Számok

A számok megtanulása, felismerése, számolás idegen nyelven nem egyszerű agymunka. Nem tudok rá tudományos magyarázatot, hogy miért van így, de gondolom a matematikáért felelős agyterület máshol van, mint a nyelvi készségekért felelős. Azt is olvastam már, hogy a különböző nyelvek agyunk különböző részében tárolódnak, ezért olyan nehéz pl. fejben fordítani beszéd közben (ide-oda kapcsolgatni a két nyelv, és két agyterület között), ahelyett, hogy az idegen nyelven gondolkodva fejeznénk ki magunkat. Nekem a nyelvek mellett mindig is a matek volt a kedvenc tantárgyam, de ez semmit nem segít abban, hogy sokszor megtorpanok a beszédben, ha egy számot kell kimondanom, legalábbis egy új nyelv tanulásának kezdetén (ami akár éveket is jelenthet :)). Ugyanilyen nehéz hallás utáni szövegértésben a számokat lejegyezni, szemben a szavakkal. Ez az egész téma azért aktuális most számomra, mert a francia tanulásban eljutottam a 70, 80, 90, 91 stb. számokhoz és majd hanyatt vágtam magam a furcsa logikán, ahogy ezeket a számokat a francia képzi. Kíváncsi lettem mindjárt, hogy van-e másik nyelv, ami hasonlóképpen próbára teszi a nyelvtanulót e téren és közben kicsit elemezgettem a különböző nyelvek számképzését. Erre jutottam:

• a magyar ebből a (z egy :) szempontból tanulóbarát nyelv, 10-ig vannak a különböző számok és 11-től a kétszámjegyűeket tízesek+egyesek alapon képezzük.
• az angolban és németben maradt valami nosztalgia a tucat iránt, ezért ezekben a nyelvekben még a 11 és a 12 is külön nevet kap, aztán 13-20-ig egyesek+tízes, majd 20 felett az angol (és pl. a svéd) tízesek+egyesekre vált, a német (és a holland) viszont marad az egyesek+tízesek képletnél.
• a szlávnyelvek 10 és 20 között egyesek+tízes, 20 után tízesek+egyesek alapon képzik a kétjegyű számokat
• a franciának és az olasznak sajátos nevei vannak 16-ig és 17-től térnek át a tízesek+egyesek módszerre (a franciára még később visszatérek)
• a spanyol és a portugál hasonlóan jár el a franciához és az olaszhoz, de ők 15 után váltanak.

A nagyobb számoknál aztán már a legtöbb nyelv nem variál, a 20 után megszokott logika szerint képezi a többi kétjegyű számot is. De nem így a francia! 69-ig még OK, és 70-nél jön a meglepetés, ami a franciáknak 60+10. Erről gyerekeim számtanulása jutott eszembe, úgy 2-3 éves kor körül, amikor sajátos logikájukkal még számolnak így a gyerekek: huszonnyolc, huszonkilenc, huszontíz ... de mire eljutnak hetvenig, addig többnyire kinövik ezt a számolási "gyerekbetegséget" :). A franciák viszont 80-nál, 90-nél még rátesznek egy lapáttal: a nyolcvan 4x20, a kilencven 4x20+10, a kilencven öt pedig 4x20+15. Az évszámokról ne is beszéljünk! A franciának az 1999 az tizenkilenc-száz-négy-húsz-tizenkilenc!!! Na nyelvtanuló (és matekzseni egyben) legyen a talpán, aki ezt egy normál beszédtempójú szövegértésnél például kapásból lejegyzi! Szóval azt gondoltam ezt a csavart túlszárnyalni már nem is lehet, de tévedtem. A dánoknál ugyanis az ötven az 1,5x20, a hetven 3,5x20 stb. ... Na dánul sem tanulok mostanában! A skandináv nyelvreformerek próbálták már "normalizálni" ezt a helyzetet, siker nélkül. Egyébként egyes francianyelvű országokban (Belgium, Kanada, Svájc) is a latin nyelvekhez hasonlóan képezik ezeket a 70 és 100 közötti számokat és nem zsonglőrködnek a matematikával.

A számok és nyelv témakörében már tavaly nyáron is volt egy furcsa felfedezésem. Máltán nyaraltunk és volt szerencsénk máltaiakkal beszélgetni. Máltán az iskolai oktatás angolul folyik, ezért aztán ott mindenki kitűnően beszél angolul. Természetesen az iskolában tanulják a máltai nyelvet és irodalmat, de a matematikát, akárcsak a többi tantárgyat angolul tanulják. Ezért aztán, ha a máltaiak egymás között anyanyelvükön beszélgetnek (ami egyébként számomra úgy hangzott, mintha arabok beszélnének olasz-angol keveréknyelven) a számokat akkor is angolul mondják. Tehát itt nem az anyanyelv, hanem a matek tanulásának a nyelve lép be. Internetes böngészéseim során a napokban találtam egy érdekes kutatás eredményére. Azt vizsgálták egy elszigetelt törzsnél, akik számfogalma az 1, 2, sok-ig terjedt, hogy tudnak-e nagyobb mennyiségben gondolkozni. Például megállapítani egyenlőséget különböző kupacokba tett dolgok között (mondjuk némelyikben 5-5 darab volt, másikban 7-8) - nem tudtak.

Szóval a mennyiségekben való gondolkodáshoz kell, hogy neve legyen a nyelvnek ezekre az elvont fogalmakra, mint a számok. Bármilyen fura neve is...