Többnyelvűség

Ezt a bejegyzést a legkisebb unokaöcsém ihlette, aki négyéves és háromnyelvű (lesz hamarosan). Anyanyelve portugál, apanyelve magyar és születése óta Németországban él. Anyja és testvérei portugálul, apja magyarul beszél hozzá, de a szülők és a testvérek egymás közt németül kommunikálnak és az óvodában is ezt a nyelvet hallja. Szóval négy éve szívja magába a három nyelvet, de sokáig nem kezdett el beszélni, illetve, ha meg is szólalt, azt egy negyedik nyelven tette: meggyőzően és folyékonyan halandzsázott! :) Aztán elkezdett portugálul beszélni és most a magyar rokonok lelkes ujjongása közepette a magyar tudása is rohamos léptekben bővül. Fantasztikus, hogy a gyerekek erre képesek! Szegényeknek eleinte nem kis frusztrációt okozhat a feladat, amivel meg kell bírkózniuk. Pszichológusok szerint azonban, ha a különböző nyelvek használata mindig fix személyekhez kötődik, akkor a gyerek megbírkózik a feladattal és idővel pompásan helyükre kerülnek a dolgok és a nyelvek a fejükben. Akkor aztán egynyelvű társaikhoz képest behozhatatlan előnyre tesznek szert a többnyelvűségükkel. Legnagyobb unokaöcsém, aki még nincs 16, már a hatodik nyelvnél tart. Reménytelen, hogy behozzam. : ( Azért nincs persze könnyű dolga az ilyen gyerekeknek, amikor a saját identitásukat kell megtalálni. Végül is, néha még annak sem könnyű válaszolni a kérdésre: "Ki vagyok én?", akinek anyja-apja magyar és saját hazájában él. :)
Többször is hallottam már, hogy az ilyen vegyes kapcsolatokban a szülők néha elbizonytalanodnak a tekintetben, hogy mi is a legjobb a gyereknek. Szerintem mindenképp az a jó, ha mindegyik szülő a saját anyanyelvén beszél hozzá. Nemcsak azért, hogy több nyelvet tanuljon a gyerek, hanem a kapcsolat intimitása érdekében is. Arról épp ezért mindenkit lebeszélnék, hogy nyelvtanítási céllal idegen nyelven beszéljen a kisbabájához, vagy kisgyerekéhez. És ha a gyerek sokáig nem is szólal meg a kevesebbszer hallott nyelven (vagy egyáltalán! - olyat történetet is hallottam már, hogy a kicsi azzal "tiltakozott", hogy teljesen néma maradt az első években) a fejében összegyűlt nyelvi tudás akkor is elraktározódik és később busásan meghálálja a vele való foglalkozást.