Élő nyelvek

Tegnap vitába keveredtem nyelvzseni unokaöcsémmel. Ez részemről nemcsak azért volt merész húzás, mert Max-nak nálam is nagyobb praxisa van a nyelvtanulásban (azzal együtt, hogy életkorban 27 évvel járok előtte), hanem azért is, mert míg ő Németországban él, én akkor használom a németet, ha évente 2-3-szor sikerül találkoznunk. Ettől függetlenül hevesen védtem az igazamat amellett, hogy az "es kostet mir viel Geld" helyes, ő erősködött, hogy nem, azt úgy kell mondani: "es kostet mich viel Geld". Annyira akartam védeni a mundér becsületét, hogy előbányásztam ősrégi német szótáramat és diadalmasan mutattam neki a "kosten" szócikket, ahol mindkét változat szerepelt. Ez őt cseppet sem hatotta meg, egyszerűen kijelentette, hogy az egy ócska, régi szótár és az élő német nyelvben csak a mich-es változatot használják. Nos, itt muszáj voltam kapitulálni. (Azért ma még rákerestem a Google-ban és megnyugtatott, hogy attól függetlenül, hogy helytelen, a kereső 9 500 találatot hozott ki a "kostet mir" -re. Szóval nem vagyok egyedül ezzel a tévedéssel. :)
A tanulság tehát az, hogy sose vitatkozz egy anyanyelvűvel, vagy azzal, aki huzamos ideje a célnyelvi országban él, jár iskolába és ráadásul átlag feletti nyelvtehetséggel van megáldva.
A másik tanulság, hogy a nyelv egy élő dolog, ami állandóan változik, újul és elavul, leginkább a szókincs, a köznyelvi kifejezések, de a kiejtés vagy a nyelvtani szabályok is.
Akár még a helyesírás is megváltozhat, mint történt az látványosan a némettel. Én mondjuk ezt a változást nem követtem nyomon, azt pedig nem is értem, hogy a ß-t mi értelme volt bizonyos szavakban ss-szel helyettesíteni, ha másokban meg meghagyták, és mióta megtudtam, hogy a helyesírási reform után a három összetorlódó azonos betűnél mindhármat ki kell írni (és ilyen szavak születnek: Kunststoffflasche, Rollladen, Teeernte) nos, azóta egyrészt nincs is kedvem beleásni magam az új helyesírás megtanulásába, másrészt a német néha a szememnek is fáj, nemcsak a fülemnek. Ráadásul az ilyen idétlen reform kapcsán az is eszembe jut: miért nem lehet azt a szegény nyelvet egyszerűen "élni" hagyni?
A nyelvek folyamatos változása miatt bizony nehéz is könyvből igazán élő nyelvtudásra szert tenni, ha az ember - mondhatnám stílszerűen- nem él egy országban az adott nyelvvel :)). Könnyen mosolyt fakaszthatunk egy-egy, a köznyelvből rég kikopott, szófordulattal.
Ma persze - hála az internetnek, műholdas tv-csatornáknak, dvd-knek - már sokkal jobbak a nyelvtanulók esélyei arra, hogy elkerüljék, hogy tudásuk tankönyvízű legyen, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt.