosszantó dugókban kell vesztegelni, de ha környezetvédő vagy (vagy nincs autód) a tömegközlekedés is rabolja a drága időt. Ha viszont mindeközben hallgatod a kis hanganyagodat, azon kívül, hogy kevésbé bosszankodsz (ami mellesleg védi az egészségedet), még a nyelvtudásod is fejlődik. Arról nem is beszélve, hogy az olyan szellemi tevékenységet nem igénylő munkák, mint pl. a mosogatás és egyéb házitündérkedések engem megőrjítenek. Viszont, ha valami jó kis nyelvi csemegét adok az agyamnak, hát, még ezek a teendők is kevésbé esnek nehezemre.
Persze az igazi az lenne, hogy miközben hallgatod a párbeszédeket, hangosan ismételnéd is. Ez az autóban (már amennyiben éppen nem szállítasz a nyelvek iránt kevésbé elkötelezett utasokat :) és a konyhai magányban gond nélkül kivitelezhető. A tömött buszon inkább csak a bátrabbaknak, extravaganciára hajlamosaknak, polgárpukkasztóknak, illetve a mások véleményére való fittyet-hányásban haladó szinten lévőknek ajánlanám.
Azt persze sajnos nem állíthatom, hogy rá sem kell többet nézni a nyelvkönyvekre, megússzuk a nyelvtani gyakorlatokat, és természetesen levelet sem fogsz tudni írni, ha sosem veszel a kezedbe tollat, ceruzát, számítógép billentyűzetet, stb. De az idegen nyelvű szöveg hallgatásával hatásosan fejlesztheted a nyelvtudásodat (persze csak akkor, ha tényleg akarod fejleszteni) azokon a napokon, amikor egyébként nincs időd nyelvet tanulni.
Mert amikor van, akkor persze ülj neki és olvass, írj, csinálj nyelvtani gyakorlatokat, nézz idegen nyelvű filmeket, menj nyelvórára és ne hallgass, hanem beszélj, beszélj, beszélj!