Egyénileg vagy csoportban?

Magánórákat venni meglehetősen drága mulatság, mégis nagyon népszerű mostanában. (Az olasztudásomat mellesleg én is ilyen formában csiszolgatom.)
Kétségtelenül megvannak a maga előnyei: nem kell osztozni az időn; a haladás ütemét, a tananyagot, a módszert az egyetlen nyelvtanuló igényeire lehet szabni; a tanár teljes figyelmét neki szenteli (ez persze fárasztó is egyben a diáknak - nem lehet lazsálni :). Ugyanakkor persze megvannak a korlátai is. Nincs lehetőség csoportmunkára, párcserére. Alacsonyabb tudásszinten frusztráló is lehet a diák számára, hogy míg ő alaposan megszenved egy-egy mondattal, a tanár gyorsan, folyékonyan reagál valamit és már megint szegény diák izzadhat. Egy idő után pedig, amikor tanár és diák már mindent tud egymásról nem könnyű újabb és újabb beszédtémákat találni. Nem beszélve arról az esetről, ha a tanár kérdez - a diák válaszol szereposztás alakul ki. Olykor én is már-már úgy érzem magam , mint egy kihallgató tiszt és nem győzöm néhány kevésbé kezdeményezőkész diákomat rávenni arra, hogy ő is kérdezzen.

Ezzel szemben a csoportos tanulás sokkal változatosabb módszereket tesz lehetővé. A beszélgetés is érdekesebb, mindenki hozza a maga történeteit és egyéniségét. Egy 4-6 fős csoportban szerintem a legélvezetesebb a nyelvtanulás. Feltéve, hogy azonos tudásszintű, hasonlóan motivált emberek kerülnek össze. Csoportban persze az egy tanulóra jutó beszédidő jelentősen csökken.
A nagyobb csoportok már sokféle problémát felvetnek. Azokban többnyire a nyelvtudás szintje is jobban szóródik és mindig akad 1-2 vagy több ember, aki hiányzik az órákról, nem készül és így a többiek haladását is hátráltatja. Egy nagyobb csoportban már könnyebben elbújhatnak azok, akik félénkebbek, vagy kevésbé beszédesek, így esélyük arra, hogy egyszer csak fesztelenül csevegnek majd az idegen nyelven erősen lecsökken.
A csoportos tanulást választók is különböznek abban, hogy milyen szerepet szeretnek betölteni a csoportban. Van, aki szeret a legjobb lenni, mást viszont épp az motivál, ha vannak nála jobbak, van kihez felzárkózni. Szerencsés esetben az ilyen emberek egymásra találnak és akkor mindenki úgy érzi, jól járt. Ha a csoporttagok kedvelik egymást, akkor nagyon jó hangulat alakulhat ki és az általában jó hatással van a tanulásra. Mert akár egyedül, akár magánóra keretében, akár csoportban tanul valaki a legfontosabb, hogy a tanulás élmény legyen és ne kényszerű kötelesség - mert a hatékonyságban ég és föld a különbség.