Nyelvtan

A nyelvtan sokak számára a nyelvtanulás mumusa. Pedig be kell látnunk, hogy nyelvtan tanulás nélkül csak az anyanyelvét (vagy azt sem) tudja az ember helyesen beszélni. Egy idegen nyelvnél a szabályokat tudatosítani kell. A szavak a téglák, a nyelvtan a habarcs - az építkezéshez mindkettőre szükségünk van, hacsak nem akarjuk, hogy fejünkre dőljön a "ház". Ez persze semmiképp nem jelenti azt, hogy meg se merjünk addig szólalni, amíg nem áll készen a "házunk", hiszen a megtanult nyelvtani szabályokat mindjárt be is kell építenünk, alkalmaznunk szépen sorban írásban és beszédben is ahhoz, hogy előbb-utóbb összeálljon a fejünkben a tanult nyelv szerkezete.
A nyelvtan tanulásának van egy előnye is a szótanulással szemben: lehet, hogy akár hosszú évekig tart, de a nyelvtant meg lehet tanulni. Ezzel szemben aligha jelenthetjük ki egy nyelvről, hogy megtanultuk a szókincsét.

A nyelvtan elsajátításában első lépés a szabályok megtanulása, ami még nagyon messze van azonban attól, hogy a nyelvet helyesen is beszéljük. A megértés és a készségszintű alkalmazás közti széles szakadékot csak rengeteg gyakorlással tudjuk betemetni.
Tapasztalataim szerint a legcélravezetőbb, ha időről-időre visszatérünk egy már régen megtanult nyelvtani témakörhöz, és felelevenítjük és tudatosítjuk azt. Tehetjük ezt nyelvtani gyakorlatok végzésével, vagy például úgy, hogy olvasás közben direkt, tudatosan figyelünk a nyelvtani szabályokra és kielemezzük, hogy miért is úgy használjuk az adott igeidőt, ragozást, kötőszót, szórendet stb. Ezek a gyakorlások mindig egy-egy lökést adnak a nyelvhelyességünknek, amely ezáltal, szerencsés esetben, egy kicsit magasabb fokra kerül, növelve önbizalmunkat is, ami viszont elengedhetetlen kelléke a továbbfejlődésnek.

Nehéz és könnyű nyelvek? Igényes nyelvtanuló számára szerintem könnyű nyelv nincs. Legfeljebb az egyik nyelvet valaki könnyebben elsajátítja, mint a másikat, vagy azért, mert közelebb áll az anyanyelvéhez, vagy egy másik, már tanult nyelvhez, vagy egyszerűen könyebben ráérez a logikájára.
Saját véleményem szerint angolból hamarabb el lehet jutni egy alapfokú kommunikációs szintre (tűrhető nyelvhelyességgel!) , mint például németből, olaszból vagy franciából, egyszerűen azért, mert a nyelvtanulás elején sok időt megspórolunk azzal, hogy nem kell a ragozással bajlódnunk. Így viszonylag hamarabb juthatunk sikerélményhez. A bajok majd később jönnek, mivel - mint sokan vallják - az angolban több a kivétel, mint a szabály. Ezzel szemben pl. németből az elején befektetett sok-sok nyelvtantanulás később megtérülhet, mert van esélyünk arra, hogy fegyelmezett szabály-alkalmazással helyesen beszéljük a nyelvet.

Az angoltanulás bizonyos szempontból elkényelmesít, ezért utána tanulni más európai nyelvet nagyon is nehéznek tűnhet. Ezt részben a gyerekeimen látom, akik gimnáziumban kezdtek németet tanulni, nyolc év azt megelőző angol tanulás után és sokat lázonganak a nyelvtan miatt, de magamon is megtapasztaltam az olasz tanulással. Egy-egy elrontott igerag és máris furcsálkozva néz rám a beszélgető partnerem, hogy akkor most róla beszélek, magamról vagy egy harmadik személyről. Hű, de nehéz volt ebbe visszarázódnom az angol által sok év alatt ellustított agyammal!