Karácsony

Minden kedves olvasómnak

Békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Merry Christmas

Buon Natale

Joyeux Noël

Fröhliche Weihnachten

C Pождеством Xристовом

Flörtölésem a franciával

Az az ötlet, hogy franciául is kéne tanulnom néhány éve a moziban született. Pontosan nem emlékszem melyik francia filmet néztük felíratozva (talán valamit Audrey Tatou-val?) , amikor úgy éreztem, hogy szeretném érteni. Na, nálam ez már elég érv ahhoz, hogy az adott nyelv felkerüljön a tanulandó nyelvek listájára. :) Pedig úgy gondoltam a francia nem való hozzám, túl affektálós és amúgy is valahogy olyan idegen... Ezért úgy gondoltam, nem akarok vele sok időt tölteni. Egy év alatt eljutok egy túrista szintre, az elég is lesz, hogy ne adjanak el, ha legközelebb véletlenül épp Párizsban járok...
Aztán kb. két hónapja elkezdtem franciául tanulni. Jobban mondva elkezdtem hagyni, hogy hasson rám a nyelv. Szerintetek hat? Hát igen. Mi tagadás egyre inkább úgy tűnik több lesz ebből, mint egy év. Fene tudja, most valahogy nem bánnám már, ha tudnék egy kicsit "affektálni". Egyenlőre leginkább csak hallgatom, könnyűszerrel (Assimil: Könnyűszerrel... sorozat. Nekem az olasznál nagyon bejött, így megvettem a franciát is) Tudjátok, mosogatás, mosás, vasalás, futás. (A kocsiban még mindig az olasz kazetták rongyolódnak, mert ott nincs cd játszóm.)
És persze az olaszt sem hagytam abba, de ez a két nyelv valahogy segíti egymást a fejemben. Kitaláltam, hogy francia-olasz szótárfüzetet vezetek, így két legyet ütök egy csapásra.
A kiejtéssel vannak még problémáim. Alig várom az első téli náthát, ami kicsit besegítene az orrhangoknál. :))

Italiano - un colpo di fulmine

Azért kezdtem el oroszt, majd németet tanulni, mert azt tanították az iskolákban, ahova jártam. Mondhatnám nem választás kérdése volt. Aztán jött az angol, amit nagyon praktikus, sőt mi több, ma már szinte elengedhetetlen beszélni - így nem is kérdés, hogy meg kellett tanulni.
Amikor viszont elkezdtem olaszt tanulni sokan kérdezték: "Miért éppen olaszt?" Hát igen. Azt ugyan kevesen vitatják, hogy az olasz szép, dallamos nyelv, meg Olaszország kellemes hely, de az olasz mégsem egy világnyelv és Olaszországon kívül nem sokra megy vele az ember. Igen, el kell ismernem, hogy az olasztanulásra nem valami ésszerű megfontolás indított. Nem, az olasz szerelem volt első látásra(hallásra), un colpo di fulmine, amint erre már a címben is utaltam.
Épp az esküvőnket terveztük, amikor találkoztam az első olasszal (anyósom szomszédjának Magyarországon nyaraló ismerősével), aki - mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, amikor az ember megismerkedik egy idegen fiatal párral - meghívott bennünket az esküvőnk után Milánóba - szállás teljes ellátással. Csoda, hogy fel voltunk dobva? (Ez még az "átkosban" volt, sosem jártam addig "Nyugaton".)
Befutott a vonatunk a milánói vasútállomásra, Armando várt bennünket. Mikor megérkeztünk a lakásukba, leültetett minket a nappaliban és majdnem profi utazásszervező módjára ismertette olaszországi programunkat. Azért csak "majdnem", mert egy dolog sántított, az ő angoltudása... De nem kell félteni az olaszokat! Hiányos angoltudását széles gesztusokkal kiegészítve (lehet, hogy pontosabb lenne azt mondani, hogy gesztusai közé időnként egy-egy angolnak tűnő szót beszúrva :) tudatta velünk, mikor, ki jön értünk, hova visz stb. Az igazi meglepetés akkor ért minket, mikor azt mondta, hogy x. nap megyünk Rómába. Hogy MI??? Erről nem tudtunk. Ó, persze, természetesen, egy barátja lányánál fogunk lakni, aki nagyon kedves lány, főzni ugyan nem nagyon tud, de jól beszél angolul és majd mindent megmutat nekünk.
Szóval feledhetetlen élmény volt a nászutunk (ja, hogy ritkán volt alkalmunk kettesben lenni?... Hát, ez igaz ... de amit esetleg akkor kihagytunk, azt az azóta eltelt 20 évben bőven bepótolhattuk :)
Szereztünk egy csomó olasz ismerőst. Bepillanthattunk az olasz fiatalok hétköznapjaiba, lakásába, életébe (amit mezei túristaként nemigen lát az ember) és engem persze elbűvölt a nyelv és az a sodró lendület, az a gesztikulálás, ahogy beszélték a mi újdonsült barátaink - na akkor volt, hogy megfogadtam magamban, én ezt a nyelvet megtanulom. Sőt, meg is ígértem nekik, hogy mire legközelebb megyünk Olaszországba már olaszul beszélgethetünk. Na, ez nem lett éppen teljesen így, de amikor tavaly találkoztam azzal a bizonyos római lánnyal (aki időközben persze meglett családanyává lényegült... akárcsak én :) akkor már tényleg olaszul folyt köztünk a társalgás, miközben gyorsan átfogó képet adtunk egymásnak az elröppent évek történéseiről.

Magam is meglepődtem, amikor rájöttem, hogy már hat éve tanulok olaszul. A középfokú nyelvizsgát most ősszel tettem le. (Intenzív tanulással ezt sokkal hamarabb is el lehet érni, de nálam a fő hangsúly az élvezeten, a tanulás, a felfedezés örömén van és nem annyira az eredményen)
Miközben a szóbeli előtt várakozva rámragadt a többi vizsgázó harci idegessége, meg is fogadtam: soha többé nyelvvizsga... De amikor megkaptam az eredményemet, ami messze felülmúlta előzetes várakozásomat, mindjárt felül is bíráltam ezt az elhatározást. Ki tudja, talán egyszer majd nekifutok a felsőfoknak is?
Na nem azért, mintha bármi szükségem lenne a papírra. A középfokú vizsga is azért kellett, mert megfogadtam magamnak, hogy addig nem kezdek új nyelvbe, amíg nem tudok valamit "felmutatni" olaszból. És már nagyon megért rá az idő, hogy egy új nyelvbe kezdjek ... Na, de erről majd legközelebb.

Beszéljünk angolul!

Az angollal egyetemista koromban kerültem kapcsolatba - beíratkoztam egy nyelvtanfolyamra. Ez volt az első alkalom, hogy egy nyelvet nem iskolai keretekben (és módszerekkel) kezdtem el tanulni és ez, illetve az angoltanárom és tanítási módszerei nagyon meghatározó fordulatot hoztak nyelvtanulói pályafutásomba. Jaaa - ocsúdtam fel az első néhány óra után - hát így is lehet nyelvet tanítani??? Hogy még csak néhány szót, mondatot tudsz és máris: pármunka -tessék "beszélgetni", azonnal használni is a megszerzett tudást.
Aztán persze fontos a tanár személye is. Az enyém nagyon fiatal, nagyon lelkes volt és nagyon szeretett tanítani - engem teljesen elbűvölt és magával ragadott. Imádtam az angolórákat. Utólag belegondolva nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy végül én is az angoltanárságnál kötöttem ki.

Akkoriban persze semmi elméleti tudásom nem volt a módszertannal kapcsolatban, egyszerűen a saját bőrömön éreztem, hogy ez működik és azóta is azt vallom, hogy nyelvet csak így érdemes tanítani, kommunikatív módszerrel. Már amennyiben az a cél, hogy a nyelvtanuló a nyelvet valóban használni tudja és képes legyen mondandóját kifejezni.
Napjainkban persze nálunk is - elvileg - már szinte mindenhol ezt a módszert használják. A gyakorlati megvalósítás, attól tartok, még hagy némi kívánnivalót maga után.

Az angol egyébként (részben) nagyon is tanuló-barát nyelv. Kezdőként gyorsan lehet vele sikereket elérni. Szinte semmi ragozás, nyelvtani nem, egyeztetés. A szavakat a megfelelő sorrendben egymás mellé tesszük és már kész is a mondat...
Na jó, elismerem, azért persze akadhatnak nehézségek. Mindjárt itt van a kiejtés. Nem elég, hogy amit leírunk azt egyáltalán nem úgy ejtjük ki, de még az egyforma betűkapcsolatokat is hol így, hol úgy ejti az angol, semmi szabály, semmi kapaszkodó. (Nem kéne mégiscsak megtanulni azokat a fonetikai jeleket ...?) A fenti vádra az angol kétségkívül rászolgált, mint ez a kis vers is példázza:
When the English tongue we speak
Why is break not rhymed with weak?
Won't you tell me why it's true
We say sew, but also few?
And the maker of a verse
Cannot rhyme his horse with worse?
Beard is not the same as heard,
Cord is different from word,
Cow is cow, low is low,
Shoe is never rhymed with foe.
Think of hose and dose and lose,
And think of goose and yet of choose,
Think of comb and tomb and bomb,
Doll and roll and home and some.
And since pay is rhymed with say,
Why not paid with said I pray?
Think of blood and food and good;
Mould is not pronounced like could.
Why is done, but gone and lone -
Is there any reason known?
To sum it up, it seems to me
That sounds and letters don't agree.

Aki nem biztos benne, hogy a dőlt betűs szavak kiejtése miben különbözik, annak javaslom, hogy ha épp nincs egyéb sürgős teendője, lapozzon fel egy szótárat. :) Szerencsére ma már az Interneten sok olyan szótárt is találunk, ami ki is ejti nekünk a szavakat.

A kiejtésen kívül másik nehézség még a nyelv ritmusa és a hangsúlyok.Vannak nyelvek, amelyekben a mondatok ritmusát az adja, hogy az egyes szótagokat mind azonos idő alatt ejtik ki, vagyis minden szótag kiejtésére ugyanannyi idő jut (mint pl. a magyarban). És vannak nyelvek amelyekben a mondatok ritmusát az adja, hogy a hangsúlyos szótagok egyenlő időnként következnek egymás után.
Az angol nyelv ehhez a második típushoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az egymást követő hangsúlyos szótagok között eltelt idő változatlan maradjon a közöttük levő hangúlytalan szótagok összetömörülnek ha szükséges. Illetve, ha nincsen hangsúlytalan szótag két egymást követő hangsúlyos szótag között, akkor az előbb következőt meghosszabítva ejtjük, hogy kitöltse a rendelkezése álló időt. Így a beszélő egy mondat kiejtése során tartani tudja a ritmust. Tehát az angol nyelvben egy mondat kimondásának idő szükségletét nem a mondatban szereplő szótagok száma, hanem a mondatban szereplő hangsúlyos szótagok száma határozza meg. Ezért van hát, hogy az "elharapott" szavak, szótagok miatt sokan küzdenek a hallás utáni megértéssel. Nem titkolom, évekig küzdöttem azzal a problémával, hogy bár minden szót ismertem a szövegben (olvasva), hallás után mégsem értettem meg. Nekem segített, amikor megpróbáltam én is felvenni ezt a ritmust.

Próbáld csak kiejteni ezt a két mondatot ugyanannyi idő alatt (a vastagon szedettek a hangsúlyos szavak):

That man. That could be the man. Hát ... az angolok valahogy így csinálják. (Sajnos nem arra optimatizálták a nyelvet, hogy szegény külföldi minél könnyebben megérthesse.)

Kitalálod mi a közös ezekben a mondat- csokrokban?

Good morning. Excuse me. How are you?

A piece of cake. The shop was closed. It's time to go.

Where are you from? Where were you born? What do you do?

Would you like a drink? Do you want to come? Is it far from here?

Az egy sorban szereplő mondatok hangsúly-mintája (a vastagon szedettek a hangsúlyos szavak vagy szótagok) megegyezik, a hangsúlytalan szótagokat meg jól elharapják (ideális esetben mi is elharapjuk :)

Remélem kicsit segítettem és senkinek nem vettem el a kedvét az angoltanulástól. Mert ha valakinek véletlenül lennének kétségei affelől, hogy angolul tudni érdemes, ideírnék néhány számadatot. Nem a legfrissebbek, de így is elég meggyőzőek, szerintem:

• az elektronikusan tárolt információk 80%-a angolul van


• az Internet felhasználók 80%-a angolul kommunikál


• az e-mailek 3/4-e angolul íródik


• a Föld lakosságának negyede (1,2-1,5 milliárd ember) beszél angolul valamilyen szinten, ebből 320-372 millióan anyanyelvként

Szóval, ha szeretnénk mindehhez az információhoz hozzájutni, ezzel a rengeteg emberrel beszélgetni , akkor munkára fel, csiszolgassuk angoltudásunkat!

Sprechen Sie Deutsch?

Ma már azt hiszem jóval kevesebben válaszolnának "Ja"-val erre a kérdésre, mint amikor én gimiben elkezdtem németül tanulni. Más kérdés, hogy az idegen nyelven való megszólalással akkor is sokan hadilábon álltak, csakúgy, mint most. Akkoriban ha idegen nyelvről volt szó Magyarországon, az leginkább németet jelentett. A leghasznosabb is a német volt, mert bár mi nagyon korlátozottan utazhattunk külföldre, rengeteg német túrista jött akkor hozzánk. Mostanában mintha már nem lennénk olyan vonzó hely a számukra...vajon miért? (Persze már nem kell a Balatonhoz jönni, hogy a németek találkozhassanak keleti illetve nyugati rokonaikkal...) Mikor diákkoromban kemping portásként dolgoztam nyaranta, nagyon jó hasznát vettem a németnek, amivel még a hollandoknál is elboldogultam, akik szintén szép számban látogatták kis hazánkat.

A németet sokan nem szeretik. Nem lenne ildomos, ha csatlakoznék hozzájuk, bár amióta az angol belépett az életembe a német már tényleg nem a kedvenc nyelvem. De találkoztam már olyannal is, aki a németet favorizálja ... mondjuk meg is lepődtem rajta :) Pedig aki szereti a jól betartható és eléggé megbízható szabályokat az jobban jár a némettel. Hogy az mire jó, hogy a keretes mondatszerkezet eredményeként a lényeg (az ige) a mondat végére kerül - na, arra nem sikerült rájönnöm. Valószínűleg ezt a németek sem tudnák megmondani, csak már megszokták, hogy ők így csinálják.
Hogy a német ennyire elvesztette népszerűségét, azért nagyban az angol térhódítása a felelős. A gyerekek az iskolában szinte mindenhol az angollal ismerkednek meg először. Márpedig angol után olyan nyelvet tanulni, ahol mindent egyeztetni és ragozni kell, meg a főnevek nemét megtanulni - hát az igen fájdalmas az elkényelmesedett ifjúságnak. Hogy az elkényelmesedett felnőttekről már ne is beszéljek!

Ma már az üzlet nyelve egyeduralkodóként az angol. Még a hozzánk érkező német üzletemberek is sokszor inkább angolul akarnak tárgyalni. Volt olyan tanítványom, aki németül egész tűrhetően beszélt, míg az angolt igencsak törte, mégsem tudta meggyőzni német partnereit, hogy németül tárgyaljanak.
Én két éve Németországban igyekeztem a nehezebb utat választani, és a némettel boldogulni egy vasútállomáson. Összekapargatva egykor szebb napokat látott német szókincsemet, igyekeztem elmagyarázni a pénztárosnak, hogy hány személyre és milyen vonatjegyet szeretnénk venni. Nem volt elég egy számot és a célállomást mondani, mert olyan családi napijegyet akartunk, amivel nemcsak Münchenbe jutunk be, hanem ott is korlátlanul igénybe vehetjük a helyi közlekedést. Sajnos a férjem, küszködésemet látva (na meg talán attól tarva, hogy így lekéssük a vonatot) gyorsan a "segítségemre" sietett és pár angol szóval elintézte a jegyvásárlást. A pénztáros arca is felderült, hogy nem kell tovább velem bíbelődnie én viszont percekig duzzogtam utána: "Így nem Kunst, angolul már én is rég megvettem volna a jegyeket."

Mindettől függetlenül igenis érdemes németül tanulni! Ma a munkaerőpiacon az, hogy angolul beszélsz már nem előny, hanem egyszerűen alapfeltétel. Előnyt az jelent, ha más nyelveket is tudsz. Például a fenti kérdésre magabiztosan rávágod:
"Ja, natürlich."

Mi köze a politikának a nyelvekhez?

Eszem ágában sincs politikáról írni, de attól tartok ebben a posztban , ha csak érintőlegesen is, de nehéz lesz nem beszélni róla, mert a politika gyakran beleszól olyanba is amibe pedig nem kéne (máskor meg persze nem hallatja a szavát ott, ahol kellene)

Miért nem beszélnek a magyarok idegen nyelveket? Nyilván ennek szerteágazó okai vannak. Szerintem - mint majdnem mindenben - a nyelvtanulásban is nagy szerepe van az első élménynek. Milyen nyelvet, hogyan és pláne miért kezd el valaki tanulni. Ha a saját korosztályomat nézem, legtöbben az orosszal találkoztunk először. És miért is kellett épp oroszt tanulnunk? Mert ez volt a megszálló csapatok nyelve. Nahát, attól tartok ennél bármi jobb motiváció lehet egy új nyelv elkezdésére. Bár ki tudja? Lehet hogy csak rossz megszálló jutott ki nekünk. Málta például egész jól profitált az angol megszállásból. Miért is nem akartak az angolok minket megszállni? Az is igaz, hogy akkor most nem lenne munkám, mert az egész népesség kitűnően beszélne angolul felnőtt korára. (Mondjuk valószínűleg akkor tanítanék valami más nyelvet.)
Szóval visszatérve a kezdetekhez, nekem is az orosz volt az első idegen nyelv, amit tanulni kezdtem általános iskola ötödik osztályában. Arra hogy mit és hogyan tanultunk ugyan már nem emlékszem, viszont még mindig tudnék jelenteni: "Tоварищ учительница, я докладиваю вам, никто не отсутствует." - csak mára - szerencsére - a tanár elvtársak és elvtársnők már eltűntek (átlényegültek?).
Egyébként én az oroszt is szerettem. Akkoriban bármi egyéb nyelvet tanultunk volna, egyiket sem igen tudtuk volna használni. Ki utazott akkoriban külföldre? Hol volt még az Internet?
Na nem azért, mintha az oroszból sok hasznunk lett volna. A hazánkban állomásozókkal valahogy nem akartunk beszélgetni. Sőt, egy NDK-s építőtáborban szegény orosz diákok hiába próbáltak velünk, magyar lányokkal ismerkedni, mindenki úgy tett, mintha nem tudna oroszul (és sokan tényleg nem tudtak :). Ők meg kétségbeesetten kérdezték: Hát nem tanultatok oroszt az iskolában? Pedig a fiúk aranyosak voltak, csak hát... szegényeknek a politika miatt nem volt esélyük nálunk.
Mostanában viszont kezd lekopni az oroszról a politika, legalábbis a fiatalok körében. Egyik frissen végzett egyetemista tanítványom könnyen, gyorsan jutott jó munkához, mert felsőfokon beszél oroszul. Azt olvastam, hogy nyugaton direkt népszerű az orosz, mint idegen nyelv. Nekem pár éve kellett előkapnom a polcról és leporolni az orosz szótáram, amikor a fiam egy észt website tartalmát akarta megfejteni. Lehet, hogy egyszer mégiscsak felelevenítem majd az orosz tudásom. Mondjuk ha az oroszok már a spájzban lesznek? Végül is tíz évig tanultam a nyelvet, valahol meg kell lennie a fejemben. Egyelőre a kellő motiváció hiányzik, bár volt már rá példa, hogy azzal tornáztattam az agyam (például sorbanállás közben), hogy megpróbáltam orosz szavakat emlékezetembe idézni. Ilyenek ugrottak be a "товарищ учителница"-n kívül: бабушка, дедушка, красная площадъ - mondjuk az utóbbi még jól is jönne, ha egyszer pl. Moszkvába utaznék.
Idén nyáron hatalmas viharban autóztunk hazafelé. Félelmetes volt, ahogy cikáztak körülöttünk a villámok. Nekem egyszer csak elkezdtek eszembe jutni az orosz kérdőszavak. A férjem szerint a nagy elektromosság biztos aktiválta az agyamnak azt a részét, ahol az orosz tudásom rejtőzködik már vagy húsz éve :)
Tudjátok, hogy most kedvem támadt elővenni egy orosz könyvet? Húha, gyorsan megnézem a spájzot, remélem nincsenek ott ...

Hogyan?

Nem fogok mindig Lomb Katóval példálózni, csak még most az egyszer. Ő a módszerek közül az olvasásra esküdött, én a hallgatásra.
Aki olvasta e blog kezdő bejegyzését, most felkaphatja a fejét: hogyan? eddig arról volt szó, hogy be nem áll a szája, akkor most hogy jön ide a hallgatás?
Azokban sem akarok hiú reményeket ébreszteni, akik a nyelvórákon eddig is igyekeztek megúszni a megszólalást és az előttük ülő mögé bújva hallgattak - nem, sajnos ez a módszer, ez a fajta hallgatás bajosan fog használható nyelvtudáshoz vezetni. (Hogy a nyelvórákon egyébként nem is szabadna egymás mögött ülni, az majd egy másik bejegyzés témája lesz.)
Amikor hallgatásról, mint nyelvtanulási módszerről beszélek, akkor az anyanyelvi beszélők által előadott szövegek, leginkább életszerű párbeszédek hallgatására gondolok. És nem egyszeri, hanem, mondjuk, százszori meghallgatására (de a szám 15 és végtelen között tetszés szerint változtatható). A módszert magamon kísérleteztem ki és nem teszteltem a népességet hűen reprezentáló statisztikai mintán... csak nem tudom elképzelni, hogy valakinél ne lenne hatásos. Ha ugyanis egy kazettát, cd-t, mp3 lejátszón rögzített hanyanyagot rongyosra hallgatsz, ha nem akarod akkor is lépten nyomon visszacsengenek majd a füledben a mondatok, kifejezések - mégpedig a tökéletes kiejtéssel és hangsúlyozással!!! De ez csak az egyik, bár nem elhanyagolható előny.
A másik az idő. Nem fogadom el azt a kifogást, hogy "tanulnék én nyelveket, de nincs rá időm". Közhely, de igaz, hogy arra van időnk, amire időt akarunk szánni. Azt viszont minden áldott nap magam is fájdalmasan tapasztalom, hogy az a fránya 24 óra felháborítóan kevés mindarra, amit az ember szeretne egy átlagos napba belezsúfolni. Az állandó időhiánnyal küzdés vezetett el oda, hogy bekerült a nyelvkazetta az autóm magnójába, a cd a konyhai cd-játszóba és amióta gyermekeim hatására végre felfedeztem magamnak az mp3 lejátszót, már futás közben is hódolhatok nyelvtanulási szenvedélyemnek. Ha már nem áll hatalmamban, hogy elrendeljem a napok 48 órára való meghosszabbítását, legalább az idő dupla kihasználását megoldottam. Mert ugye főzni kell, takarítani sem árt néha, a vasalnivalóért is kevesen versenyeznek körülöttem, bosszantó dugókban kell vesztegelni, de ha környezetvédő vagy (vagy nincs autód) a tömegközlekedés is rabolja a drága időt. Ha viszont mindeközben hallgatod a kis hanganyagodat, azon kívül, hogy kevésbé bosszankodsz (ami mellesleg védi az egészségedet), még a nyelvtudásod is fejlődik. Arról nem is beszélve, hogy az olyan szellemi tevékenységet nem igénylő munkák, mint pl. a mosogatás és egyéb házitündérkedések engem megőrjítenek. Viszont, ha valami jó kis nyelvi csemegét adok az agyamnak, hát, még ezek a teendők is kevésbé esnek nehezemre.
Persze az igazi az lenne, hogy miközben hallgatod a párbeszédeket, hangosan ismételnéd is. Ez az autóban (már amennyiben éppen nem szállítasz a nyelvek iránt kevésbé elkötelezett utasokat :) és a konyhai magányban gond nélkül kivitelezhető. A tömött buszon inkább csak a bátrabbaknak, extravaganciára hajlamosaknak, polgárpukkasztóknak, illetve a mások véleményére való fittyet-hányásban haladó szinten lévőknek ajánlanám.
Azt persze sajnos nem állíthatom, hogy rá sem kell többet nézni a nyelvkönyvekre, megússzuk a nyelvtani gyakorlatokat, és természetesen levelet sem fogsz tudni írni, ha sosem veszel a kezedbe tollat, ceruzát, számítógép billentyűzetet, stb. De az idegen nyelvű szöveg hallgatásával hatásosan fejlesztheted a nyelvtudásodat (persze csak akkor, ha tényleg akarod fejleszteni) azokon a napokon, amikor egyébként nincs időd nyelvet tanulni.
Mert amikor van, akkor persze ülj neki és olvass, írj, csinálj nyelvtani gyakorlatokat, nézz idegen nyelvű filmeket, menj nyelvórára és ne hallgass, hanem beszélj, beszélj, beszélj!

Miért?

"Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni" (Lomb Kató)

Bár egyetértek a fenti véleménnyel, pláne, ha olyan valaki mondta, aki maga 16 nyelvet beszélt, de van ezenkívül még rengeteg jó ok a nyelvtanulásra. Nekem nem is a fenti mondat a fő motivációm. Azok kedvéért írtam, akik sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem érzik azt a szenvedélyt a nyelvek iránt, mint én, de praktikus okokból mégis meg akarnak tanulni egy idegen nyelvet. Rajta hát, mindenki! És ne féljetek megszólalni, ne féljetek a hibáktól! A hibáinkon keresztül fejlődünk.

Azért tanulok nyelveket, mert nyelveket tanulni jó. Imádok beszélgetni és ha ebben nem korlátoznak az országhatárok az még jobb. Potenciálisan már egész sok beszélgetőpartnerre szert tettem a világban...
Megfejteni egy idegen nyelven leírt szöveget számomra sokkal izgalmasabb, mint megfejteni egy rejtvényt. Próbáltál már egymás után többször elolvasni egy újságcikket és megtapasztalni, hogy bár először nem sokat értesz belőle, a sokadik olvasásra a szöveg valahogy értelmet nyer? Javaslom próbáld ki! Fantasztikus élmény, ha sikerül. Elkezd az agyad dolgozni és a segítségedre siet. Szótár nélkül is rájössz, hogy egy bizonyos szó nem jelenthet mást, mint amit épp jelent. A sikerélmény aztán újabb ösztönzést ad a folytatásra.
Motiváció és sikerélmény - ez a két kulcsszó.

Persze egy idegen nyelv tanulása életre szóló feladat, sosincs kész. Többen a szememre vetették már, hogy szeretek belekezdeni a dolgokba, de nem szeretem befejezni őket. Van benne valami, bevallom. De ez megint csak azt jelenti, hogy jó hobbit választottam. Életre szóló programot. Lomb Kató 94 évig nyelvészkedett. Megpróbálom ebben utolérni, mert a 16 nyelv azért túl nagy falat lenne még nekem is.