2008. december 4., csütörtök

Mi köze a politikának a nyelvekhez?

Eszem ágában sincs politikáról írni, de attól tartok ebben a posztban , ha csak érintőlegesen is, de nehéz lesz nem beszélni róla, mert a politika gyakran beleszól olyanba is amibe pedig nem kéne (máskor meg persze nem hallatja a szavát ott, ahol kellene)

Miért nem beszélnek a magyarok idegen nyelveket? Nyilván ennek szerteágazó okai vannak. Szerintem - mint majdnem mindenben - a nyelvtanulásban is nagy szerepe van az első élménynek. Milyen nyelvet, hogyan és pláne miért kezd el valaki tanulni. Ha a saját korosztályomat nézem, legtöbben az orosszal találkoztunk először. És miért is kellett épp oroszt tanulnunk? Mert ez volt a megszálló csapatok nyelve. Nahát, attól tartok ennél bármi jobb motiváció lehet egy új nyelv elkezdésére. Bár ki tudja? Lehet hogy csak rossz megszálló jutott ki nekünk. Málta például egész jól profitált az angol megszállásból. Miért is nem akartak az angolok minket megszállni? Az is igaz, hogy akkor most nem lenne munkám, mert az egész népesség kitűnően beszélne angolul felnőtt korára. (Mondjuk valószínűleg akkor tanítanék valami más nyelvet.)
Szóval visszatérve a kezdetekhez, nekem is az orosz volt az első idegen nyelv, amit tanulni kezdtem általános iskola ötödik osztályában. Arra hogy mit és hogyan tanultunk ugyan már nem emlékszem, viszont még mindig tudnék jelenteni: "Tоварищ учительница, я докладиваю вам, никто не отсутствует." - csak mára - szerencsére - a tanár elvtársak és elvtársnők már eltűntek (átlényegültek?).
Egyébként én az oroszt is szerettem. Akkoriban bármi egyéb nyelvet tanultunk volna, egyiket sem igen tudtuk volna használni. Ki utazott akkoriban külföldre? Hol volt még az Internet?
Na nem azért, mintha az oroszból sok hasznunk lett volna. A hazánkban állomásozókkal valahogy nem akartunk beszélgetni. Sőt, egy NDK-s építőtáborban szegény orosz diákok hiába próbáltak velünk, magyar lányokkal ismerkedni, mindenki úgy tett, mintha nem tudna oroszul (és sokan tényleg nem tudtak :). Ők meg kétségbeesetten kérdezték: Hát nem tanultatok oroszt az iskolában? Pedig a fiúk aranyosak voltak, csak hát... szegényeknek a politika miatt nem volt esélyük nálunk.
Mostanában viszont kezd lekopni az oroszról a politika, legalábbis a fiatalok körében. Egyik frissen végzett egyetemista tanítványom könnyen, gyorsan jutott jó munkához, mert felsőfokon beszél oroszul. Azt olvastam, hogy nyugaton direkt népszerű az orosz, mint idegen nyelv. Nekem pár éve kellett előkapnom a polcról és leporolni az orosz szótáram, amikor a fiam egy észt website tartalmát akarta megfejteni. Lehet, hogy egyszer mégiscsak felelevenítem majd az orosz tudásom. Mondjuk ha az oroszok már a spájzban lesznek? Végül is tíz évig tanultam a nyelvet, valahol meg kell lennie a fejemben. Egyelőre a kellő motiváció hiányzik, bár volt már rá példa, hogy azzal tornáztattam az agyam (például sorbanállás közben), hogy megpróbáltam orosz szavakat emlékezetembe idézni. Ilyenek ugrottak be a "товарищ учителница"-n kívül: бабушка, дедушка, красная площадъ - mondjuk az utóbbi még jól is jönne, ha egyszer pl. Moszkvába utaznék.
Idén nyáron hatalmas viharban autóztunk hazafelé. Félelmetes volt, ahogy cikáztak körülöttünk a villámok. Nekem egyszer csak elkezdtek eszembe jutni az orosz kérdőszavak. A férjem szerint a nagy elektromosság biztos aktiválta az agyamnak azt a részét, ahol az orosz tudásom rejtőzködik már vagy húsz éve :)
Tudjátok, hogy most kedvem támadt elővenni egy orosz könyvet? Húha, gyorsan megnézem a spájzot, remélem nincsenek ott ...

1 megjegyzés:

Simon Ági írta...

Azt hiszem, klubbot alakíthatnánk, mint "Az oroszul hosszú évekig tanulók, de nem beszélők, bár még időnként erről nosztalgiázók csoportja", Magdi. Én itt ülök Amerikában, a 75%-ban amerikai családom közepette és még néhány napja is egyik este orosz dalocskákkal szórakoztattam az asztaltársaságot. Ennyi maradt a tíz évből, de legalább mosolyt fakasztok vele. Én speciel sajnálom a sok elvesztegett időt rá, és nekem is eszembe jut néha, hogy talán még nem késő, és ha másra nem is, hát arra jó lenne, hogy Dosztojevszkijt eredetiben olvashatnám. Csakhogy már magyarul sem olvasok orosz irodalmat. Valahogy úgy, ahogy van, az egésztől elvették a kedvem. Ha benned még van iránta egy parányi lelkesedés, hát azt csak táplálni kell!