Miért kell angol órán angolul beszélni?

A fenti kérdésre a válasz röviden: azért, mert csak így tudunk megtanulni angolul. Az már más kérdés, hogy ha ez ilyen egyszerű, akkor miért van mégis az, hogy Magyarországon nagyon sok iskolában az angol (illetve bármely más idegen nyelv) oktatása magyarul történik, ahogy erre már az előző bejegyzésemben is utaltam. (Az egyszerűség kedvéért ebben a bejegyzésemben az angoltanulással példálózom, de minden idegen nyelvre ugyanúgy vonatkozik, amiről írok.)

Szóval visszatérve a kérdésre, kicsit bővebben is kifejteném, hogy miért vesszőparipám az, hogy nyelvórán a célnyelven kell kommunikálni.
Mi másért akarnánk egy nyelvet megtanulni, mint azért, hogy azon kommunikálni tudjunk? (Vannak ugyan néhányan, akik elsősorban olvasni szeretnének eredeti nyelven, de jellemzően a nyelvtanulók többségének az a vágya, hogy aktívan is tudja használni a nyelvet, vagyis ki tudja fejezni mondandóját.) Erős motiváció nélkül a nyelvtanulás kudarcra van ítélve. Namármost a közlésvágy a legtöbb embernél, a gyerekeknél is (sőt!) elég erős motiváció, ezért azt gondolom ezt nem szabadna veszni hagyni azáltal, hogy megadjuk a lehetőséget arra, hogy a tanulók átváltsanak magyarra, mihelyt egy nyelvileg nehezebb mondanivaló megfogalmazásába kezdenek. Azért tudom nagyon is jól, hogy milyen frusztrációt jelent egy kezdőnek nyögdécselve előadnia magát, mert mihelyt egy nyelvből eljutok egy olyan szintre, amikor már egész folyékonyan ki tudom magam fejezni, mindjárt nekiállok egy újabb nyelv tanulásának, csak hogy nehogy elbízzam magam :)). Így viszont senki nem vetheti a szememre, hogy könnyen beszélek én, akinek már nem okoz gondot bármit elmondani, mondjuk angolul. Tehát amikor azt állítom, hogy a közlésvágy segít legyőzni azt a gátlást, ami az adott nyelv korlátozott ismeretéből adódik, tapasztalatból mondom.
Ha nagyon mondani akarom (és nincs más választásom, mert nem beszélünk magyarul), akkor mondani fogom úgy is, hogy közben tudatában vagyok, hogy sok-sok hibát vétek. Ha ez alól a nyomás alól egyszerűen kibújhatnék, persze hogy azt választanám.
Az angolóra (hacsak nem magyarul nem tudó anyanyelvi tanár tartja) művi szituáció, hiszen nem az épp tanult nyelv, vagyis az angol az egyetlen lehetőség a kommunikációra. Legjobban mégis akkor modellezzük azt a helyzetet, amiben a nyelvtanuló lenne a célnyelv országában, ha "rákényszerítjük" őt, hogy minden mondandóját angolul fejezze ki. Ja, hogy még nincs azon a szinten? Hát ez igen sajnálatos, de ettől még mondjuk ha Angliában lenne, az angolok ugyanúgy nem értenék meg, ha az egyszerűség kedvéért átváltana magyarra. Hozzá kell szoknunk, bele kell törődnünk, hogy akár évekig nem azt mondjuk, amit akarunk, hanem azt, amit tudunk. És ha többet szeretnénk mondani, akkor ez - remélhetőleg - szorgalmasabb tanulásra sarkall.
Másik érv amellett, hogy angol órán csak angolul beszéljünk, hogy így nem pazarlódik el az óra jó része. Akár a tanár, akár a tanulók beszélnek, ha azt angolul teszik, attól fejlődni fog az idegen nyelvtudásuk, ha magyarul, attól nem. (Én azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy magyarul már egyébként is nagyon jól tudnak, azért kár fizetniük, hogy velem a magyart gyakorolják. :))
Teljesen kezdőket is lehet angolul angolra tanítani. Sőt, szerintem nagyon nagy lökést adna a tanítás hatékonyságának, ha a nyelvtanulók az első perctől fogva ehhez szoknának hozzá. Nem mondom, hogy könnyű, de megéri. Persze a kezdőknél még jó sok pantomim is szükséges, de hát nem ezt csináljuk egyébként is külföldön, ha nem beszéljük az ország nyelvét?
További előny lenne, hogy a diákok nem szoknának rá a fejben fordításra, az egyik nyelven gondolkozom, a másikon megpróbálok beszélni módszerére. Két nyelv között váltogatni ugyanis nagyon nehéz feladat! Persze nyilván nem "tiszta lappal" kezdjük az idegennyelv tanulást, mint a kisgyerek az anyanyelvét, hiszen a tárgyak, fogalmak neve a mi fejünkben magyarul már megvan, ezt kéne elfelejtenünk ahhoz, hogy az "apple" szóhoz ne a magyar "alma" szó, hanem maga a gyümölcs (képe, íze) kapcsolódjon. Ez nyilván nem működik, nem törölhetjük a fejünkből az anyanyelvünket egy nyelvóra erejéig, de nem kéne ráerősíteni azzal a fordítási hajlandóságunkra, hogy angolórán is elhangozzon a dolog magyar megfelelője.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy soha semmilyen körülmények között nem szabad magyarul megszólalni a nyelvórán, vagy hogy egy nagyon bonyolult nyelvtant a tanár ne magyarázhatna el pár szóban magyarul, ha angolul nem sikerült teljesen megértetni a tanulókkal (bár a nyelvtant is lehet, sőt szerintem kell, célnyelven tanítani) ; csak azt, hogy az alaphelyzetnek annak kéne lennie, hogy angolórán csak angolul beszélünk.

Akinek van rá lehetősége, hogy maga válassza meg a tanárját, annak azt javaslom válasszon olyat, aki a célnyelven tartja az órákat.