Hallottam már néhány embertől, hogy azért akar megtanulni egy nyelvet, mert eredetiben szeretné olvasni az adott nyelv irodalmát. Érdekes módon ez nekem sosem tartozott a fő motivációim közé. Én hogy, hogy nem leginkább beszélni szerettem volna az adott nyelven.:) Pedig szeretek ám olvasni. Arról nem is beszélve milyen boldogító sikerélmény, amikor az első könyvet elolvasod idegen nyelven!
Éljenek az egyszerűsített olvasmányok! Mindenkinek szívből ajánlom, aki még nincs olyan szinten egy nyelvből, hogy eredetiben tudná olvasni a könyveket. Sajnos az egyszerűsített olvasmányok legnehezebb foka is nagyon messze van attól a szókincstől, amivel egy író dolgozik. Mármint "sajnos" a nyelvtanuló szempontjából, de óriási szerencse az irodaloméból. :) Gimnáziumi magyartanáromnak nem sikerült anno elmagyaráznia, hogy mi a különbség egy történet és egy irodalmi mű között. Na ezt akkor értettem meg, amikor angolul egyszerűsített olvasmányokat olvastam. Beszereztem jópárat belőlük, hogy kölcsönözni tudjam őket a tanítványaimnak és eleinte szorgalmasan olvasgattam őket, hogy el tudjam mondani melyik miről szól. Egy idő után viszont feladtam, mert már fájdalmas volt a végletekig lebutított nyelven olvasni. Mindjárt nyilvánvaló lett számomra, hogy mi is a különbség a szimpla (vagy akár bonyolult) történet és annak tényleg míves interpretálása között.
Visszatérve az eredetiben olvasás igényéhez, ez nálam tényleg sokáig nem merült fel. Úgy gondoltam egy jó könyv éppen olyan jó magyarra fordítva, mintha eredetiben olvasnám (a versek már egész más történet persze). Aztán nemrég elkezdtem olvasni egy angol írónő könyvét (Sophie Kinsella: Remember me?) olaszul. Lépten-nyomon áthallottam az angolt és egy idő után már nem is az olasz szövegre figyeltem, hanem azon filóztam, hogy vajon hogy hangzott ez eredetiben. Na, ez volt az első alkalom, hogy mindenáron eredetiben akartam elolvasni egy regényt... Meg is rendeltem az angol változatot az Interneten. Alig várom, hogy megérkezzen és összevethessem az olasz fordítással! (Egyébként érdekes és szórakoztató olvasmány, már magyarul is olvasható)
Ja, olyan ez, mint a szinkronizált filmek. Az, hogy a híres amerikai színészek magyarul beszélnek, teljesen természetes, nemde? Akkor nézz csak meg egy amerikai filmet, mondjuk német szinkronnal. Brrrrr!!! Mindjárt elkezdesz vágyni rá, hogy inkább hallgatnád az eredetit, akár felíratozva, akár felírat nélkül. Meg lehet nézni azon országok lakóinak a nyelvtudását, ahol nem szinkronizálják a filmeket (talán nem meglepő, hogy sokkal jobb a magyarokénál). Amilyen rengeteget néznek a magyarok tévét egész hatékony népnevelés lenne megfosztani őket a szinkrontól. Mi történne? Megtanulnának angolul, megtanulnának (legalább felíratot) olvasni vagy leszoknának a (napi sok órás) tévénézésről? Nagy kárukra egyik sem válna. Persze az sem kizárt, hogy mégis ugyanannyit néznének tévét, csak éppen a rendkívül színvonalas magyar programokat. :(
Egyedül a valóban fantasztikus szinkron színészeinket sajnálnám én is megfosztani megélhetésüktől. Persze van, akinek az a véleménye, hogy joguk van a magyar embereknek magyarul nézni a külföldi filmeket és nyilván ebben is van igazság (mégha én annyira nem is értek vele egyet :)
Éljenek az egyszerűsített olvasmányok! Mindenkinek szívből ajánlom, aki még nincs olyan szinten egy nyelvből, hogy eredetiben tudná olvasni a könyveket. Sajnos az egyszerűsített olvasmányok legnehezebb foka is nagyon messze van attól a szókincstől, amivel egy író dolgozik. Mármint "sajnos" a nyelvtanuló szempontjából, de óriási szerencse az irodaloméból. :) Gimnáziumi magyartanáromnak nem sikerült anno elmagyaráznia, hogy mi a különbség egy történet és egy irodalmi mű között. Na ezt akkor értettem meg, amikor angolul egyszerűsített olvasmányokat olvastam. Beszereztem jópárat belőlük, hogy kölcsönözni tudjam őket a tanítványaimnak és eleinte szorgalmasan olvasgattam őket, hogy el tudjam mondani melyik miről szól. Egy idő után viszont feladtam, mert már fájdalmas volt a végletekig lebutított nyelven olvasni. Mindjárt nyilvánvaló lett számomra, hogy mi is a különbség a szimpla (vagy akár bonyolult) történet és annak tényleg míves interpretálása között.
Visszatérve az eredetiben olvasás igényéhez, ez nálam tényleg sokáig nem merült fel. Úgy gondoltam egy jó könyv éppen olyan jó magyarra fordítva, mintha eredetiben olvasnám (a versek már egész más történet persze). Aztán nemrég elkezdtem olvasni egy angol írónő könyvét (Sophie Kinsella: Remember me?) olaszul. Lépten-nyomon áthallottam az angolt és egy idő után már nem is az olasz szövegre figyeltem, hanem azon filóztam, hogy vajon hogy hangzott ez eredetiben. Na, ez volt az első alkalom, hogy mindenáron eredetiben akartam elolvasni egy regényt... Meg is rendeltem az angol változatot az Interneten. Alig várom, hogy megérkezzen és összevethessem az olasz fordítással! (Egyébként érdekes és szórakoztató olvasmány, már magyarul is olvasható)
Ja, olyan ez, mint a szinkronizált filmek. Az, hogy a híres amerikai színészek magyarul beszélnek, teljesen természetes, nemde? Akkor nézz csak meg egy amerikai filmet, mondjuk német szinkronnal. Brrrrr!!! Mindjárt elkezdesz vágyni rá, hogy inkább hallgatnád az eredetit, akár felíratozva, akár felírat nélkül. Meg lehet nézni azon országok lakóinak a nyelvtudását, ahol nem szinkronizálják a filmeket (talán nem meglepő, hogy sokkal jobb a magyarokénál). Amilyen rengeteget néznek a magyarok tévét egész hatékony népnevelés lenne megfosztani őket a szinkrontól. Mi történne? Megtanulnának angolul, megtanulnának (legalább felíratot) olvasni vagy leszoknának a (napi sok órás) tévénézésről? Nagy kárukra egyik sem válna. Persze az sem kizárt, hogy mégis ugyanannyit néznének tévét, csak éppen a rendkívül színvonalas magyar programokat. :(
Egyedül a valóban fantasztikus szinkron színészeinket sajnálnám én is megfosztani megélhetésüktől. Persze van, akinek az a véleménye, hogy joguk van a magyar embereknek magyarul nézni a külföldi filmeket és nyilván ebben is van igazság (mégha én annyira nem is értek vele egyet :)
2 megjegyzés:
Szia Magdi! Boldog Új Évet! Örülök, hogy ismét nekilendültél a blognak és még egy újat is kezdtél!
Én szeretek eredetiben olvasni és a filmeket is szívesebben nézem a saját nyelvükön. A múltkoriban néztem meg a "Jet Lag" című francia filmet másodjára Juliet Binoche-sal és Jean Renot-val, de ezúttal angolul. Szörnyű volt!! Pedig a francia nyelvűt megnézném még néhányszor (természetesen felirattal, különben egy kukkot sem értenék belőle). Valahogy kell hozzá a nyelv által keltett hangulat, ritmus, dallam, ki tudja mi? A könyv más. Ha jó a fordítás, talán felér az eredetivel is, és persze nem mindent olvashatunk el eredetiben, sokat kár lenni kihagyni. Puszi, Ági
Hali, hali!
Bevallom, a spanyol intenzív nyelvtanfolyam nagyon jó volt itt Mexikóvárosban az egyetemen, de amiböl még többet tanultam, az az amerikai filmek spanyol feliratozása volt. Vizuális tipus vagyok...
Megjegyzés küldése