Igeidők

Az igeidők gyakran okoznak nehézséget a nyelvtanulóknak. Sok tanítványom fakadt már ki, ilyenformán: ha nekünk a magyarban elég a múlt, jelen, jövő, minek kell az angolnak tizenkét igeidő? Részben van benne igazság, másrészt épp az az érdekes a különböző nyelvekben, hogy milyen változatos eszközökkel tudják kifejezni ugyanazt a mondanivalót. Az egyik nyelvben ez a nehéz, a másikban meg más.
Az angolnál maradva, néhány példa:
I have lunch.= Szoktam ebédelni. I'm having lunch.= Éppen ebédelek. I've had lunch.= Már ebédeltem.
Más kérdés, hogy az egyszerű-folyamatos (simple-continuous) aspektus tekinthető-e külön igeidőnek, bár a lényeg nem az elnevezésen van.

Legszívesebben sutba dobnád az igeidőket? - Tanulj kínaiul! :) A kínaiban ugyanis nincsenek igeidők, az időhatározó segít eligazodni a történésekben. De ha mégis inkább egy európai nyelvet választasz (amelyek általában jobban dúskálnak igeidőkben, mint a magyar), néhány tanács az igeidők jobb megemésztéséhez:

•  ne a magyar fordításra támaszkodj, próbálj példamondatokban, és főleg az adott nyelven gondolkozni
• az egész igeidő-rendszert áttekintve sokszor könnyebb megérteni az egyes igeidők használatát, mint ha külön-külön, a használati szabályok útmutatásait keressük
• a használatra vonatkozó szabályok átnézése után szövegkörnyezetben ellenőrízd, hogy érted-e miért épp az az igeidő szerepel egy adott mondatban
• sajnos az egyes nyelvek között nem mindig könnyű párhuzamot vonni, vagy éppenséggel félrevezethet (én sokáig próbálkoztam az angol past continuous és az olasz imperfetto-val, de nem segített)

Az angolul tanulóknak, ragozás híján, az első években többnyire a helyes igeidő-használat jelenti a legnagyobb gondot. Ez nemcsak azért van így, mert olyan sok van belőlük, hanem azért is, mert a használatukra vonatkozó szabályok is egyrészt túl szerteágazóak, másrészt sokszor szubjektív megítélésen múlik, melyiket is válasszuk. Csak néhány általános tanácsot (hüvelykujj-szabályt) tudok itt adni, amelyek többnyire segítenek beszerezni egy átfogó "ráérzést" :

Először is a simple-contionuous-perfect aspektus:
- a simple-ben mindig van egyfajta befejezettség, állandóság, tényszerűség
- a continuous egyfajta folyamatban levésre, átmenetiségre, be nem fejezettségre utal
- a perfect pedig mindig egy "bizonyos időpontig" viszonyt fejez ki.

Ha párhuzamot vonunk az igeidők között (rendszerben szemléljük őket), az sokat segít:

A nyelvtanulás kezdetén megtanuljuk, hogy, ami éppen történik (pl. egy képen) azt az angol a present continuous-szal fejezi ki: Mary is having lunch. (at the moment) Ugyanebből a szemléletből adódóan, ha tegnap ilyenkor tette ezt, akkor past continuous-t, ha holnap ilyenkor fogja tenni, akkor future continuous-t használunk: Mary is having lunch.(now). This time yesterday Mary was having lunch. This time tomorrow Mary will be having lunch. Mondhatjuk úgyis, hogy amit éppen látsz az present continuous, ha belenézel a múltba/jövőbe, amit ott látsz az pedig past illetve  future continuous.

 Ami mostanáig, valamikor megtörtént azt az angol present perfect -tel fejezi ki (ez az igeidő nekünk magyaroknak nem éppen "tökéletes ajándék" :), mert ezt az igeidőt megemészteni talán a legnagyobb kihívás az átlag nyelvtanulónak). Mégis, ha tudjuk, hogy present perfect-et kell használni, ha valami a jelen pillanatig megtörtént vagy tart, innen logikusnak tűnik, hogy ami a múlt/jövő egy bizonyos időpontja előttig történik meg vagy tart az past illetve future perfect lesz. Ha képzeletbeli vonalat húzunk a múltban, jelenben, jövőben, és arról a vonalról visszatekintünk - kb. ez a perfect szemlélet. Példákkal:
I have written the letter. (képzeletbeli vonal a most)
When my boss arrived at the office, I had written the letter. (képzeletbeli vonal, amikor a főnök belépett az irodába)
By the time my boss gets back from the meeting, I will have written the letter. (képzeletbeli vonal, amikor a főnök majd belép az irodába)

Megértés, és aztán gyakorlás (életfogytiglan).