Sprechen Sie Deutsch?

Ma már azt hiszem jóval kevesebben válaszolnának "Ja"-val erre a kérdésre, mint amikor én gimiben elkezdtem németül tanulni. Más kérdés, hogy az idegen nyelven való megszólalással akkor is sokan hadilábon álltak, csakúgy, mint most. Akkoriban ha idegen nyelvről volt szó Magyarországon, az leginkább németet jelentett. A leghasznosabb is a német volt, mert bár mi nagyon korlátozottan utazhattunk külföldre, rengeteg német túrista jött akkor hozzánk. Mostanában mintha már nem lennénk olyan vonzó hely a számukra...vajon miért? (Persze már nem kell a Balatonhoz jönni, hogy a németek találkozhassanak keleti illetve nyugati rokonaikkal...) Mikor diákkoromban kemping portásként dolgoztam nyaranta, nagyon jó hasznát vettem a németnek, amivel még a hollandoknál is elboldogultam, akik szintén szép számban látogatták kis hazánkat.

A németet sokan nem szeretik. Nem lenne ildomos, ha csatlakoznék hozzájuk, bár amióta az angol belépett az életembe a német már tényleg nem a kedvenc nyelvem. De találkoztam már olyannal is, aki a németet favorizálja ... mondjuk meg is lepődtem rajta :) Pedig aki szereti a jól betartható és eléggé megbízható szabályokat az jobban jár a némettel. Hogy az mire jó, hogy a keretes mondatszerkezet eredményeként a lényeg (az ige) a mondat végére kerül - na, arra nem sikerült rájönnöm. Valószínűleg ezt a németek sem tudnák megmondani, csak már megszokták, hogy ők így csinálják.
Hogy a német ennyire elvesztette népszerűségét, azért nagyban az angol térhódítása a felelős. A gyerekek az iskolában szinte mindenhol az angollal ismerkednek meg először. Márpedig angol után olyan nyelvet tanulni, ahol mindent egyeztetni és ragozni kell, meg a főnevek nemét megtanulni - hát az igen fájdalmas az elkényelmesedett ifjúságnak. Hogy az elkényelmesedett felnőttekről már ne is beszéljek!

Ma már az üzlet nyelve egyeduralkodóként az angol. Még a hozzánk érkező német üzletemberek is sokszor inkább angolul akarnak tárgyalni. Volt olyan tanítványom, aki németül egész tűrhetően beszélt, míg az angolt igencsak törte, mégsem tudta meggyőzni német partnereit, hogy németül tárgyaljanak.
Én két éve Németországban igyekeztem a nehezebb utat választani, és a némettel boldogulni egy vasútállomáson. Összekapargatva egykor szebb napokat látott német szókincsemet, igyekeztem elmagyarázni a pénztárosnak, hogy hány személyre és milyen vonatjegyet szeretnénk venni. Nem volt elég egy számot és a célállomást mondani, mert olyan családi napijegyet akartunk, amivel nemcsak Münchenbe jutunk be, hanem ott is korlátlanul igénybe vehetjük a helyi közlekedést. Sajnos a férjem, küszködésemet látva (na meg talán attól tarva, hogy így lekéssük a vonatot) gyorsan a "segítségemre" sietett és pár angol szóval elintézte a jegyvásárlást. A pénztáros arca is felderült, hogy nem kell tovább velem bíbelődnie én viszont percekig duzzogtam utána: "Így nem Kunst, angolul már én is rég megvettem volna a jegyeket."

Mindettől függetlenül igenis érdemes németül tanulni! Ma a munkaerőpiacon az, hogy angolul beszélsz már nem előny, hanem egyszerűen alapfeltétel. Előnyt az jelent, ha más nyelveket is tudsz. Például a fenti kérdésre magabiztosan rávágod:
"Ja, natürlich."