Iskolai nyelvoktatás

Miután sosem tanítottam iskolában (kivéve nyelviskola, de az más téma), a mai magyar iskolai (beleértve a felsőfokút is) nyelvoktatásról három forrásból vannak információim.
Egyrészt a statisztikákból, másrészt saját gyerekeimtől, harmadrészt tanítványaimtól.
A statisztikák arról szólnak, hogy az angolul társalgási szinten tudók aránya Magyarországon 16% , míg az európai átlag 47,6 (Eurostat, 2004). Mindez, majd két évtizeddel a rendszerváltás és a határok kinyílása után!
Azzal jön haza hatodikos fiam az iskolából, hogy képzeld anya, angol órán erről és erről beszélgettünk, mire én mondom: nagyszerű, és angolul vagy magyarul? Persze, hogy magyarul - válaszol ő teljes természetességgel. Én meg erre azt mondom (nem neki, mert ő nem tehet róla, csak úgy magamban pufogva), hát ez a nagyon nagy baj, hogy "persze". Mitől is érezné úgy az idegen nyelvvel épp csak ismerkedő kisdiák (akár elsőben, akár ötödikben kezdi a nyelvtanulást), hogy neki ezen a nyelven kommunikálni kéne, amikor az a természetes számára (mert azt szokja meg), hogy angolórán is magyarul beszélünk, aztán legfeljebb - mintegy érdekességként, megtanuljuk egy-két dolog nevét angolul is? Sajnálatos módon a nyelvi kompetenciája gyakran ezen a szinten marad még középiskolás korára is. Ismeri néhány (vagy akár sok) dolog angol megnevezését. El tud ismételni betanult mondatokat, de az interaktív kommunikálásba legtöbbnek beletörne a bicskája... ha megpróbálná egyáltalán.
Persze középiskolában egy lelkiismeretes, jó nyelvtanár már nagy ellenállásba ütközik, ha reformot akar bevezetni az általánosban már jól elrontott gyerekeknek. Naná, hogy tiltakoznak az ellen, hogy idegen nyelven fejezzék ki magukat, ami sokkal fáradságosabb, frusztrálóbb, mint az anyanyelvünkön cseverészni. Csak éppen az EGYETLEN módja annak, hogy megtanuljuk az adott nyelvet valóban használni.
Van egy csomó baj a hazai közoktatással. Biztos vagyok benne, hogy a tanárképzésnek is vannak hiányosságai (bár szerencsére erről sincsenek elsőkézből származó információim), de könyörgöm, azt bevezetni - legalább a nyelvtanulást most kezdő gyerekeknél - hogy angolórán csak angolul beszélünk mibe telne?! (Nagyon szeretném remélni, hogy a diplomás angoltanároknak ez igazából semmi nehézséget nem okozna. Ugye nem vagyok túl naiv?)
Ami még szomorúbb, hogy egyetemista tanítványomtól is hallottam már olyat, hogy azzal ment el az angolóra, hogy a tanár anekdotázott - magyarul!
Magam ellen beszélek persze, mert ha jó lenne az iskolai nyelvoktatás, nekem nem lenne munkám. Felnőttkorukra az új generációk (8-12 év nyelvtanulás után!) tárgyalóképesek lennének angolul. Ugyanakkor - ismerve a magyar közállapotokat - nem félek attól, hogy egyhamar le kéne húznom a rolót. Másrészt viszont jogosnak tartom sok szülő felháborodását, hogy hiába van a gyereknek 3, 5 stb. angolórája hetente éveken keresztül, ha nem járatja drága pénzért magántanárhoz vagy nem íratja be egy nyelviskolába, sosem fog a gyerek szert tenni egy használható nyelvtudásra, ami nélkül ma a boldogulási esélyei egyenlők a nullával. Szerencsére vannak kivételek, jó iskolák, hatékony módszerekkel dolgozó, lelkes nyelvtanárok is, csakhát éppen ennek kellene lenni a jellemzőnek és nem a kivételnek.