Nyelvelések

Naponta mennyit...?

2011-12-02T14:38:00.003+01:00

Hát, minél többet, annál jobb. :))) A kérdés természetesen a nyelvtanulásra vonatkozott...

A rendszeresség elengedhetetlen a látványos fejlődéshez (mint mindenben, amihez gyakorlás kell) és ezen túl is, minél többet foglalkozunk az adott nyelvvel, annál látványosabb a haladás.

Autodidakta módon tanulni igényel némi (sőt, elég nagy) fegyelmezettséget. Írtam már erről régebben. A motiváció mindenek előtt fontos tényező. Miért akarom tanulni a nyelvet? Mit szeretnék elérni? Mikorra? Mit teszek meg érte? Mennyi időt tudok rászánni? Kitűzött cél nélkül nem sokra lehet jutni. Ha nem tudod mit akarsz elérni, hogyan is érhetnéd el?

Egyedül tanulva is jól jön, ha van kivel együttműködni, tanulótársakat vagy gyakorló partnereket találni, ma az internet világában már gyerekjáték ahhoz képest, amikor a penpal még tényleg tollal írást és postán való levélküldést jelentett.

És hogyan lehet érdekesen tanulni egy nyelvet? Erről is írtam már, itt. Valójában nekem úgy tűnik, hogy már mindenről írtam, ezért is hanyagolódott el ez a blog az utóbbi időben. Ha viszont valakinek biztatásra van szüksége, azt mindig örömmel fogadom, lelkesítésben elég jó vagyok. :)

Szószaporítás - tarlóhántás :)

2011-02-27T21:26:00.003+01:00

Ha a múltkor azt írtam, hogy a szecesszió szó ismerete nélkül a legtöbb nyelvtanuló gyönyörűen elboldogul az életben, akkor ez hatványozottan igaz a mai szóra.

Őszintén szólva engem is megdöbbentett, hogy mit keres egy ilyen szó egy magyar-olasz középszótárban. Gyorsan elő is kaptam az itthon fellelhető egyéb kétnyelvű szótárakat és jelentem, hogy egyetlen másikban sem találtam meg, így most be kell érnetek azzal, hogy ennek a szónak csak az olasz megfelelőjét tudom prezentálni. Ráadásul azt sem zárhatom ki, ismerve a kétnyelvű szótárak gyengeségeit, hogy egy olasz hivatásos "tarlóhántó" a hasát fogná nevettében, ha ezzel a szóval illetnénk a tevékenységét.

Ennek kapcsán megint felmerül az a kérdés, hogy milyen szavakat tanuljon is meg az ember és mi kerüljön egy szótárba. A legutóbbi ezzel kapcsolatos bejegyzés utáni diskurzusban ugyan arra jutottunk, hogy nyelvtanulás tekintetében nincs olyan, hogy felesleges szó, na de azért...

A jobb szótárak általában gyakoriság alapján szelektálnak, hogy hol húzzák meg a határt a szótárba bekerülő és be nem kerülő szavak tekintetében. Amikor fordítok gyakran komoly gondot jelent, hogy egyes - a tarlóhántásnál sokkal hétköznapibb - szavakat nem lehet megtalálni a szótárban.
Igen kíváncsi lennék, hogy a tarlóhántás hol áll a gyakorisági mezőnyben. Az, hogy én ezzel a szóval még magyarban sem találkoztam soha, semmit sem jelent, mert ezen kívül sajnos még temérdek olyan szó és ismeret van a világban, amivel nem találkoztam.

És akkor jöjjön a szókincsfejlesztés:

olaszul:
tarlóhántás= dissodamento (di terreno)
tarló= stoppia

Hogy ne maradjanak mezőgazdasági műveltség nélkül más nyelvek kedvelői sem, legalább a tarló szónak utána néztem. Bár külföldön járva valószínűleg viszonylag ritkán kerülünk kapcsolatba a tarlóval, de hát sosem lehet tudni:

angolul: stubble (field)
németül: das Stoppelfeld
franciául: chaume
spanyolul: rastrojera (hohó, spanyolul megtaláltam a tarlóhántást végez= agostar)

Szószaporítás - szecesszió

2011-01-17T23:33:00.008+01:00

Ezzel a szecessziós lámpával igyekszem megvilágítani ennek a művészeti stílusnak az igen eltérő megnevezéseit a különböző nyelvekben. :)

Tudom, hogy enélkül a szó nélkül egész jól elboldogul a legtöbb ember bármely idegen nyelvben. Számomra viszont most kapóra jön, hogy a véletlenszerű szótárfelütés épp ezt a szót adta nekem mára.
Annál is inkább, mert épp a szecesszió az a művészeti irányzat, amelynek nyelvenként egész más elnevezése van. Nézzünk néhányat:

olasz: stile floreale
angol: modern style/Art Nuoveau (franciából átvéve ma inkább ezt használják)
amerikai: Tiffany style
francia: Art Nuoveau
spanyol: modernismo
német: Jugendstil

És ha már így előjött a művészeti téma, összegyűjtöttem néhány, főleg építészeti, szakszó angol és olasz megfelelőjét (a lista később majd bővül, most ennyire volt időm).
Nagyon szívesen veszem, ha valaki más nyelveken tudja és kommentben megosztja velem az ismereteit.

templomhajó: főhajó: nave, navata; mellékhajó: aisle, navata laterale
kereszthajó: transept; transetto/nave traversa
keresztboltozat: cross-vaulting; volta crociera
donga boltozat: barrel-vault; volta a botte
boltív: arch/vault; arco
dombormű: relief; high relief, bas-relief; rilievo, altorilievo, bassorilievo
homlokzat: front/facade; facciata
ikerablak: paired windows ; finestra bifora
rózsaablak: rose window; rosone
pillér: pier; pilastro
oszlop: column, colonna
oszlopfő: capital; capitello
oszlopsor: order (doric, ionic, corinthian, tuscan, composite) , ordine (di colonne) (dorico, ionico, corinzio, tuscanico, composito)

Szószaporítás - szivárvány

2011-01-09T12:43:00.011+01:00

A szivárvány szó etimológiai eredete leginkább a magyar nyelvben okoz fejtörést. Annyit találtam róla, hogy a fénytünemény azért kapta ezt a nevet, mert a néphit szerint a szivárvány a két végén, ahol a láthatárt éri, vizet szív fel a világtengerből.

Az angol és a német szó az íj-hoz és az esőhöz kapcsolódik, míg az olasz és a francia az ív/boltív alakhoz köti a szót. A francia és a latin az égi kapcsolatot, az olasz a villanást/tűnékenységet hangsúlyozza. A spanyol a színeket emeli ki.

angolul: rainbow
németül: (r) Regenbogen
olaszul: arcobaleno
franciául: arc en ciel (kiejtés itt)
latinul: arcus caelestis (köszönet Martinusnak a segítségért)
spanyolul: arco iris

Néhány szivárványos mondás, ami tetszik:

La felicità non è un cielo sempre sereno, ma un arcobaleno dopo la tempesta.
Se vuoi trovare l’arcobaleno devi sopportare la pioggia.
The soul would have no rainbow had the eyes no tears.
The work will wait while you show the child the rainbow but the rainbow won't wait while you do the work.

Szívesen olvasnék további példákat tőletek, ha tudtok.

És végül egykis szivárványos zene Adriano Celentano-tól:

Szószaporítás - küszködés

2011-01-03T20:29:00.005+01:00

Régóta hanyagolom ezt a blogot, aminek legfőbb oka, hogy nem nagyon volt már ötletem, hogy mit is írjak ide, amit még nem írtam le és bárkinek (vagy pláne sok mindenkinek) érdekes lehet. Most azt találtam ki, hogy véletlenszerűen kiválasztott szavakat fogok körbejárni, különböző nyelveken. Szószaporításnak kereszteltem ezt a, nevezzük így: játékot, hiszen szókincsbővítésre - ha nem is szisztematikusan - de hasznos lehet.

A mai szó: "küszködés", ami máris továbbgondolásra késztetett az ügyben, hogy mi is legyen a módszer a szó "feldolgozására". Mert ennek a szónak a kapcsán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű megtalálni azt a megfelelő szót egy idegen nyelven, amelynek a hangulata is hasonló a magyar változathoz. És ebben sokszor a szótár messze nem tud elég támpontot adni. Így arra jutottam, hogy a segítségeteket szeretném kérni. Mégpedig abban, hogy az általatok beszélt idegen nyelven, vagy az ország nyelvén, ahol éltek írjátok meg, melyik az a szó, ami szerintetek a legjobban visszaadja a magyar jelentést. Esetleg egy-egy kifejezésbe foglalva. Közösen létrehozhatnánk egy többnyelvű szótárt! Hmm? Érdekel valakit?

Én olasszal kezdenék, mert a magyar-olasz szótáram a "bűnös" ennek a szónak a kiválasztásában. Három fordítást ad: 1. erőlködés jelentésben: sforzo, lotta 2. nyomorgás jelentésben: pena

Ezeket a szavakat nézzük meg közelebbről:

1. sforzo= impiego totale delle proprie energie fisiche e intellettuali per il conseguimento di uno scopo
verbo: sforzare
esempi: ha fatto ogni sforzo per ottenere il sucesso
mi sono sforzato per risolvere questo difficile problema ma non ci sono riuscito
sinonimi:impegnarsi al massimo, mettercela tutta, fare di tutto, affannarsi

szerintem ennek a szónak a jelentése inkább erőfeszítés, mint küszködés

2. lotta = con uso figurato: insieme di iniziative, di attività, volte a un nobile scopo
verbo: lottare
esempi: lotta contro la corruzione; lotta contro i tumori; lotta per la pace/per la sopravvivenza
sinonimi:battaglia, campagna

szerintem ez inkább harc magyarul, mint küszködés

3. pena = stato di sofferenza fisica o morale
verbo: penare
esempio: il suo male gli fa provare pene indicibili, quanto ha dovuto penare per vincere un concorso!
sinonimi: sofferenza, tormento

én erre szavaznék leginkább küszködés értelemben. Van jobb ötlet? Más nyelveken?

OKTV

2010-10-15T09:45:00.000+02:00

Tegnap este fél kilenc körül, kissé nyúzottan elővettem a középső fiamat, hogy gyakoroljunk egy kicsit az angol oktv-re. Önfeláldozó lelkiismeretességemért :) jutalmat kaptam, fergeteges röhögőgörcs formájában.
A szöveg egy Pakisztánban bajbajutott, megszállott szlovén hegymászóról (Mr Humar) szól, aki rengeteg veszélyes helyen mászott már. Az egyik mondat hiányzó helyére az alábbi megoldások közül lehet választani:

Mr Humar is ______________ the hostile conditions on Nanga Parbat.

A not stranger to B not strange for C no stranger to D not stranger than

Izgalmas nyelvtanulás

2010-09-28T21:19:00.003+02:00

Bevallom, szégyellem magam, hogy így elhanyagoltam ezt a blogot az utóbbi időben, de néha úgy érzem már mindent leírtam, amit általánosságban a nyelvtanulásról/tanításról akartam és csak magamat ismételném. Konkrét feladatokat, segítséget, ötleteket az általam ismert-tanult-tanított nyelvekből pedig azért nem írok, mert nem tudom kit mi érdekelne és érdekelne-e egyáltalán valakit. Igazából úgy van ez, hogy én igyekszem, meg azt hiszem tudok is, lelkesíteni arra nyitott embereket a nyelvtanulásra, de ugyanakkor én a tanítványaimtól jövő visszajelzésekből és persze a személyes kapcsolatból töltekezem. Szóval nehéz anélkül kitalálnom, hogy mit is írhatnék még ide, ami valakinek hasznára válik, hogy tudnám ki és milyen nyelvtanulási célokkal, vágyakkal, szükségletekkel, érdeklődéssel téved erre a blogra.

Én persze közben a való életben nem csökkenő lelkesedéssel próbálom magamba szívni - jelenleg éppen - a spanyol nyelv szépségeit, szavait, nyelvtanát, dallamát, hangulatát. Mai tanulási élményemből fakad ez a bejegyzés.

A BBC languages oldalát nagyon régóta használom és szeretem. Mindenkinek szívből ajánlom, aki angolul elég jól tud ahhoz, hogy megértse a magyarázatokat. Sok-sok nyelvhez lehet szórakoztató, érdekes anyagokat találni.

Ma úgy jártam, hogy felfedeztem egy interaktív videó-sorozatot, Mi vida loca címmel, ami úgy hírdeti magát, hogy "real Spanish", real drama" - és bár általában az ilyen hatásvadász reklámokat nem szeretem, el kell ismerni, hogy ennek a történetnek nem tudtam ellenállni. Így aztán az ajánlott 12 hét helyett én egy nap alatt "végeztem ki" a 22 epizódot. :)) Annyira izgatott, hogy ki üldözi, miért és hova a spanyol "barátnőm" lánytestvérét, hogy mindent félredobva, követtem őt össze-vissza Madridban és környékén. És tényleg bevonódtam a történetbe, és mellesleg sokat tanultam is. Nem vagyok már teljesen kezdő spanyolból, ezért a szavak és kifejezések nem voltak igazán újak számomra, de az izgalmas és élvezetes sztori közben szinte együtt éltem, izgultam a szereplőkkel és az utasításoknak megfelelően szövegeltem én magam is. És épp ez az, ami a legtöbbször kimarad azoknál, akik egyedül tanulnak egy nyelvet. Meg azoknál is, akinek én adom feladatba, hogy otthon hangosan beszéljenek az idegen nyelven, ha nincs kihez, akkor önmagukhoz. :) Mert hogy beszélni csak beszéd közben lehet megtanulni!!!

Az általános tanulság az, hogy

egyrészt: lehet a nyelvet élvezetesen, izgalmasan tálalni és tanítani
másrészt: a motiváció (esetemben a kíváncsiság) és a bevonódás (involvement) két kulcsfontosságú tényező a HATÉKONY elsajátítás folyamatához.

Javaslom, hogy kattints a BBC oldalára és találj az általad tanult nyelvhez valami izgalmas feladatot, ami új lökést adhat a tanuláshoz. Vagy akárj kóstolj bele egy új nyelvbe! Szerintem messze felveszi a versenyt élményben (a hasznosságról nem is beszélve!!!) bármelyik TV sorozattal. ;)

Hablemos el mismo idioma

2010-06-04T12:44:00.006+02:00

Ugyan Gloria Estefan (USA-ban élő kubai énekesnő) azt énekli, hogy beszéljük ugyanazt a nyelvet, az én tapasztalatom, hogy a spanyol anyanyelvűek nem mindig ugyanazt a nyelvet beszélik.
Legalábbis engem a Livemocha -n egymásnak ellentmondóan javítanak ki néha a spanyolok és a latin-amerikaiak, kiejtés vagy szóhasználat tekintetében. Már azon gondolkoztam, hogy akkor most milyen spanyolt tanuljak, spanyol spanyolt és használjam ki a pöszeségre való hajlamomat, vagy latin-amerikait. De végül úgy döntöttem, hogy ezt mégsem olyan fontos eldöntenem. A lényeg, hogy tudjak kommunikálni és megértsenek. Ez - ahhoz képest, hogy öt hete kezdtem el a nyelvet - már egész jól megy levelezés szintjén. Találtam nagyon segítőkész ismerősöket, mexikóit, spanyolt, costa ricait, és egyre jobban ráérzek arra, hogy milyen fantasztikus lehetőségek rejlenek a spanyol nyelv elsajátításában.

Napi több órát foglalkozom a nyelvvel. Ennek legnagyobb része passzív tanulás. Ha nem szellemi tevékenységet folytatok, állandóan megy a fejembe a spanyol szöveg (autóvezetés, futás, házimunka, bevásárlás, sorbanállás a hivatalban, stb.). De ha csak tehetem leülök egy spanyol könyvvel. Most egy kezdő és egy középfokú nyelvkönyvet egyidejűleg használok és nagyon jól kiegészítik egymást. Szerencsére a középfokúból is majdnem mindent megértek (hála az eddig tanult nyelveknek), a nyelvtani hiányosságaimat látva pedig sokkal nagyobb affinitást érzek a nyelvtani anyagot elővenni, mintha csak a kezdő könyvvel haladnék fontolva, óvatosan ízlelgetve az igeidőket, ragozásokat, meg egyéb finomságokat. Erre most nincs időm, mert a fejembe vettem, hogy rekord idő alatt akarok megtanulni spanyolul. Eredetileg csak az alapfokra pályáztam, de hajlok rá, hogy gyorsan magasabbra tegyem a lécet. Igazi kihívás lenne mondjuk egy év alatt eljutni középfokra.

Na túl sokat beszélek, hallgassuk inkább Gloriát.

És itt a szöveg:

"Hablemos El Mismo Idioma"

En la vida hay tantos senderos por caminar
Que ironia que al fin nos llevan al mismo lugar
A pesar de las diferencias que solemos buscar
Respiramos el mismo aire,despertamos al mismo sol
Nos alumbra la misma luna, necesitamos sentir amor
Nos alumbra la misma luna, necesitamos sentir amor

Hay tanto tiempo que hemos perdido por discutir
Por diferencias que entre nosotros no deben existir
Las costumbres, raices y herencias
Que me hacen quien soy
Son colores de un arcoiris acordes de un mismo son
Las palabras se hacen fronteras
Cuando no nacen del corazon
Hablemos el mismo idioma y asi las cosas iran mejor

Hablemos el mismo idioma
Que hay tantas cosas porque luchar
Hablemos el mismo idioma
Que solo unidos se lograran
Hablemos el mismo idioma
Que nunca es tarde para empezar
Hablemos el mismo idioma
Bajo la bandera de libertad

Si lo pensamos nosotros tenemos tanto en comun
Y nos conviene que el mundo nos oiga con una sola voz
Es importante seguir adelante con fuerza y con fe
Forgemos nuevos caminos en la union hay un gran poder
Orgullosos de ser latinos no importa de donde
Todo podemos vencer

Hablemos el mismo idioma
Que hay tantas cosas porque luchar
Hablemos el mismo idioma
Que solo unidos se lograra
Hablemos el mismo idioma
Que nunca es tarde para empezar
Hablemos el mismo idioma
Bajo la bandera de libertad

Hablemos el mismo idioma
Dame la mano, mi hermano
No importa de donde seas si todos
Somos hermanos, tu ves
Que no existan las diferencias
Entre nosotros, hispanos
En esta vida hay que trabajar
Para lograr lo que queremos, Latinos
Las palabras se hacen fronteras
Cuando no se habla del corazon si tu ves

No importa raza ni religion somos hemanos
En el corazon pero que fuerza tenemos
Los Latinos si nos mantenemos unidos

El amor (nuevo:) - español

2010-05-13T23:23:00.006+02:00

Többedik nyelvet tanulni

2010-04-27T15:18:00.008+02:00

Két napja elkezdtem spanyolul tanulni. Igaz franciából még nem jutottam el arra a szintre, amit eredetileg terveztem, de pár hónapja megrekedt a tanulási folyamatom. Pedig az orrhangok már egész jól alakultak és a hörgős r-t is gyakoroltam, de mégsem. Fő módszerem továbbra is a hallás utáni tanulás (cd, mp3, podcast-ok) És nagyon hátráltat a franciában, hogy hallás után nem tudok nyelvtant tanulni. Ige- és melléknév ragozást semmiképp, mert ugye nem ejtik ki azokat a fránya ragokat. Csak néha, így arra épp jó, hogy lebukjon az ember, hogy mégsem tud ragozni. :( Nekem meg ahhoz nincs fenekem, hogy a ragozást könyv mellett ülve biflázzam. Na arról nem is beszélve, hogy amit hallás után megtanulok, azt próbáljam leírni! De az is lehet, hogy mindez csak kifogás és a francia mégsem az én nyelvem. Nem mondtam le róla, csak félreteszem egy időre.

A spanyollal viszont nagyon eltökélt vagyok. Pár hónap alatt, mondjuk nyár közepére-végére, kommunikálni fogok spanyolul, alapszinten. Már két nap után látom, hogy a spanyol könnyebb, mint a francia és talán az olasznál is, de még nem akarom elkiabálni. Na, ennyit a személyeskedésről.

Amiről a fentiek apropója alapján írni akartam, az az, hogy hogyan segítik egymást a nyelvek az ember fejében.
Az első idegen nyelvet megtanulni gyökeres változás az anyanyelvhez képest, pláne ha nem anyanyelvi környezetben, hanem izoláltan tanulja az ember heti 2-3 vagy akár sok nyelvóra keretében. Sajnos a magyar idegennyelv oktatás nem úgy működik, hogy mindjárt az adott nyelven gondolkozni is tanítaná a diákot. Pedig sok keserves kudarctól megkímélhetné a későbbiekre, ha eleve nem adná oda az anyanyelv mankóját. Ugyanis - és ezt már biztos sokszor írtam - nem kell magyarra fordítani a szavakat és a mondatokat ahhoz, hogy megtanuljunk "külföldiül". Lehet, hogy először úgy tűnik ez segít a kezdeteknél, de később ugyanúgy gáttá válik a továbbhaladásban, mint a járásnál a mankó. Ennél a hasonlatnál maradva, akkor már jobb először csak négykézláb közlekedni.
Az első idegen nyelvnél eszmél rá az ember, hogy nemcsak a szavak mások, hanem a logika is, a gondolkodás is, a szerkezetek, amivel kifejezhetjük a mondanivalónkat.(és még a sokadiknál is szenved vele, ha fordítania kell, vagyis az egyik nyelvet a másiknak megfeleltetni)

A második idegen nyelvnél ez a helyzet már eleve ismerős, számítunk rá. Persze nem mindegy az sem, hogy mely nyelveket és milyen sorrendben tanulja az ember, illetve, hogy az elsőnél milyen szintre jutott, amikor elkezdi tanulni a következőt.

A nyelvek sorrendje:
Ma már a fiatalok szinte mindnyájan az angollal találkoznak először. Sajnos az angol után, amely nagyon elkényelmesít a ragozások, nyelvtani nemek hiánya miatt, szinte minden más nyelv kicsit fájdalmas eleinte, és nem lehet megúszni némi nyelvtanozást, mielőtt önállóan össze tudnánk rakni egy mondatot.
Ha azonos nyelvcsaládba tartozó nyelvet választunk (vagy kényszerítik ránk) másodiknak, akkor az részben előny, részben hátrány. Egyfelől a logikája, szabályai, szavai hasonlóak. Másfelől mégis eltérnek valamelyest, ami okozhat egy kis kavarodást a fejben. A hamis barátokról is beszéltem már. És a kiejtésnél ugyanígy félre kell tennünk az előző nyelvnél kialakult rutinokat.

Az első nyelven elért szint szerepe:
Ha jó erős középfok vagy annál magasabb szintű a nyelvtudásunk az elsőként tanult idegen nyelvből, az eleinte annyiból okoz nehézséget, hogy előlép alapnyelvvé. Berögződött, hogy ha idegen nyelven szólalunk meg, az azon a bizonyos első idegen nyelven történik. És mivel azon már egész jól kommunikálunk, az új nyelv, az első hetek lelkesedése után látványosan megmutatja -újfent- korlátainkat az önkifejezésben. Ha viszont ezen túltesszük magunkat, akkor a továbbiakban már segíteni fog az első nyelvnél megszerzett sok tapasztalat, módszerek, technikák és szerencsés esetben a második nyelvvel jobban haladhatunk, mint gyakorlatlan nyelvtanulóként az első próbálkozásoknal.
Ha még az első nyelvvel sem jutottunk túl messzire és egy másikat kezdünk, akkor az előbb említett dominancia nem okoz gondot, viszont két nyelvet emészteni egyszerre nem könnyű feladat és valószínűleg nagyon gyorsan egyikből sem tudunk látványos haladást felmutatni. Nyilván ez a beletett munka függvénye is. Csak annyit tudunk kivenni egy nyelvből, amennyit beletettünk!!! - ezt az alapszabályt senki se feledje. És még azt sem rögtön, csak egy bizonyos idő után, ami kell ahhoz, hogy egy nyelv megérjen a fejünkben.

Szerintem a két idegen nyelv is egyfajta mérföldkő és aki rászánja magát egy harmadikra, az észrefogja venni, hogy igazából milyen sokat fog profitálni az addig nyelvtanulásra fordított erőfeszítéseiből. Nem merném állítani, hogy minden további nyelvet könnyebb tanulni, mint az előzőt, mert mint már mondtam, nem mindegy mely nyelvekről van szó, de az biztos, hogy a nyelvtanulási rutin nagy segítség.
Nagy segítség akkor is, ha az ember történetesen nyelvtanárként működik. A saját bőrén szerzett tapasztalatok talán nem kisebb súllyal esnek a latba, mint a módszertani könyvekből és tanfolyamokon megszerzett tudás. Most a hatodik idegen nyelvbe kezdtem éppen. Azt is megtapasztaltam milyen nyelvet tanulni totál használhatatlan módszerekkel (pl. orosz, tíz éven át). Ezért minden törekvésem, hogy minél szélesebb fronton bebizonyítsam, hogy lehet ezt jól is csinálni. De erről majd legközelebb írok.

Zárszóként még egyszer annyiban foglalnám össze, hogy az idegen nyelvbe fektetett idő és energia tényleg akkor tud kamatostól megtérülni, ha több nyelvnél is kihasználjuk a megszerzett készségeket és ismereteket.
Ma rátaláltam egy oldalra, ahol MP3 formátumú leckék vannak sok-sok nyelven. Az oldalsávba kitettem a linket. Arra még nem volt időm, hogy leteszteljem a hanganyagokat. Kezdőknek tuti, hogy jók, haladók nem tudom mennyire tudják használni.

Önbizalom és nyelvtanulás

2010-04-05T17:57:00.003+02:00

Bizony a nyelvtanuláshoz is kell önbizalom, illetve ahhoz, hogy meg merjük mutatni mit tudunk már (és mit nem) a tanult nyelvből. A kisgyerekeknek még nincsenek gátlásaik, örömmel használják az újonnan megszerzett ismereteket. Egy bizonyos koron túl (talán a tinédzserkor a határkő, de nem vagyok benne biztos, mert gyerekeket nem tanítok) az idegen nyelvi kommunikációt erősen hátráltatja, hogy sokan félnek hibázni, cikinek érzik, hogy nem tudják úgy kifejezni magukat az idegen nyelven, ahogy az anyanyelvükön. Mivel hosszú évek tanulása kell ahhoz, hogy az ember egy maga számára már elfogadható tudásra tegyen szert, ezért igen fontos lenne ezen a gátláson túltennie magát a nyelvtanulónak. Bele kell törődnünk, hogy hibázás nélkül nem jutunk el a célunkhoz, és ha van, aki kijavítja a hibáinkat, akkor tekintsük azt egy kitűnő lehetőségnek a tanulásra és semmiképp se szégyenkezzünk miatta.
Ha félünk megszólalni az idegennyelven és arra várunk, hogy majd csak akkor tesszük, amikor már jól tudunk beszélni, akkor hiú álmokat kergetünk. Beszélni megtanulni ugyanis kizárólag beszéd közben lehet!
Ha attól tartunk, hogy butaságot mondunk, gondoljunk csak arra, hogy mi jut először eszünkbe, ha egy külföldit hallunk magyarul beszélni. Még ha mosolyt csal is arcunkra az "aranyos" akcentusa, akkor sem kinevetjük, hanem épp hogy becsüljük érte, hogy erőfeszítést tesz a mi nehéz nyelvünk elsajátítására és próbáljuk segíteni próbálkozásait. Nem igaz? Miért is viszonyulnának hozzánk másként azok, akiknek az anyanyelvét mi próbáljuk magunkévá tenni?

Nemcsak a megszólaláshoz kell azonban "bátorság". Még az olvasott szövegértési feladatoknál is gyakran tapasztalom, hogy sokan nem mernek bízni magukban, elhinni, hogy amit gondolnak az jó lehet, akkor is ha bizonyos szavak jelentésével nincsenek tisztában. A szövegértés (is) egy nagyon összetett feladat. Nem kell kizárólag az idegennyelvi ismereteinkre hagyatkozni, hiszen a témával kapcsolatban valószínűleg van valamilyen háttértudásunk. Sokkal jobb eredményt érhetünk el, ha rábízzuk magunkat a józan logikánkra, ha hagyjuk, hogy a szöveg körülbelüli tartalmának ismeretében az agyunk segítségünkre siessen és nyelvtudásunk fehér foltjait kipótolja. Nem kell minden szó jelentését tudni, hogy megértsük a szöveg lényegét. Merjük elhinni, hogy egy szó, egy mondatrész azt jelenti, ami felsejlik az elménkben, hogy jelentenie kéne! Mert mit is veszthetünk vele? Legfeljebb tévedünk. Tévedés nélkül pedig nincs tanulás.

Activity

2010-03-28T16:17:00.009+02:00

Igen, tudom, legfőbb ideje, hogy ebben az évben is kissé nagyobb aktivitást mutassak ezen a blogomon :), de most nem az eddigi passzivitásom miatt mentegetőznék, hanem az egyik kedvenc játékomról írok inkább, amit szerencsére a tanítványaim is szeretnek. Általában bemelegítőnek (warm up exercise) használjuk az óra elején (új szavakkal) és levezetésnek a végén (a régi szókincs felelevenítésére). Nagyon egyszerű a szabály és gondolom ismeri is mindenki: a szó (és részei) kimondása nélkül kell elmagyarázni a kártyán lévő kifejezést és a többieknek kitalálni azt.
A játék előnyei:

miközben azon igyekszünk, hogy valahogy kimondassuk a kártyán lévő szót a társainkkal, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy a nyelvtani hibáink miatt aggódjunk (hurrá!)
sokszor a szó/kifejezés maga sokkal könnyebb, mint elmagyarázni azt, így jól megdolgoztatja a fantáziánkat és szinonímák buzgó keresésére ösztönöz
miközben minden erőnkkel igyekszünk az összes létező asszociációt segítségül hívni a kártyán lévő szó elmagyarázásához, agyunk rejtett zugaiból olyan szavak is felbukkannak, amikről már el is felejtettük, hogy valamikor bekerültek oda
olyan készséget gyakorlunk (és fejleszthetünk tökélyre), ami szinte a leghasznosabb, amikor élesben kell használni a nyelvet. Hiszen hányszor előfordul, hogy pont az az egy szó nem jut eszünkbe, amit éppen mondani szeretnénk. Semmi gond, a körülírás képessége a kisujjunkban lesz :)
Ugyan minden tanítványom egyetért velem elvileg, hogy az egynyelvű szótár milyen hasznos segédeszköz, mégis kevesen használják. Néhány izzasztó szómagyarázat után viszont lassan-lassan mindenki rájön, hogy hatékonyságát erősen megdobja, ha otthon a szavakat nem (csak) "kiszótárazza", hanem egy kicsit forgatja az egynyelvű szótárat.
Nem szeretek szódolgozatot íratni, leginkább azért mert az "idegen szó"="magyar szó" megfeleltetés igen sok félreértelmezés és helytelen szóhasználat melegágya. Ehelyett az activity-vel ugyanúgy kiderül, hogy valaki tudja-e a szavakat és mivel ciki a többiek előtt, ha egyre másra vissza kell adni a kártyáját, a szótanulásra a motiváció talán még erősebb.

Hátránya a játéknak nincs. Eleinte ugyan nehéznek tűnik, főleg a félénkebb tanulóknak, de a kezdeti nehézségeken jó sok biztatás és néhány sikerélmény után mindenki túljut.

Akkor játsszunk egy kicsit! Élőben a játék ugyan sokkal izgalmasabb, de jobb híján most írok egy-két definíciót, találjátok ki a szót (zárójelben megadom, hogy hány betűből áll a szó).
Legyen a téma a tavasz.

Angolul:
1. a small lump that grows on a plant and from which a flower, leaf or stem develops (3)
2. birds make a series of short, high sounds (7)
3. a flower or a mass of flowers, especially on a fruit tree or bush (7)
4. snow does at the beginning of spring when the weather becomes warm enough to melt it (4)
5. a small white flower that appears in early spring (8)

Olaszul:
1. il fiore quando é ancora chiuso (8)
2. cantare lievemente, con piccoli trilli (11)
3. riferito a fiori, aprirsi (9)
4. sciogliersi, liberarsi dalla brina (8)
5. fiore bianco pendulo che sboccia alla fine dell'inverno (8)

Franciául:
1. fleur non encore épanouie (6)
2. produire un bruit léger et doux (10)
3. ouvrir, faire ouvrir en déployant les pétales (8)
4. passer à l'état liquide par l'effet de la chaleur (6)
5. plante à bulbe à fleur blanche en forme de clochette, qui fleurit en février (10)

Tanulótársak

2010-03-27T20:22:00.006+01:00

Ha az ember egyedül, autodidakta módon tanul egy nyelvet, akkor nagyon eltökéltnek kell lennie, hogy fenntartsa a folyamatos tanulást. Márpedig az időről-időre előbukkanó fellángolások nehezen vezetnek el a valódi nyelvtudáshoz. A legjobb lenne minden nap foglalkozni valamennyit a nyelvvel, de a heti 2-3-szori rendszeresség elengedhetetlen. Csakhát, ugye, annyi más dolga is van az embernek... :(
Megoldás lehet egy inspiráló közösség, vagy egy/néhány tanulótárs, akik tartják egymásban a lelkesedést, amikor az egyéb teendők (ne adj Isten, a lustaság) fenyegetné a hatékony nyelvtanulást.
Több olyan közösségi oldal is van az Interneten, ahol a nyelvek szerelmesei segítik egymást a tanulásban. Az aktuális kedvencem a Livemocha . Sokféle nyelvet lehet tanulni. A feladatok nem tökéletesek, de kezdőknek pl. elég hasznosak és minden alapkészséget (hallás utáni értés, olvasás, írás, beszéd) lehet gyakorolni.
A legnagyobb előnynek azt tartom, hogy a szóbeli és írásbeli feladatainkat anyanyelvűekkel kijavíttathatjuk, így nagyon sok értékes segítséget kapunk a fejlődéshez. És persze fantasztikus lehetőség, hogy élesben gyakoroljuk a nyelvet, ha chat-partnereket találunk magunknak. A legnagyobb élményem eddig az volt, amikor Skype-on angol nyelvtant magyaráztam egy olasz lánynak - olaszul. Cserében szívesen beszélget velem, így mindketten nyerünk az együttműködésen. Begyűjtöttem már néhány francia ismerőst is, de sajnos addig még nem merészkedtem, hogy franciául chat-eljek. Az egyik ilyen "barátom" magyarul is tanul - én bátorítom őt, hogy kommunikáljunk magyarul, ő engem, hogy franciául - egyelőre mindezt angolul. :)
Akinek van kedve, próbálja ki. Egyszerű regisztrálni, és sok ingyenes tanfolyam van. Kíváncsi vagyok a tapasztalatokra.

Igeidők

2010-01-02T18:29:00.002+01:00

Az igeidők gyakran okoznak nehézséget a nyelvtanulóknak. Sok tanítványom fakadt már ki, ilyenformán: ha nekünk a magyarban elég a múlt, jelen, jövő, minek kell az angolnak tizenkét igeidő? Részben van benne igazság, másrészt épp az az érdekes a különböző nyelvekben, hogy milyen változatos eszközökkel tudják kifejezni ugyanazt a mondanivalót. Az egyik nyelvben ez a nehéz, a másikban meg más.
Az angolnál maradva, néhány példa:
I have lunch.= Szoktam ebédelni. I'm having lunch.= Éppen ebédelek. I've had lunch.= Már ebédeltem.
Más kérdés, hogy az egyszerű-folyamatos (simple-continuous) aspektus tekinthető-e külön igeidőnek, bár a lényeg nem az elnevezésen van.

Legszívesebben sutba dobnád az igeidőket? - Tanulj kínaiul! :) A kínaiban ugyanis nincsenek igeidők, az időhatározó segít eligazodni a történésekben. De ha mégis inkább egy európai nyelvet választasz (amelyek általában jobban dúskálnak igeidőkben, mint a magyar), néhány tanács az igeidők jobb megemésztéséhez:

ne a magyar fordításra támaszkodj, próbálj példamondatokban, és főleg az adott nyelven gondolkozni
az egész igeidő-rendszert áttekintve sokszor könnyebb megérteni az egyes igeidők használatát, mint ha külön-külön, a használati szabályok útmutatásait keressük
a használatra vonatkozó szabályok átnézése után szövegkörnyezetben ellenőrízd, hogy érted-e miért épp az az igeidő szerepel egy adott mondatban
sajnos az egyes nyelvek között nem mindig könnyű párhuzamot vonni, vagy éppenséggel félrevezethet (én sokáig próbálkoztam az angol past continuous és az olasz imperfetto-val, de nem segített)

Az angolul tanulóknak, ragozás híján, az első években többnyire a helyes igeidő-használat jelenti a legnagyobb gondot. Ez nemcsak azért van így, mert olyan sok van belőlük, hanem azért is, mert a használatukra vonatkozó szabályok is egyrészt túl szerteágazóak, másrészt sokszor szubjektív megítélésen múlik, melyiket is válasszuk. Csak néhány általános tanácsot (hüvelykujj-szabályt) tudok itt adni, amelyek többnyire segítenek beszerezni egy átfogó "ráérzést" :

Először is a simple-contionuous-perfect aspektus:
- a simple-ben mindig van egyfajta befejezettség, állandóság, tényszerűség
- a continuous egyfajta folyamatban levésre, átmenetiségre, be nem fejezettségre utal
- a perfect pedig mindig egy "bizonyos időpontig" viszonyt fejez ki.

Ha párhuzamot vonunk az igeidők között (rendszerben szemléljük őket), az sokat segít:

A nyelvtanulás kezdetén megtanuljuk, hogy, ami éppen történik (pl. egy képen) azt az angol a present continuous-szal fejezi ki: Mary is having lunch. (at the moment) Ugyanebből a szemléletből adódóan, ha tegnap ilyenkor tette ezt, akkor past continuous-t, ha holnap ilyenkor fogja tenni, akkor future continuous-t használunk: Mary is having lunch.(now). This time yesterday Mary was having lunch. This time tomorrow Mary will be having lunch. Mondhatjuk úgyis, hogy amit éppen látsz az present continuous, ha belenézel a múltba/jövőbe, amit ott látsz az pedig past illetve future continuous.

Ami mostanáig, valamikor megtörtént azt az angol present perfect -tel fejezi ki (ez az igeidő nekünk magyaroknak nem éppen "tökéletes ajándék" :), mert ezt az igeidőt megemészteni talán a legnagyobb kihívás az átlag nyelvtanulónak). Mégis, ha tudjuk, hogy present perfect-et kell használni, ha valami a jelen pillanatig megtörtént vagy tart, innen logikusnak tűnik, hogy ami a múlt/jövő egy bizonyos időpontja előttig történik meg vagy tart az past illetve future perfect lesz. Ha képzeletbeli vonalat húzunk a múltban, jelenben, jövőben, és arról a vonalról visszatekintünk - kb. ez a perfect szemlélet. Példákkal:
I have written the letter. (képzeletbeli vonal a most)
When my boss arrived at the office, I had written the letter. (képzeletbeli vonal, amikor a főnök belépett az irodába)
By the time my boss gets back from the meeting, I will have written the letter. (képzeletbeli vonal, amikor a főnök majd belép az irodába)

Megértés, és aztán gyakorlás (életfogytiglan).

2009-12-22T15:32:00.002+01:00

BOLDOG KARÁCSONYT

kívánok mindenkinek ezzel a vidám többnyelvű montázzsal

Nem viccelek. Viccelj! :)

2009-12-17T23:02:00.004+01:00

Mire jók a viccek? Természetesen lehet nevetni rajtuk. De persze jók nyelvtanulásra is. Nevetve tanulni - nincs is annál jobb! A vicceket ugyanúgy lehet többféle nyelvtanulási célra használni, mint akármilyen más szöveget. Lehet belőlük akár szókincset, kifejezéseket, akár nyelvtant tanulni.
Például mit lehet kihozni ebből a két olasz viccből?

Un tizio cammina per la strada ed afferma sconsolato:
-"Ma tu guarda le mode di oggi: non si capisce chi è maschio e chi è femmina."
Si avvicina ad un signore e, indicando un tizio, chiede:
-"Scusi ma secondo lei quello è un maschio o una femmina?"
-"Ma si vergogni!! quella è mia figlia!!"
-"Che figuraccia proprio al padre dovevo chiederlo...."
-"Ma che dice?! io sono la madre!!!"

Nyelvtan: igeragozás:
szabályos igék: camminare - cammina E/3, affermare - afferma E/3, chiedere - chiede E/3, capire - si capisce E/3
rendhagyó ige: dire - dice E/3

visszaható igék: avvicinarsi - si avvicina E/3, vergognarsi

Vigyázni kell három igével! guardare - tu guarda, scusare - scusi, vergognarsi - si vergogni. Valami nem stimmel a ragozással, gondolhatja a kezdő nyelvtanuló, mintha az E/3 és E/2 ragok fel lennének cserélve.
Igen, felszólító módban éppen ez történik a "te" és az "Ön" esetében. E/2 felszólító alakjában csak levágjuk a -re végződést (-are végű igéknél) így a felszólító alak a-ra végződik, Önöző felszólításban viszont -i lesz a rag, ami kijelentő módban egyes szám 2. személyhez szokott járni.
-ere és -ire végű igéknél viszont E/2 felszólító ragja az -i (vagyis itt megegyezik a kijelentő móddal) pl. senti, vedi és az Önöző felszólító rag lesz az -a, senta, veda.
És akkor a rendhagyókról még nem is beszéltünk! (Hát hiába, mindig is az volt a véleményem, hogy az olasz nyelv szépsége nem az igeragozásban rejlik Nehézsége viszont annál inkább! :))

si capisce, si avvicina - egyforma szerkezetnek tűnnek, pedig nem: a "si " az elsőben általános alany, a másodikban a visszaható ige "si"-je
gerundio: indicando
participio: sconsolato

Szókincs: un tizio= un uomo, una persona
sconsolato - sinonimi: scoraggiato, triste, infelice
figuraccia - fare una figuraccia - szóképző, negatív értelmű szavakat képezhetünk vele, hasonlóak:
tempaccio = brutto tempo, parolaccia = brutta parola, oscenità

kifejezések: secondo lei; le mode di oggi; che figuraccia!; Ma che dice?!

Még ezen túl is lehetne kiemelni egy-két dolgot, de arra talán elég volt, hogy megmutassam egy ilyen picike kis szövegben is benne van majd az egész nyelv. És természetesen ezt bármilyen szöveggel és bármilyen nyelven meg lehet tenni.

A következő viccet nem vesézem ki, csak az elöljárószókra hívom fel a figyelmet. Ebben a kis nyúlfarknyi szövegben van belőle nyolc (ce ne sono otto). Már ezek miatt érdemes megtanulni a viccet. Minden nyelvben okozhatnak nehézséget az elöljárószók, de nálam eddig az olasz a-di-da trió vitte el a pálmát.

La moglie torna a casa e annuncia al marito:
-"Caro, lo psicologo mi ha detto che per guarire devo andare un mese al mare, un mese in montagna e un mese in campagna: dove andiamo per prima?"
E il marito:
-"Da un altro medico!!"

Viccek:innen.

Hai voluto la bicicletta?

2009-12-13T22:28:00.005+01:00

.... Adesso pedala!

Egy kedves olvasóm, Csilla kérésére jöjjön most néhány olasz beszélt nyelvi fordulat (fraseologia). Egyúttal biztatnék mást is, ha szeretne itt nálam olvasni bármely nyelvi témáról (jelenleg leginkább angolból és olaszból érzem magam kompetensnek, de általános nyelvtanulási témakörben bármi jöhet) akkor bátran jelezzen és megpróbálok eleget tenni a kívánságának.

Még Rómában vettem a képen látható könyvet. Gazdag tárháza ez azoknak a köznyelvi kifejezéseknek, amelyekkel úton-útfélen találkozik az, aki anyanyelvi környezetben él, de kincsetérő gyűjtemény annak, akinek ritkán jut alkalma megmerítkezni (pláne lubickolni :)) a nyelvben.

Már a címe is nagyon tetszik. Rájöttök, mikor használjuk? Akinek gyereke van, valószínűleg volt már olyan helyzetben, amikor akár szószerinti jelentésben is helytálló a mondás, de persze átvitt értelme is van. Vajon mi az?

A fenti könyvért nagy gratuláció illeti a szerzőket. Külön érdeme, hogy a hozzá tartozó cd-ken meghallgathatók azok a párbeszédek, amelyek egyúttal illusztrálják is azt a szituációt, amikor az adott kifejezést használni szokták. Egyetlen hiányossága (és ez sajnos elég jellemző az olasz nyelvkönyvekre), hogy megoldókulcs csak bizonyos feladatokhoz van.
És akkor jöjjön néhány köznapi szófordulat a könyvből a hozzá tartozó párbeszéddel. Remélem sikerül kitalálni belőle a kifejezés jelentését.

1) A: Che te ne pare di Marta, la nuova fiamma del nostro caro amico Roberto?
B: Non mi dice niente, ma sai, i gusti sono gusti.

2) A: Diciamo che lei sarebbe anche venuta, ma lui invece no e poi lei sì che viene... ma sai dopo... purtroppo il treno...
B: Ma cosa stai dicendo!? Senti, non ho capito un accidente. Spieghati meglio.

3) A:Senti, come l'ha presa Lucio che adesso tu stia con il suo vecchio amore?
B: L'ha presa male, ieri è venuto a casa mia e ha fatto la commedia: insulti, grida, insomma, una tragedia ...

4) A:Oggi niente lavoro, si va al mare?
B:Sì! Tutto il giorno a prendere il sole e rilassarci. Che pacchia!

5) A: E tu, che fai qui? Non dovevi andare ai Caraibi?
B: No, sai, sono molto preso, il lavoro ...
A: Eh, sì, il lavoro ... Ma chi vuoi fregare!? Non è che invece sei al verde?

6) A: E questa sarebbe la tua nuova casa? Ma come fai a vivere qui? Ci sono i pinguini!
B: No, è che quando vado via, preferisco spegnere il riscaldamento.

Na mára ennyi. Pláne, hogy már "holnap" van. :)

Akarsz izmos agyat? :)

2009-12-11T16:40:00.005+01:00

Ezt a cikket találtam ma a National Gegraphic oldalán. Én továbbra is a kommunikáció kedvéért és a felfedezés élményéért tanulom a nyelveket, de azért ez sem rossz "mellékhatás".

A nyelvtanulás “izmosítja” az agyat
Brit és olasz kutatók összehasonlították idegen nyelvet beszélő és egynyelvű emberek agyszerkezetét. Azt tapasztalták, hogy a nyelvtanulás hatására a szürkeállomány megnő.A University College London és a római Fondazione Santa Lucia kutatói összesen 105 ember agyi denzitását vizsgálták képalkotó eljárással.

A vizsgált személyek közül 25-en csak az anyanyelvüket beszélték, 25-en tanultak egy második európai nyelvet ötéves koruk előtt, 33-an pedig 10 és 15 éves koruk között. Ezeknek az alanyoknak angol volt az anyanyelvük. A vizsgálatban részt vett 22 olasz anyanyelvű alany is, akik 2 és 34 éves koruk között tanultak meg angolul.

A felvételekről kiderült, hogy a kétnyelvű alanyok agyának bal alsó fali lebenyi kéregállománya fejlettebb, nagyobb méretű, mint azoké, akik nem beszélnek idegen nyelvet. Azoknál, akik kisgyermekkorukban sajátították el a második nyelvet, ez a hatás még kifejezettebb volt.

Az agykérget alkotó szürkeállomány tartalmazza az agysejteket, neuronokat. Több korábbi tanulmány kimutatta a szürkeállomány mérete (vagy denzitása) és az intellektus összefüggését, különösen a nyelv, az emlékezet és a figyelem terén. Az agykéreg plasztikus, azaz serkentő impulzusok hatására változik szerkezete, mérete, hasonlóan ahhoz, ami az izmokkal történik edzés hatására.

A kutatás eredményei tehát arra utalnak, hogy a nyelvtanulás hatására változik, fejlődik az agy szerkezete.

Bíró Zsuzsa

Angol idiómák

2009-11-29T20:05:00.009+01:00

Szeretem az idiómákat, bár a nyelvtanulókat néha nem kevéssé teszik próbára akár a megértésükről és pláne helyes használatukról legyen szó. Szívesen hasonlítom össze, hogy a különböző nyelvekben melyek azok, amiket hasonlóan fejeznek ki, míg mások teljesen különbözőek. Egy régebbi bejegyzésemben már összegyűjtöttem néhány színes idiómát, most jöjjön itt egy vegyes felvágott. Igyekeztem nem túl nehezeket, de azért talán nem mindenki által ismerteket összeválogatni.
Most szeretnélek egy kicsit megdolgoztatni benneteket, ezért elsőre nem árulom el a jelentésüket. Ötleteket várok megjegyzésben. Puskázni szabad! :) Aki nagyon profi angolból, vagy nyelvterületen él, attól azt kérném, hogy írjon egy-két olyat, amit tényleg nap, mint nap hall az adott országban. (örülök persze nem angol példáknak is) Az élő nyelvi elemekkel ugyanis az is nehézség a nyelvtanulók számára, hogy könyvből megtanulva nem lehet eldönteni mennyire használják azt valóban, vagy már rég kikopott a szóhasználatból. Ezért külföldiként jobb csínyján bánni a használatukkal, hacsak nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Persze ha direkt derültséget akarunk kelteni ...

Hallgassunk előbb egy kis zenét, aztán kérdezek.

Nem kellemes, de biztos mindenki életében akadnak olyan, helyzetek, amikor ....
it's time to face the music - ahogy a fenti számban is hallottuk. Mikor használjuk?

Have you ever got cold feet? Benne vagyunk az influenza szezon közepében, de az idiómák trükkös dolgok és könnyen félrevezetnek, szóval ne gondoljon senki betegségre, megfázásra, ha a get cold feet kifejezést hallja. De akkor milyen helyzetben mondhatjuk ezt?

Hideg után jöjjön egy kis meleg. Hogy érzi magát valójában az, aki ...
like a cat on hot bricks ?

És ha már a melegnél tartunk, örül-e egy üzlettulajdonos, ha a terméke ...
sell like hot cakes. És magyarul hogy is mondjuk ezt?

Van-e köze a nyalakodáshoz az alábbi kifejezésnek?
a lick and a promise

Előre elnézést, ha az olvasóim között akad az alábbi foglalkozás képviselője (mellesleg akár belőlem is lehetett volna) Kit neveznek vajon az angolok így:
bean counter ?

Örülnél vagy megijednél, ha ...
meet your match ?

És mit gondolsz, szeretnél együtt élni egy
penny pincher - rel?

Ha már együttélés, milyen jövőt jósolnál egy házasságnak, ahol a két fél olyan mint ...
chalk and cheese ?

És mivel holnapra még olaszt kell tanulnom, nem mondhatom ezt:
call it a day , de azért most elköszönök.

A helyes megfejtők és a lelkes találgatók kapnak tőlem egy ... jó kis linket, ahol a fentiekhez hasonló sok-sok idióma található. :)

Update december 6:

Itt az ígért link. Jó keresgélést!
Megnyugodtam, hogy nem kell angol-tanítós blogot indítanom. :) Egy ideje kacérkodtam a gondolattal és közben persze viaskodtam is magammal, mert az idő, ugye. De mivel látom, hogy akkora nagy érdeklődésre nem tart igényt, amit írogatok, így maradok továbbra is a saját kedvtelésemre való nyelvelésnél.
Ha Ágin és Csillán kívül is idetéved néha valaki, annak persze nagyon örülök.

Me la cavo abbastanza bene ... o no?

2009-10-23T20:37:00.006+02:00

olaszul nem értőknek a cím: Egész jól elboldogulok ... vagy nem?

Mint a másik blogomon részletesen beszámoltam róla, volt szerencsém tíz felejthetetlen napot Rómában tölteni. Utazásom egyik legfőbb célja a nyelvgyakorlás volt. Erre minden alkalmat meg is ragadtam. Róma egyébként is sokkal alkalmasabb ilyen célra, még túristaként is, mint, mondjuk, London. Itt ugyanis nem botlik az ember lépten-nyomon szupermarketekbe, ahol egyetlen szó nélkül bevásárolhatsz, fizetsz a pénztárnál és kész. Rómában sok kis bolt van, bárok, pizzériák, ahol a pultnál kell kérni az árut, de előtte a kasszánál elmondani, hogy mit is kérsz. Nem nagyon lehet megúszni, hogy a félénk nyelvtanuló megszólaljon. Főleg, ha azzal az eltökélt szándékkal érkezik a városba, hogy most tíz napig olaszul fog beszélni. Biztos, ami biztos alapon, elutazásunk előtt kerestem egy olasztanárt is magamnak és négy alkalommal 90 perces, városnézéssel egybekötött, társalgási órát vettem. Monica nagyon szimpatikus, kedves tanár, élmény volt vele minden perc. Olasz nyelvtanulásról szóló blogja ITT található.

Középfokú nyelvvizsga ide vagy oda, nyelvtudásomnak és kulturális ismereteimnek jócskán vannak fehér foltjai. (El is határoztam, hogy gőzerővel vetem bele magam a tanulásba visszatérésem után.)
Ízelítőül néhány mulatságos epizód:

Első órám Monicaval, lelkesen magyarázok addig szerzett élményeimről, és épp azt ecsetelem, hogy milyen praktikus, hogy vettem "abbigliamento"-t, mert így bármely buszra, közlekedési eszközre felszállhatok. Furcsálkodva néz rám: Mit vettem??? Mi az a ruházat, ami feljogosít a közlekedési eszközök korlátlan használatára??? Nem tudom mit nem lehet ezen érteni, de hát majd elmagyarázom: lehet kapni egynapos, háromnapos, egyhetes ... - na, ekkor leesik neki a tantusz és nevetve kijavít: talán nem "abbigliamento" (ruházat) az, amire szert tettem, hanem "abbonamento" (bérlet). Aha, tényleg, milyen igaza van! :)

A másik eset egy bárban történt (az olaszok "bar"-nak hívják azokat a helyeket, ahova beugranak reggelente egy cappucino-ra - amit ők kizárólag reggel isznak, napközben nem - vagy ebédidőben egy szendvicsre, kávéra). Szóval bemegyek a bárba. Mivel előre kell fizetni a kasszánál és aztán a blokkal lehet megkapni, amit fogyasztani szeretnénk, odamegyek a pulthoz megnézni a kínálatot. Látok egy szimpatikus szendvicset, előtte egy kis táblán "macedonia - 2euro". Hirtelen felrémlik egy itthoni olaszórám, amikor a tanárom elmondta, hogy mi az a macedonia, de már nem emlékszem. Valami kaja féle, az biztos. Fizetek a kasszánál egy macedonia-t és egy kávét. Blokkomat lobogtatva a pultnál leadom a rendelést. Látom, hogy a pincér egy tálkát vesz elő, csodálkozom, hogy az mihez kell. Aztán nem a szendvics felé nyúl, hanem gyümölcssalátával rakja meg a kis tálat és mosolyogva elém teszi. Én is mosolygok - csak nem égetem magam, és kezdek el magyarázkodni, hogy én tulajdonképpen azt a szendvicset szeretném - megeszem az egyébként finom gyümölcssalit, megiszom hozzá az espresso-mat és mosolyogva, korgó gyomorral elhagyom a bárat. Úgy döntök, hogy némi kis éhezéssel büntetem magam, amiért nem figyeltem eléggé anno a tanárom magyarázatára. Két óra múlva, egy pizzériában már nem kockáztatok. Határozottan rámutatok a pizzaszeletre, amivel addigra igencsak elhatalmasodott éhségemet csillapíthatom.

Többször is előfordult Rómában, hogy olasznak néztek. Ez a kinézetem alapján talán valamennyire érthető is. És remélem, hogy azért az olasz tudásomnak is volt némi szerepe, feltéve, hogy nem beszéltem túl sokat, amivel "lebukhattam" volna, vagy nem kapcsolt ki néha a figyelmem, amikor beszéltek hozzám. Signora-kinézet :), sötét haj ide vagy oda, a következő történetben inkább szőkenőnek éreztem magam:
Egy piacon történt. Szerencsére Monica-val voltam. Gondoltam, ha már ott vagyunk, veszek egy kis szőlőt. Szépen illedelmesen Buongiorno-val ráköszönök az eladóra, mondom, hogy szőlőt szeretnék (eddig minden rendben, hiszi, hogy olasz vagyok ;), kiválasztok egy jókora fürtöt, beteszem a zacskóba, mosolyogva nyújtom az eladónak, leméri és közli 2 euro 14, rendben, kotorászok a pénztárcámban (nem ismerem még jól az euro érméket) közben a férfi mond valamit, de nem érek rá ráfigyelni. Végre sikerül előhalásznom egy kéteuróst és egy húsz centest, odanyújtom. Ő pedig, mostmár nem kedvesen mosolyogva: "Che schiaffo morale!" és egy "un po' per uno" morgás kiséretében visszaad egy tízcentest. Na ekkor jött a szőkenő-fíling, semmit sem értettem, néztem pislogva és kissé kétségbeesve Monica-ra, aki mondta, hogy jöjjek csak, majd elmagyarázza, hogy mi történt.
Miközben a pénz után kotorásztam és nem figyeltem, az árus azt mondta, hogy elég lesz két eurót fizetnem, egy kis árengedményt adva ezzel. Mikor odaadtam a 2.20-at - ő még mindig abban a hitben, hogy olasz vagyok - úgy értelmezte, hogy fölényeskedve nem fogadom el az árengedményét és dafke adott vissza 10 centet (hat helyett), jelezve, hogy ő sincs rászorulva.

Tanulság: ha úgy nézel ki, mint egy olasz, akkor tanulj is meg olyan jól olaszul, mint, ahogy ők beszélnek - vagy majd égsz szépen, mint a rongy. :))))

Római utam során barátaink és Monica is segítettek tisztázni néhány rokonértelmű szó használata közötti különbséget. Így tudtam meg Rosa-tól (római ismerősünk, akinél a nászutunkon, sok-sok éve, megszálltunk) egy kisvárosban, borkóstolgatás közben, hogy bár az assaporare és a degustare is helyes kifejezések, egy olasz ebben az esetben az asseggiare igét használja. (mindegyik szinoníma, gondolom annyi a különbség, mintha egy magyar megkóstolni helyett megízlelni-t mondana, ami tényleg túl finomkodónak tűnhet egy hétköznapi szituációban)
Megtudtam továbbá, hogy mellényúlok, ha az angol "practise" mintájára praticare-val akarom gyakorolni az olaszt, mert erre a célra az esercitarsi ige szolgál.

Monica kijavította az olaszul írt naplóm hibáit. Sajnos két nap után belefáradtam a naplóírásba, pedig hasznos segítség lett volna, amit a javításokból tanulhatok.

A múzeumlátogatásokat is nyelvtanulási célra fordítottam, buzgón jegyzetelve füzetembe a kiállított tárgyak feliratait.
A metrón begyűjtöttem az ingyenes újságokat (elcsámcsoghatok rajtuk néhány hétig itthon). Ezeknek az újságoknak nagy előnye, hogy igen egyszerű nyelven íródtak (mondjuk egy szépirodalmi regényhez képest :). A Feltrinelli International-ben a Piazza della Republica közelében bevásároltam néhány, itthon nem kapható nyelvkönyvet és két kis szótárkát. Az egyik sinonimi e contrari, amihez persze jól jönne itthon is valaki, aki elmagyarázza a használatra vonatkozó különbségeket. Szóval, nyelvi szempontból is nagyon gyümölcsöző utazás volt. A végén sokszor már olaszul gondolkodtam és nagyon eltökéltem, hogy nagy erőkkel nekiállok nyelvtudásom tökéletesítésének.

Hangoskönyv és szótanulás

2009-09-26T22:36:00.002+02:00

Írtam már róla korábban (itt), hogy hogyan állítom a szöveghallgatást a nyelvtanulásom szolgálatába. Akkor azt javasoltam, hogy a legjobb életszerű párbeszédeket hallgatni. Ezt most is fenntartom, de egyszer csak elfogynak ezek a hanganyagok és akkor még mindig nem jutottunk el a nyelvtanulásunk végére (annál is inkább mert olyasmi nemigen létezik). Már sok nyelvből lehet kapni viszont egyszerűsített olvasmányokat (ezekről is írtam már), CD-vel, amin a könyvet felolvassák. Most azt mesélem el, mit találtam ki, hogy a hallgatott szöveg szavai az aktív szókincsembe is bekerüljenek.

Jelenleg az olaszra koncentrálok ismét, mert hamarosan szükségem lesz rá, és igazán nem szeretnék szégyenben maradni. Épp a képen látható egyszerűsített olvasmány CD-jét használom. Korábban hallgattam már sokszor és a történetet tudom is kívülről, de hogy az aktív szókincsemet nagyon megdobta volna azt nem merném állítani. Ezért aztán kicsit szigorúbb eszközökhöz folyamodtam. (Egyébként nagyon kesztyűs kézzel bánok ám magammal nyelvtanulás terén, hiszen végül is csak élvezetből, nem muszájból tanulok, minek kínozzam magam.) A hatékonyság fokozásához, most fejezetenként hallgatom a CD-t, olasz-magyar szószedetet gyártok(Excelben) és szódolgozatot íratok magammal. :)) Csak akkor megyek a következő fejezetre, ha az előzőből kipécézett szavakat és kifejezéseket tényleg megtanultam. Amíg nem mennek, újra és újra meghallgatom a fejezetet és direkt figyelek a szövegben az adott kifejezésekre. És közben persze végzem a háztartási rabszolgamunkát, mert ezeknek a szellemi üresjáratoknak a kitöltésére találtam ki magamnak eredetileg az egész hallgatósdit.

Angolul tanulóknak ajánlom A Macmillan Readers sorozatot.

Tanuljunk szórakozva

2009-09-08T20:31:00.014+02:00

avagy filmnézés nyelvtanulási célból (is)

Egyszer már kifejtettem a véleményem arról, hogy milyen haszna lenne, ha a tévében nem szinkronizálva, hanem felíratozva adnák a filmeket (mint pl. a skandináv országokban).
Most mégis tartozom egy vallomással: nem szeretem a feliratos filmeket. Mégpedig azért nem, mert ha már ott a felirat, akkor nem tudom megállni, hogy ne olvassam. Akkor sem, ha egyébként nincs rá szükségem, mert anélkül is értem. Így a figyelmem jó részét az olvasás köti le, és a hallott idegennyelvű szövegnek csak mellékes szerepe lesz a háttérben, amiből jó esetben elcsípek egy-két mondatot. Ezért szívesebben nézem (nézném) a filmeket eredetiben, felirat nélkül. Ugyanakkor azt is tudom - saját tapasztalatból - hogy milyen frusztráló érzés, ha még nincs elég jó szinten az ember egy nyelvből ahhoz, hogy megértse a párbeszédeket, például egy olyan jelenetben, ahol nem sok minden történik, így a képek nem sietnek a segítségére. Márpedig, ha nem élvezzük, amit csinálunk, annak a hasznossága és hatékonysága jóval alatta marad annak, amit élvezettel és örömmel teszünk, legyen szó tanulásról, munkáról vagy bármilyen egyéb tevékenységről. A pozitív érzelmi töltet fontosságát nem győzöm elégszer hangsúlyozni.

Mit javaslok hát azoknak, akik a filmnézést is szeretnék nyelvtanulásuk szolgálatába állítani? Szerencsére ma már a dvd-k világában sok lehetőségünk van, hiszen beállíthatjuk milyen nyelven és milyen felirattal, vagy nélkül akarjuk a filmet nézni. Tehát: olyan filmet válassz, amit már láttál előtte magyarul, így tudod, hogy pontosan miről szól. Nézd meg idegen nyelven felirat nélkül, és összpontosíts a nyelvre! Esetleg jegyezz le egy-két gyakran előforduló szófordulatot, vagy néhány szót, aminek a jelentését nem ismered, de sokat hallod a filmben. A film után (vagy közben) kikeresheted szótárból. Jó eséllyel meg fogod jegyezni. Ha még nagyon nehezen megy a hallás utáni szövegértés, feliratozd az adott idegen nyelven. (Nyelvőrültek másik idegennyelvvel is próbálkozhatnak - multilingual nyelvtanulás :)))
A filmválasztásnál azt is javaslom, hogy inkább vígjátékokkal, könnyen érthető filmekkel kezdj. Sőt, ha tévét nézel, még a szappanoperákat is javaslom (kizárólag "külföldiül"!!! :))) A filmek nagy előnye, hogy abból tényleg az élő, használt nyelvet hallhatjuk és többnyire mindennapi élethelyzetek szófordulatait ismerhetjük meg.

Egy-két ízelítő - random keresésem eredménye a Youtube-on. Mindhárom filmet láttam magyarul. A Boltkórost olaszul hallgattam is(hangoskönyvben) - a filmet meg lehet nézni, csak kicsit idegesítő :))), főleg nekem, akitől a boltkórosság elég távol áll.
A Persepolis viszont nagyon jó film! (ne tévesszen meg senkit a rajzfilmes megoldás, nem mese! Az eredetije persze nem olasz, de itt speciel nem zavar a szinkron. :) Igazán tudom ajánlani mindenkinek. BÁRMILYEN nyelven! :))
Az Amelie nagy kedvencem, nem kis szerepe volt abban, hogy elkezdtem franciául tanulni.

angolul:

olaszul:

franciául:
Csilla kedvéért:)

Amelie kedvéért:

És végül egy "elrettentő" példa arra, hogy mit tehet a szinkron egy filmmel (elnézést kérek a német nyelv szerelmeseitől ezért a rosszmájú megjegyzésemért)

németül:

Kezdődik a szorgalmi időszak

2009-09-04T22:21:00.004+02:00

Remélem számomra is megkezdődik, bár nem járok egyetemre, legalább a szorgalmaskodás. A hosszúra nyúlt nyári szünetben ugyanis nemcsak a blogírást, de a nyelvtanulást is eléggé hanyagoltam, így fényes fejlődésről nem számolhatok be francia tudásomat illetően. Pedig nem ártana iparkodnom, mert kedvenc antikváriusomnak hála, már a spanyol nyelvkönyv és cd is a polcomon sorakozik. (olyan kedvező ajánlatot tett, hogy nem tudtam ellenállni. :))

És hogy is tudnék másokat tanulásra buzdítani, miközben én lustálkodom. Szóval, rajta, mindenki, elő a nyelvkönyveket, szótárakat, cd-ket, vagy legalább nézzetek filmet a tanult nyelven. Hogy milyen módszert ajánlok erre, legközelebb megírom.

Elcsábítottak!

2009-07-16T10:58:00.004+02:00

Mondjuk nem nehéz engem elcsábítani, ha nyelvekről van szó, ha olaszról, akkor meg pláne.

Néhány blogtárs, Barbi, Csilla, Katica elindított egy blogot az olasz nyelv, kultúra, konyha, Olaszország szerelmeseinek és meghívtak szerkesztőnek. Némi hezitálás (pl. nincs időm rá) után természetesen nem bírtam ellenállni a csábításnak. Így mostantól a Miniolasz blogban is részt veszek és igyekszem megosztani az eddig megszerzett tudásomat az olasz nyelvet tanulni vágyókkal és persze remélem, hogy én is sokat tanulok.

Hogy kedvet kapjatok az olasz tanuláshoz, itt egy klasszikus dal Toto Cutugno-tól felírattal:

Színes idiómák

2009-06-07T19:13:00.006+02:00

Az idiómák állandósult szókapcsolatok, kifejezések, amelyek jelentése sokszor nem kapcsolódik a benne szereplő szavak jelentéséhez, átvitt értelműek. Idegen nyelvben találkozva velük zavarba jöhetünk, bár sokszor kikövetkeztethetjük értelmüket, de nem mindig. Az angolról azt tartják, hogy nagyon idiomatikus nyelv, ami egyrészt színessé, másrészt nehézzé is teszi elsajátítását egy külföldi számára. Az idiómákkal persze aktív használatban óvatosan kell bánni, csak akkor színesítsük velük beszédünket, ha biztosak vagyunk benne, hogy helyesen használjuk. Néha ezek a kifejezések több nyelvben is hasonlóak, máskor viszont egészen mások.

A színekkel kapcsolatos angol idiómákból gyűjtöttem itt össze egy csokorra valót.

catch red handed = rajtakap valakit valamin

The kids were caught red handed stealing chocolate bars.

be green with envy= irigykedik (eszi a sárga irigység)

I am green with envy over Julio's new wardrobe.

once in a blue moon= nagyon ritkán

We only go out for dinner once in a blue moon.

out of the blue= váratlanul, hirtelen

I got a phone call from a long lost cousin out of the blue last week.

see red= nagyon mérges

I saw red when that guy grabbed my sister's purse.

white lie=kegyes/kis hazugság

We told Grandma that her cake was delicious, which was actually a white lie.

until you're blue in the face = míg belekékülsz
I explained the situation until I was blue in the face but she wouldn't change her mind.

paint the town red = egyik szórakozóhelyről a másikra menni, bulizni

Jack finished his exams today so he's gone out to paint the town red.

red herring = mellébeszélés, figyelemelterelés
Talking about the other issue was a red herring and didn't do anything to deal with today's problem.

golden handshake = nagyösszegű végkielégítés

És végül a pozitív gondolkodás jegyében egy mondás:

Every cloud has a silver lining = minden rosszban van valami jó

Kínai nyelvlecke

2009-06-03T14:33:00.010+02:00

A félreértések elkerülése végett mindjárt leszögezem, hogy nem fogok most kínaiul tanítani, csak egy személyes élményemet szeretném elmesélni. Hogy azért ne okozzak csalódást annak sem, aki felcsillanó szemmel csak azért kattintott ide, hogy bepillantást nyerjen a kínai nyelv rejtelmeibe :) találtam egy nyelvleckét itt.

Pár éve részt vettem egy (egyébként életem legnagyobb kihívását jelentő) intenzív kurzuson. A tanfolyamot (CELTA) elsősorban olyan angol anyanyelvűeknek szervezik, akiknek nincs tanári képzettségük, de angolt szeretnének tanítani - leginkább külföldön. Aki angol anyanyelvűnek született azok előtt ugyanis nyitva az egész világ, tárt karokkal fogadják őket mindenhol. Egyszerű dolguk van ha szeretnék bejárni a világot: elvégzik a tanfolyamot és utána bárhová utaznak meg tudják keresni a kenyerüket angol tanítással. A kurzus persze nem válik (válna) kárára egyik angoltanárnak sem. (Volt olyan magyar résztvevő, aki egyenesen azt állította, hogy többet tanult itt egy hónap alatt arról, hogy hogyan kell angolt tanítani, mint az ELTE-n öt év alatt.) Tehát ezek az emberek, felvértezve az itt megszerzett tudással elmennek külföldre (akár Kínába is, ahol nagyon nagy a kereslet irántuk) angolt tanítani.

A tanfolyam első napján délelőtt sok-sok információt zúdítottak ránk az előttünk álló egy hónapról, a követelményekről, a menetrendről, számonkérésekről, értékelésről stb. Már mindenki alig várta, hogy megkezdődjön a nagy kaland.
Délután elhelyezkedtünk (huszonegynéhányan) körben az egyik tanteremben és izgatottan vártuk, hogy elkezdődjön az óra. Nyílt az ajtó és arcán széles mosollyal belépett rajta egy kínai nő. Kicsit meglepődtünk, de ő határozottan szembeállt velünk, meghajolt és megszólalt, valahogy így: ni hao!
Dermedt csend, néztünk egymásra tanácstalanul, gondolva, hogy valakinek szólni kéne neki, hogy eltévedt. Ő viszont rendületlenül mosolygott és megismételte: ni hao! aztán biztatóan nézett körbe és intett (mint egy karmester), amire egy-két bátrabb emberke elhaló hangon megismételte: ni hao. Hatalmas mosoly terült el a kis nő képén, újra köszönt és széles kézmozdulattal mostmár sikerült rávennie az egész csoportot, hogy elismételjük, egyre bátrabban és hangosabban: ni hao ... ni hao ... ni hao, majd egyesével is: ni hao!
Ezen felbuzdulva magára mutatott és tovább lépett, valahogy így: ni hao! wo de ming zi jiao ..., majd rámutatott valakire a csoportból ... ekkorra, túl az első sokkon, kezdett lassan mindenkinek leesni a tantusz, hogy szó sincs tévedésről, mi most egy kínai nyelvórán vagyunk. Sikerült mindenkit rávennie, hogy bemutatkozzon, aztán még megtanultunk tízig számolni, ha jól emlékszem, meg elköszönni az óra végén, nagyjából ennyire futotta a 45 percből.

Talán már kitaláltátok mi volt a célja ennek az órának: érzékletesen demonstrálta azt a sokkot, amit szegény kínaiak élhetnek át, amikor egy angol vagy amerikai tanerő belép a terembe és nagy vehemenciával elkezd nekik egy számukra teljesen idegen nyelven karattyolni.
De egyúttal, saját bőrünkön tapasztalva, azt is megmutatta (hogy kapcsolódjak legutóbbi bejegyzésem témájához), hogy lehet úgy tanítani teljesen kezdőket is, hogy nem szólalunk meg az anyanyelvükön.

Kínai tanulásom egyenlőre megrekedt ezen a szinten, de az az óra (és persze az egész tanfolyam) igen jelentős hatással volt nyelvtanári pályafutásomra.

Miért kell angol órán angolul beszélni?

2009-06-02T20:29:00.005+02:00

A fenti kérdésre a válasz röviden: azért, mert csak így tudunk megtanulni angolul. Az már más kérdés, hogy ha ez ilyen egyszerű, akkor miért van mégis az, hogy Magyarországon nagyon sok iskolában az angol (illetve bármely más idegen nyelv) oktatása magyarul történik, ahogy erre már az előző bejegyzésemben is utaltam. (Az egyszerűség kedvéért ebben a bejegyzésemben az angoltanulással példálózom, de minden idegen nyelvre ugyanúgy vonatkozik, amiről írok.)

Szóval visszatérve a kérdésre, kicsit bővebben is kifejteném, hogy miért vesszőparipám az, hogy nyelvórán a célnyelven kell kommunikálni.
Mi másért akarnánk egy nyelvet megtanulni, mint azért, hogy azon kommunikálni tudjunk? (Vannak ugyan néhányan, akik elsősorban olvasni szeretnének eredeti nyelven, de jellemzően a nyelvtanulók többségének az a vágya, hogy aktívan is tudja használni a nyelvet, vagyis ki tudja fejezni mondandóját.) Erős motiváció nélkül a nyelvtanulás kudarcra van ítélve. Namármost a közlésvágy a legtöbb embernél, a gyerekeknél is (sőt!) elég erős motiváció, ezért azt gondolom ezt nem szabadna veszni hagyni azáltal, hogy megadjuk a lehetőséget arra, hogy a tanulók átváltsanak magyarra, mihelyt egy nyelvileg nehezebb mondanivaló megfogalmazásába kezdenek. Azért tudom nagyon is jól, hogy milyen frusztrációt jelent egy kezdőnek nyögdécselve előadnia magát, mert mihelyt egy nyelvből eljutok egy olyan szintre, amikor már egész folyékonyan ki tudom magam fejezni, mindjárt nekiállok egy újabb nyelv tanulásának, csak hogy nehogy elbízzam magam :)). Így viszont senki nem vetheti a szememre, hogy könnyen beszélek én, akinek már nem okoz gondot bármit elmondani, mondjuk angolul. Tehát amikor azt állítom, hogy a közlésvágy segít legyőzni azt a gátlást, ami az adott nyelv korlátozott ismeretéből adódik, tapasztalatból mondom.
Ha nagyon mondani akarom (és nincs más választásom, mert nem beszélünk magyarul), akkor mondani fogom úgy is, hogy közben tudatában vagyok, hogy sok-sok hibát vétek. Ha ez alól a nyomás alól egyszerűen kibújhatnék, persze hogy azt választanám.
Az angolóra (hacsak nem magyarul nem tudó anyanyelvi tanár tartja) művi szituáció, hiszen nem az épp tanult nyelv, vagyis az angol az egyetlen lehetőség a kommunikációra. Legjobban mégis akkor modellezzük azt a helyzetet, amiben a nyelvtanuló lenne a célnyelv országában, ha "rákényszerítjük" őt, hogy minden mondandóját angolul fejezze ki. Ja, hogy még nincs azon a szinten? Hát ez igen sajnálatos, de ettől még mondjuk ha Angliában lenne, az angolok ugyanúgy nem értenék meg, ha az egyszerűség kedvéért átváltana magyarra. Hozzá kell szoknunk, bele kell törődnünk, hogy akár évekig nem azt mondjuk, amit akarunk, hanem azt, amit tudunk. És ha többet szeretnénk mondani, akkor ez - remélhetőleg - szorgalmasabb tanulásra sarkall.
Másik érv amellett, hogy angol órán csak angolul beszéljünk, hogy így nem pazarlódik el az óra jó része. Akár a tanár, akár a tanulók beszélnek, ha azt angolul teszik, attól fejlődni fog az idegen nyelvtudásuk, ha magyarul, attól nem. (Én azt szoktam mondani a tanítványaimnak, hogy magyarul már egyébként is nagyon jól tudnak, azért kár fizetniük, hogy velem a magyart gyakorolják. :))
Teljesen kezdőket is lehet angolul angolra tanítani. Sőt, szerintem nagyon nagy lökést adna a tanítás hatékonyságának, ha a nyelvtanulók az első perctől fogva ehhez szoknának hozzá. Nem mondom, hogy könnyű, de megéri. Persze a kezdőknél még jó sok pantomim is szükséges, de hát nem ezt csináljuk egyébként is külföldön, ha nem beszéljük az ország nyelvét?
További előny lenne, hogy a diákok nem szoknának rá a fejben fordításra, az egyik nyelven gondolkozom, a másikon megpróbálok beszélni módszerére. Két nyelv között váltogatni ugyanis nagyon nehéz feladat! Persze nyilván nem "tiszta lappal" kezdjük az idegennyelv tanulást, mint a kisgyerek az anyanyelvét, hiszen a tárgyak, fogalmak neve a mi fejünkben magyarul már megvan, ezt kéne elfelejtenünk ahhoz, hogy az "apple" szóhoz ne a magyar "alma" szó, hanem maga a gyümölcs (képe, íze) kapcsolódjon. Ez nyilván nem működik, nem törölhetjük a fejünkből az anyanyelvünket egy nyelvóra erejéig, de nem kéne ráerősíteni azzal a fordítási hajlandóságunkra, hogy angolórán is elhangozzon a dolog magyar megfelelője.

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy soha semmilyen körülmények között nem szabad magyarul megszólalni a nyelvórán, vagy hogy egy nagyon bonyolult nyelvtant a tanár ne magyarázhatna el pár szóban magyarul, ha angolul nem sikerült teljesen megértetni a tanulókkal (bár a nyelvtant is lehet, sőt szerintem kell, célnyelven tanítani) ; csak azt, hogy az alaphelyzetnek annak kéne lennie, hogy angolórán csak angolul beszélünk.

Akinek van rá lehetősége, hogy maga válassza meg a tanárját, annak azt javaslom válasszon olyat, aki a célnyelven tartja az órákat.

Iskolai nyelvoktatás

2009-05-25T12:58:00.004+02:00

Miután sosem tanítottam iskolában (kivéve nyelviskola, de az más téma), a mai magyar iskolai (beleértve a felsőfokút is) nyelvoktatásról három forrásból vannak információim.
Egyrészt a statisztikákból, másrészt saját gyerekeimtől, harmadrészt tanítványaimtól.
A statisztikák arról szólnak, hogy az angolul társalgási szinten tudók aránya Magyarországon 16% , míg az európai átlag 47,6 (Eurostat, 2004). Mindez, majd két évtizeddel a rendszerváltás és a határok kinyílása után!
Azzal jön haza hatodikos fiam az iskolából, hogy képzeld anya, angol órán erről és erről beszélgettünk, mire én mondom: nagyszerű, és angolul vagy magyarul? Persze, hogy magyarul - válaszol ő teljes természetességgel. Én meg erre azt mondom (nem neki, mert ő nem tehet róla, csak úgy magamban pufogva), hát ez a nagyon nagy baj, hogy "persze". Mitől is érezné úgy az idegen nyelvvel épp csak ismerkedő kisdiák (akár elsőben, akár ötödikben kezdi a nyelvtanulást), hogy neki ezen a nyelven kommunikálni kéne, amikor az a természetes számára (mert azt szokja meg), hogy angolórán is magyarul beszélünk, aztán legfeljebb - mintegy érdekességként, megtanuljuk egy-két dolog nevét angolul is? Sajnálatos módon a nyelvi kompetenciája gyakran ezen a szinten marad még középiskolás korára is. Ismeri néhány (vagy akár sok) dolog angol megnevezését. El tud ismételni betanult mondatokat, de az interaktív kommunikálásba legtöbbnek beletörne a bicskája... ha megpróbálná egyáltalán.
Persze középiskolában egy lelkiismeretes, jó nyelvtanár már nagy ellenállásba ütközik, ha reformot akar bevezetni az általánosban már jól elrontott gyerekeknek. Naná, hogy tiltakoznak az ellen, hogy idegen nyelven fejezzék ki magukat, ami sokkal fáradságosabb, frusztrálóbb, mint az anyanyelvünkön cseverészni. Csak éppen az EGYETLEN módja annak, hogy megtanuljuk az adott nyelvet valóban használni.
Van egy csomó baj a hazai közoktatással. Biztos vagyok benne, hogy a tanárképzésnek is vannak hiányosságai (bár szerencsére erről sincsenek elsőkézből származó információim), de könyörgöm, azt bevezetni - legalább a nyelvtanulást most kezdő gyerekeknél - hogy angolórán csak angolul beszélünk mibe telne?! (Nagyon szeretném remélni, hogy a diplomás angoltanároknak ez igazából semmi nehézséget nem okozna. Ugye nem vagyok túl naiv?)
Ami még szomorúbb, hogy egyetemista tanítványomtól is hallottam már olyat, hogy azzal ment el az angolóra, hogy a tanár anekdotázott - magyarul!
Magam ellen beszélek persze, mert ha jó lenne az iskolai nyelvoktatás, nekem nem lenne munkám. Felnőttkorukra az új generációk (8-12 év nyelvtanulás után!) tárgyalóképesek lennének angolul. Ugyanakkor - ismerve a magyar közállapotokat - nem félek attól, hogy egyhamar le kéne húznom a rolót. Másrészt viszont jogosnak tartom sok szülő felháborodását, hogy hiába van a gyereknek 3, 5 stb. angolórája hetente éveken keresztül, ha nem járatja drága pénzért magántanárhoz vagy nem íratja be egy nyelviskolába, sosem fog a gyerek szert tenni egy használható nyelvtudásra, ami nélkül ma a boldogulási esélyei egyenlők a nullával. Szerencsére vannak kivételek, jó iskolák, hatékony módszerekkel dolgozó, lelkes nyelvtanárok is, csakhát éppen ennek kellene lenni a jellemzőnek és nem a kivételnek.

Nyelvtan

2009-05-17T18:09:00.005+02:00

A nyelvtan sokak számára a nyelvtanulás mumusa. Pedig be kell látnunk, hogy nyelvtan tanulás nélkül csak az anyanyelvét (vagy azt sem) tudja az ember helyesen beszélni. Egy idegen nyelvnél a szabályokat tudatosítani kell. A szavak a téglák, a nyelvtan a habarcs - az építkezéshez mindkettőre szükségünk van, hacsak nem akarjuk, hogy fejünkre dőljön a "ház". Ez persze semmiképp nem jelenti azt, hogy meg se merjünk addig szólalni, amíg nem áll készen a "házunk", hiszen a megtanult nyelvtani szabályokat mindjárt be is kell építenünk, alkalmaznunk szépen sorban írásban és beszédben is ahhoz, hogy előbb-utóbb összeálljon a fejünkben a tanult nyelv szerkezete.
A nyelvtan tanulásának van egy előnye is a szótanulással szemben: lehet, hogy akár hosszú évekig tart, de a nyelvtant meg lehet tanulni. Ezzel szemben aligha jelenthetjük ki egy nyelvről, hogy megtanultuk a szókincsét.

A nyelvtan elsajátításában első lépés a szabályok megtanulása, ami még nagyon messze van azonban attól, hogy a nyelvet helyesen is beszéljük. A megértés és a készségszintű alkalmazás közti széles szakadékot csak rengeteg gyakorlással tudjuk betemetni.
Tapasztalataim szerint a legcélravezetőbb, ha időről-időre visszatérünk egy már régen megtanult nyelvtani témakörhöz, és felelevenítjük és tudatosítjuk azt. Tehetjük ezt nyelvtani gyakorlatok végzésével, vagy például úgy, hogy olvasás közben direkt, tudatosan figyelünk a nyelvtani szabályokra és kielemezzük, hogy miért is úgy használjuk az adott igeidőt, ragozást, kötőszót, szórendet stb. Ezek a gyakorlások mindig egy-egy lökést adnak a nyelvhelyességünknek, amely ezáltal, szerencsés esetben, egy kicsit magasabb fokra kerül, növelve önbizalmunkat is, ami viszont elengedhetetlen kelléke a továbbfejlődésnek.

Nehéz és könnyű nyelvek? Igényes nyelvtanuló számára szerintem könnyű nyelv nincs. Legfeljebb az egyik nyelvet valaki könnyebben elsajátítja, mint a másikat, vagy azért, mert közelebb áll az anyanyelvéhez, vagy egy másik, már tanult nyelvhez, vagy egyszerűen könyebben ráérez a logikájára.
Saját véleményem szerint angolból hamarabb el lehet jutni egy alapfokú kommunikációs szintre (tűrhető nyelvhelyességgel!) , mint például németből, olaszból vagy franciából, egyszerűen azért, mert a nyelvtanulás elején sok időt megspórolunk azzal, hogy nem kell a ragozással bajlódnunk. Így viszonylag hamarabb juthatunk sikerélményhez. A bajok majd később jönnek, mivel - mint sokan vallják - az angolban több a kivétel, mint a szabály. Ezzel szemben pl. németből az elején befektetett sok-sok nyelvtantanulás később megtérülhet, mert van esélyünk arra, hogy fegyelmezett szabály-alkalmazással helyesen beszéljük a nyelvet.

Az angoltanulás bizonyos szempontból elkényelmesít, ezért utána tanulni más európai nyelvet nagyon is nehéznek tűnhet. Ezt részben a gyerekeimen látom, akik gimnáziumban kezdtek németet tanulni, nyolc év azt megelőző angol tanulás után és sokat lázonganak a nyelvtan miatt, de magamon is megtapasztaltam az olasz tanulással. Egy-egy elrontott igerag és máris furcsálkozva néz rám a beszélgető partnerem, hogy akkor most róla beszélek, magamról vagy egy harmadik személyről. Hű, de nehéz volt ebbe visszarázódnom az angol által sok év alatt ellustított agyammal!

Ékezetes karakterek és fonetikai jelek

2009-05-12T16:32:00.005+02:00

Rábukkantam valamire, amit már ezer éve kerestem. Közkinccsé teszem, hátha megspórolok valakinek ezer évet. :)

Az angol fonetikai jelekről van szó, amelyeket gépelhető változatban még sehol sem találtam. Most végre rábukkantam itt.

Mellesleg ezen az oldalon megtalálhatóak bizonyos nyelvek ékezetes karakterei, amelyek hiánya nekem már sok bosszúságot okozott. Próbálkoztam rengetegszer Alt+ mindenféle számkombinációkkal. Aztán vagy azt a betűt kaptam, amit akartam, vagy nem. De én leginkább a "vagy nem"-ekre emlékszem. Remélem ezt az agyvérzési rizikófaktort mostmár sikerül kiküszöbölnöm.

Szólásmondások

2009-05-09T22:04:00.002+02:00

Ma beszabadultam egy könyvesboltba. Azt már írtam, hogy én ilyen helyről üres kézzel nem tudok kijönni. Most ugyan esélyes volt a dolog, mert a plázai könyvesboltok nem annyira nyelvkönyv-kínálatukról híresek. Itt pl. az olasz tankönyv-készlet messze alulmúlta az én otthoni polcomon sorakozót. :)
Végül mégis rábukkantam erre a szólásmondás gyűjteményre (aki keres, talál - hogy stílszerű legyek).
Szeretem a rövid, tömör bölcsességeket. Mindig érdekes összehasonlítani, hogy az egyes nyelvek egyformán vagy épp különbözően fejezik ki ugyanazokat az okosságokat, de hogy ennek külön tudománya van, a paremiológia (közmondások összehasonlító vizsgálata), azt ebből a könyvből tudtam meg.
A szólások nyelvtanulásra azért jók, mert egy-egy rövid mondatot megtanulva sokkal jobban rögződnek bennünk a szavak. És ha olyanokat választunk, amelyek valamilyen szempontból jelentőséggel bírnak a számunkra, akkor a hozzájuk fűződő lelki töltet tovább növeli az esélyét, hogy emlékezetünk tartós tárjába kerüljön az adott bölcsesség (és ezáltal az értékes szavak).
A könyv nyolcnyelvű, én most angol, német, olasz, francia nyelven mazsolázok belőle:

Ahol akarat van, ott kiút is van. /Where there's a will, there's a way./Wo ein Wille ist, da ist auch ein Weg./ A buona volontà non manca facoltà./A bonne volonté ne faut faculté.
Kinek hol fáj, ott tapogatja./Hand ever turns to the aching place./Wo die Wunde, da die Hand./La lingua batte, dove il dente duole./La langue va, où la dent fait mal.
Ami késik, nem múlik./All is not lost that is delayed./Aufgeschoben ist nicht aufgehoben./ Quello che è differito non è perduto./Ce qui est différé n'est pas perdu.
A kétely a bölcsesség kezdete./He that knows nothing doubts nothing./Mit dem Wissen wächst der Zweifel./Il dubbio è padre del sapere./Qui rien ne sait, de rien ne dout.
Kockázat nélkül nincs nyereség./Nothing venture, nothing have./Wer nicht wagt, gewinn nicht./Chi non s'avventura, non ha ventura./Qui ne risque rien, ne gagne rien.
Bolhából elefántot csinál./To make a mountain out of a molehill./Aus einer Mücke einen Elefanten machen./Fare d'una mosca un elefante./Faire d'une mouche un éléphant.
Nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség./Nothing is impossible to a willing mind./Wollen ist können./Volere è potere./Vouloir c'est pouvoir.
Akinek tiszta a lelkiismerete, nyugodtan alszik./A good conscience is a soft pillow./Ein gutes Gewissen ist ein sanftes Ruhekissen./Una buona coscienza è un buon guanciale./Une bonne conscience est un doux oreiller.
Minden rosszban van valami jó./Nothing so bad in which there is not something of good./Kein Schaden ohne Nutzen./Non tutto il male vien per nuocere./A quelque chose malheur est bon.
Szem nem látja, szív felejti./Out of sight, out of mind./Aus den Augen, aus dem Sinn./Lontano dagli occhi, lontano dal cuore./Loin des yeux, loin de coeur.
Ki mint vet, úgy arat./As you sow, you shall mow./Wie di Saat, so die Ernte./Ognuno raccoglie quel che ha seminato./Come tu auras semé, tu moissonneras.
Ha azt akarod, hogy szeressenek, te is szeress./Love is the reward of love./Die Liebe ist der Liebe Preis./In premio d'amor, amor si rende./L'amour ne se paie qu'avec l'amour.

Élő nyelvek

2009-05-03T18:31:00.006+02:00

Tegnap vitába keveredtem nyelvzseni unokaöcsémmel. Ez részemről nemcsak azért volt merész húzás, mert Max-nak nálam is nagyobb praxisa van a nyelvtanulásban (azzal együtt, hogy életkorban 27 évvel járok előtte), hanem azért is, mert míg ő Németországban él, én akkor használom a németet, ha évente 2-3-szor sikerül találkoznunk. Ettől függetlenül hevesen védtem az igazamat amellett, hogy az "es kostet mir viel Geld" helyes, ő erősködött, hogy nem, azt úgy kell mondani: "es kostet mich viel Geld". Annyira akartam védeni a mundér becsületét, hogy előbányásztam ősrégi német szótáramat és diadalmasan mutattam neki a "kosten" szócikket, ahol mindkét változat szerepelt. Ez őt cseppet sem hatotta meg, egyszerűen kijelentette, hogy az egy ócska, régi szótár és az élő német nyelvben csak a mich-es változatot használják. Nos, itt muszáj voltam kapitulálni. (Azért ma még rákerestem a Google-ban és megnyugtatott, hogy attól függetlenül, hogy helytelen, a kereső 9 500 találatot hozott ki a "kostet mir" -re. Szóval nem vagyok egyedül ezzel a tévedéssel. :)
A tanulság tehát az, hogy sose vitatkozz egy anyanyelvűvel, vagy azzal, aki huzamos ideje a célnyelvi országban él, jár iskolába és ráadásul átlag feletti nyelvtehetséggel van megáldva.
A másik tanulság, hogy a nyelv egy élő dolog, ami állandóan változik, újul és elavul, leginkább a szókincs, a köznyelvi kifejezések, de a kiejtés vagy a nyelvtani szabályok is.
Akár még a helyesírás is megváltozhat, mint történt az látványosan a némettel. Én mondjuk ezt a változást nem követtem nyomon, azt pedig nem is értem, hogy a ß-t mi értelme volt bizonyos szavakban ss-szel helyettesíteni, ha másokban meg meghagyták, és mióta megtudtam, hogy a helyesírási reform után a három összetorlódó azonos betűnél mindhármat ki kell írni (és ilyen szavak születnek: Kunststoffflasche, Rollladen, Teeernte) nos, azóta egyrészt nincs is kedvem beleásni magam az új helyesírás megtanulásába, másrészt a német néha a szememnek is fáj, nemcsak a fülemnek. Ráadásul az ilyen idétlen reform kapcsán az is eszembe jut: miért nem lehet azt a szegény nyelvet egyszerűen "élni" hagyni?
A nyelvek folyamatos változása miatt bizony nehéz is könyvből igazán élő nyelvtudásra szert tenni, ha az ember - mondhatnám stílszerűen- nem él egy országban az adott nyelvvel :)). Könnyen mosolyt fakaszthatunk egy-egy, a köznyelvből rég kikopott, szófordulattal.
Ma persze - hála az internetnek, műholdas tv-csatornáknak, dvd-knek - már sokkal jobbak a nyelvtanulók esélyei arra, hogy elkerüljék, hogy tudásuk tankönyvízű legyen, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt.

Parole, parole, parole

2009-04-04T19:12:00.007+02:00

Talán az olaszul nem tudók is kitalálták a címből, hogy most a szavakról, jobban mondva a szótanulásról fogok írni, ami a nyelvtanulás elengedhetetlen, ha nem a legfontosabb része. Nyelvtani ismeretek nélkül, a szavakat egymás mellé rakva, mosolyt fakasztóan ugyan és nagyon pontatlanul, de lehet beszélni. Szavak nélkül viszont csak a mutogatás marad. :)

A szótanulás nagyon fáradságos és soha véget nem érő feladat. Egy új nyelv elkezdése ebből a szempontból nagyon "rewarding" (ha valaki tud egy frappáns magyar fordítást erre a szóra kérem, hogy írja meg), mert ha a múlt héten ismertem öt szót és ezen a héten már tudok ötvenet, az látványos fejlődés, nem igaz? Ezt a teljesítményt megismételni 2-3 ezer, vagy akár csak néhány száz szó ismerete után már lehetetlen. :((

Kezdőként az sem okoz gondot, mely szavakat tanuljuk meg. A hétköznapi élet szókincse, vagy a túrista túlélő szókészlete automatikusan adja magát. Haladóbb szinten viszont fejtörést okozhat, hogy milyen szavakat érdemes megtanulni és mit nem, mi lehet később hasznunkra. Gimnazista koromban nagy nekibuzdulásomban nekiálltam az orosz szótárnak. Gondoltam megtanulok minden szót, az A betűtől kezdve. Az első oldal aljáig jutottam. :)) Tehát igen gyorsan és régen rájöttem, hogy ez nem a megfelelő út arra, hogy szókincsünket ésszerűen bővítsük.

De akkor tényleg milyen szavakat tanuljunk mondjuk középfok felett? Sajnos egyértelmű választ most sem tudok adni. Egy haladó tanítványommal az English Vocabulary in Use sorozat advanced kötetéből tanulunk. Egyik nyár elején megtanultuk a berth (=hálóhely, fekhely pl. hajón) szót, bár úgy gondoltuk mindketten, hogy az életben nem fogunk vele találkozni többet. Pár hét múlva egy hajózási múzeumban örömmel ismertem fel egy képleírásban. Nem tudom azt észrevettétek-e már, hogy ha megtanultok egy új szót, amit addig "sosem láttatok", utána lépten-nyomon belebotlotok. Ez így működik, amíg ismeretlen észre sem veszed, ha viszont megtanulod utána már ismerősként köszönt rád.

Ha már tudjuk, hogy mit szeretnénk megtanulni, akkor már csak egy - nem lényegtelen - kérdés marad: hogyan, hogy meg is maradjon az emlékezetünkben? Hát erre sincs tuti, mindenkire érvényes csoda-módszer. Mondjuk, ha azt mondom egy szóra, hogy ok, ezt nem kell megtanulni, arra szinte kivétel nélkül minden tanítványom emlékszik. :) Én is jártam már így. Egyszer egy kvíz műsorban a RAI1-on hallottam ezt a szót: accalappiacani. Nagyon tetszett a dallama (mondjuk vagyok még jó néhány olasz szóval így) és az kiderült a műsorból, hogy foglalkozást jelent. Amikor később megnéztem a szótárban kicsit lelohadt a lelkesedésem, ugyanis a jelentése: sintér. Na, gondoltam, akkor talán mégsem kell ez a szó nekem. Persze akarattal sem tudnám már elfelejteni. :)

Na nézzünk néhány módszertani javaslatot:

Szavakat nem elszigetelten, hanem mindig szókapcsolatban érdemes tanulni, pl. ige-főnév vagy főnév egy gyakori jelzőjével, melléknév az ellentét párjával, stb. így az egyik szó segít előhívni a másikat (többit)
Egy tőből képzett szavakat is könnyebb együtt megtanulni, pl. üzleti angolos tanítványaimnak a versenyre (és egyéb más témákra) vonatkozó kis szócsokrot: to compete, competitor, competition, competitive - mindig együtt tanítom meg
Aki vizuális annak jól jöhet a képes szótár, ha tud rajzolni még jobb.
A fenti képen egy ún. memória-térkép (mind-map) látható, ami nagyon jól segíti az asszociáción alapuló szótanulást. Ez a módszer arra is jó, hogy szunnyadó szókincsünket aktivizáljuk: középre írjunk fel egy témát és gyűjtsük köré a hozzá kapcsolódó szavakat csoportosítva, pl. a vele kapcsolatos főneveket, igéket, mellékneveket. Az ilyen térképet a végtelenségig bővíthetjük. Nemcsak aktív szókincsünk, hanem asszociációs képességünk is javul. Vizsgára készülőknek a képleírás feladathoz nagyon ajánlom.
Kedvenc tanítási módszerem a kártyázás, vagy activity. Az új szavakat (meg a régieket is) kártyákra írom és a tanítványaimnak el kell magyarázniuk egymásnak (vagy nekem), illetve kitalálni. Így több legyet is ütünk egy csapásra. Egyrészt tanulják a szavakat, mint kisangyal :), másrészt (és főleg) a magyarázás során mozgósítják a fejükben lévő szókincset és néha egészen meglepő (úgy értem őket is meglepő :) szavak buggyannak fel agyuk rejtett zugaiból.
A kártyákra írt szavak egyébként akkor is segítenek, ha valaki egyedül tanul. A szótárfüzethez képest, valahogy "megfoghatóvá" teszi még az elvont fogalmakat is. Rendszeresen át lehet pörgetni, ami már nagyon jól megy kivenni a pakliból és újabbakkal gyarapítani. A növekvő kártyacsomag látványa is doppingoló.
Sok szótanuló szoftver is létezik, ha valaki szeret a számítógép előtt ülve tanulni.
Játékok, mint pl. akasztófa, keresztrejtvény, scrabble is segíthetnek, hogy kicsit élvezetesebbé tegyük a szótanulás rabszolgamunkáját. És ne hagyjuk elhalványulni a régebben tanult szavakat.
És végül az én saját "fájdalommentes" szókincsfejlesztő módszerem, amiről már írtam is régebben: a hallgatás - életszerű párbeszédek végnélküli hallgatása. Higyjétek el, ha századjára halljátok nem létezik, hogy ne emlékezzetek rá ... vagy legalább a felére :)

Persze az akármilyen módon elsajátított szavakat, kifejezéseket rendszeresen gyakorolni is kell ahhoz, hogy az aktív szókincs részévé váljanak. Történetet írni vagy szóban mesélni velük, beszédben igyekezni minél gyakrabban használni. Azt olvastam valahol, hogy hétszer (különböző szövegkörnyezetben) kell találkoznunk egy szóval ahhoz, hogy bekerüljön az agyunk "tartós tárjába". Van munka bőven, legjobb mindjárt kipróbálni valamelyik módszert.

Hamis barátok

2009-03-22T13:14:00.006+01:00

Amikor az ember már a többedik idegen nyelvet tanulja, az előző nyelvekkel szerzett ismeretek általában segítséget jelentenek a tanulásban. Ismerős nyelvtani szerkezetek és hasonló szavak bukkannak fel az újabb nyelvben, de itt résen kell ám lennünk és felismerni a "hamis barátokat" (false friends, falsi amici, falsche Freunde, faux amis), vagyis amikor a kiejtésben/leírásban hasonló vagy éppen teljesen azonos szavak a különböző nyelveken teljesen mást jelentenek.

A legdurvább példa talán angol-német vonatkozásban a gift-Gift páros. Ne csodálkozzunk, ha angolul nem beszélő német anyósunk egy "Here's a gift for you." mondattal átnyújtott csomagocska után nem áll többet szóba velünk, vagy legalábbis addig nem, amíg valaki meg nem magyarázza neki, hogy eszünk ágában sem volt megmérgezni, csupán egy ajándékkal akartunk kedveskedni neki. És isten őrizz, hogy tovább tetézzük a bajt, ha netán a kedves mama tanácsot (das Rat) akar kérni tőlünk , és mi nagy jóindulatunkban a föld alól is előkerítünk neki egy patkányt (rat). Ha a hidegre való tekintettel arról beszél, hogy kalapot (Hut) vesz fel, ne törjünk ki kacagásban, egy kunyhóval (hut) a fején elképzelve őt. És ha meg akar nekünk mutatni egy Messe-t, ne feltételezzük, hogy szemrehányást akar tenni a nálunk uralkodó rendetlenség (mess) miatt, miközben ő csak egy vásárra invitál. Úgy tűnik nekem, hogy mindenképp fontos jól megtanulni németül/angolul mielőtt egy ilyen angol-német kapcsolatba belevágnánk.
Persze nem kell mindjárt Németországban megnősülni vagy férjhez menni, épp elég ha túristaként kérdezősködünk és a kérdőszavakkal állunk hadilábon: a who? az németül wer?, míg a where? német megfelelője a wo? (Csoda, hogy nyolc év angoltanulás után a németet elkezdő fiam lázadozik? :))
De ha első idegennyelvként az angolt tanuljuk, a hamis barátok akkor is félrevezethetnek. Ha megszoktuk, hogy a gimnáziumban tanulunk, miért is feltételeznénk, hogy az angolok ott csak sportolnak? A motorist-ról miért gondolnánk, hogy autóval közlekedik? És ha valaki szimpatikus, akkor nem árt persze ha együttérző (symphathetic) is, de ezt első látásra nem biztos, hogy meg tudjuk valakiről állapítani. Míg bennünk a "lager" szó valószínűleg viszolygást kelt, addig az angoloknak egy jó pofa sör jelenik meg lelki szemeik előtt, feltéve, hogy nem a Guiness a kedvencük. Nálunk a háziasszony és az orvos egyaránt receptet használ, de az angolok "recipe"-ből főznek, viszont az orvos "prescription"-t ad a betegnek, ha gyógyszerre van szüksége, míg a boltban nyugtát, vagyis "receipt"-et kapunk. És ha már bolt, az üzleti életben a pénztárcakímélő ajánlatokat "special offer" vagy "sale" álnéven keressük, ha viszont akcióra vágyunk, akkor nézzünk meg egy "thriller"-t, amiben rengeteg az "action". :)
A patenttal mi a gombot helyettesítjük, bár biztos a patentot is szabadalmaztatta valaki (angolul patent=szabadalom). A magyaroknak a cotton-ról nem a pamut alsó jut elsősorban eszükbe ... inkább valami csipkés-szexis talán. ;) És ami ordináré, az nem egyszerűen szokványos (ordinary), hanem kifejetten ízléstelen.

Ha némi angol tudással felvértezve (journey=utazás, travel=utazik) franciául a journée(=nap), travail(=munka) szavakat halljuk van rá esély, hogy csalódni fogunk: egy jó kis utazás helyett, jóllehet, hogy egy kemény munkával eltöltött napnak nézünk elébe.

Több év olasztanulás után ugyan már megtanultam, hogy a "tavola calda" nem hidegbüfé, hanem épp egy meleg ételeket kínáló kisvendéglő, de a caldo (=meleg) szó hallatán ösztönösen még mindig inkább összehúzom magamon a pulóvert, minthogy levetni készülnék. Persze ha angol (cold=hideg) előtt tanultam volna az olaszt, lehet, hogy épp fordítva lenne.
Nálunk a családban a trágár szavak abszolút tiltólistán vannak, és remélem, hogy a gyerekeim házon kívül ugyanúgy tartózkodnak tőlük, mint itthon mindannyian. Azért a kedvenc olasz szókapcsolatuk a "curva pericolosa", ami szerintük nem csak veszélyes, hanem egyenesen kurva veszélyes kanyart jelent. :)

Szóval vigyázzatok a hamis barátokkal! Persze nemcsak a nyelvtanulásban, az élet egyéb területén is.

Olvasva tanulni

2009-03-14T16:26:00.008+01:00

Aki szeret olvasni, azt nem nehéz meggyőzni arról, hogy ez mennyire hasznos és élvezetes dolog a nyelvtanulásban is. Van azonban olyan tizenéves tanítványom is, aki sok kortársához hasonlóan nem szeretett olvasni, és éppen a nyelvtanulás érdekében angolul elolvasott könyvek vezették rá az olvasás szeretetére. Két legyet ütöttünk egy csapásra. :) Amióta kitalálták az egyszerűsített olvasmányokat, már a kezdő nyelvtanulók sincsenek megfosztva ettől a lehetőségtől. A megfelelő szintű könyv kiválasztásával, számukra is élvezetes és sikerélményt adó tevékenység lehet az idegennyelven való olvasás.
Mivel a nyelvtanulás hosszadalmas, kitartást, időt és szorgalmat igénylő dolog, minden olyan módja a gyakorlásnak, ami egyben kellemes időtöltés is (filmnézés, játék, olvasás, zenehallgatás) növeli a lelkesedést, ami nélkül nagyon nehéz egy nyelvet megfelelő szinten elsajátítani.
Nagyon fontos tehát, hogy az olvasás elsősorban élmény legyen, és például állandó szótárazással ne tegyük fáradságos tevékenységgé. Hagyjuk, hogy a történet magával ragadjon és ne törődjünk az ismeretlen szavakkal, amíg a lényegi megértést nem befolyásolják.

Be kell látni azonban, hogy ezen a módon az olvasás útján aktív nyelvtudásunk nem fejlődik látványosan. Ezért azoknak, akik szeretnék egy kicsit intenzívebben a saját nyelvi fejlődésük szolgálatába állítani az olvasást adnék néhány (saját magamon is kipróbált) ötletet:

Szókincs: Olvassuk el egyszer a könyvet kizárólag az olvasás élményéért, élvezzük a történetet és legyünk nagyon büszkék magunkra, hogy sikerült megérteni a lényegét! :) Aztán - megőrízve magunkban ezeket a pozitív érzéseket - olvassuk el újra, mostmár kicsit tudatosabban odafigyelve pl. az ismeretlen szavakra. Legjobb, ha a szövegösszefüggésből rájöttünk az adott szó jelentésére, de ha kell vegyük elő a szótárt és keressük ki a magyar jelentést. Úgy tapasztaltam ugyanis, hogy ha nem társítjuk az idegen szóhoz a magyar jelentését, akkor legközelebb ha találkozunk a szóval, arra fogunk ugyan emlékezni, hogy láttuk már valahol, de a jelentése valószínűleg nem fog beugrani. Írjunk ki magunknak néhány szót, amit szeretnénk megtanulni és a szövegkörnyezetet is, amiben előfordult. Így sokkal könyebbb lesz megjegyezni és felidézni később. Sokszor hónapok (akár évek)múlva is emlékszem rá, melyik szót milyen könyvből vagy újságcikkből tanultam meg és felrémlik az egész történet. Szintén jó ötlet egy-egy szófajra koncentrálni, például kigyűjteni egy-két oldalról az összes igét. Vagy összeírni az egy-egy szereplő jellemzésére használt összes melléknevet, esetleg társítani melléjük az ellentétes jelentésű párját. (mellékneveket egyébként is a leghatékonyabb az ellentét párjukkal együtt megtanulni.)
Beszéd: Ha módunk van rá, meséljük el valakinek, miről szólt a könyv, történet, újságcikk stb. beleszőve az újonnan megtanult szavakat. Ha nem sikerül találni senkit e célra, akkor meséljük el saját magunknak. :) Mindenképpen fennhangon!! Már amennyiben a beszédkészségünket akarjuk fejleszteni. (Magunkban végiggondolni is jó, de azzal nem fejlődik a beszédkészségünk!)
Nyelvtan: Ha épp valamilyen nyelvtani szerkezetet vagy igeidőt, segédigét, melléknév fokozást, kötőmódot ... tanulunk, olvasás közben tudatosan figyeljünk ezekre és gondoljuk át (most nem muszáj hangosan elmagyarázni magunknak :)) miért pont itt és így használják a könyvben az adott szerkezetet, igeidőt stb. Ha van rá időnk, néhány oldalról gyűjtsük ki és írjuk le az adott nyelvtani témában talált példákat.

Hát, kapásból most ennyi jutott eszembe. A fenti módszereknek több előnye is van:

1. jelentősen megnöveljük az olvasás nyelvtudásunkra gyakorolt pozitív hatását,

2. ritkábban kell megvenni a drága könyveket, mert nem végezzük ki őket egy-két nap alatt,

3. ha véletlenül közben kívülről megtanuljuk a sztorit, nem olyan nagy baj, legfeljebb legközelebb azt meséljük a gyereknek esti mese helyett :).

Ha valakinek nincs kedve, ideje, ereje alkalmazni az ötleteimet, az sem baj, akkor csak olvasson színtiszta élvezetből. Az olvasás mindenképp a hasznára fog válni.

Többnyelvűség

2009-03-04T17:58:00.003+01:00

Ezt a bejegyzést a legkisebb unokaöcsém ihlette, aki négyéves és háromnyelvű (lesz hamarosan). Anyanyelve portugál, apanyelve magyar és születése óta Németországban él. Anyja és testvérei portugálul, apja magyarul beszél hozzá, de a szülők és a testvérek egymás közt németül kommunikálnak és az óvodában is ezt a nyelvet hallja. Szóval négy éve szívja magába a három nyelvet, de sokáig nem kezdett el beszélni, illetve, ha meg is szólalt, azt egy negyedik nyelven tette: meggyőzően és folyékonyan halandzsázott! :) Aztán elkezdett portugálul beszélni és most a magyar rokonok lelkes ujjongása közepette a magyar tudása is rohamos léptekben bővül. Fantasztikus, hogy a gyerekek erre képesek! Szegényeknek eleinte nem kis frusztrációt okozhat a feladat, amivel meg kell bírkózniuk. Pszichológusok szerint azonban, ha a különböző nyelvek használata mindig fix személyekhez kötődik, akkor a gyerek megbírkózik a feladattal és idővel pompásan helyükre kerülnek a dolgok és a nyelvek a fejükben. Akkor aztán egynyelvű társaikhoz képest behozhatatlan előnyre tesznek szert a többnyelvűségükkel. Legnagyobb unokaöcsém, aki még nincs 16, már a hatodik nyelvnél tart. Reménytelen, hogy behozzam. : ( Azért nincs persze könnyű dolga az ilyen gyerekeknek, amikor a saját identitásukat kell megtalálni. Végül is, néha még annak sem könnyű válaszolni a kérdésre: "Ki vagyok én?", akinek anyja-apja magyar és saját hazájában él. :)
Többször is hallottam már, hogy az ilyen vegyes kapcsolatokban a szülők néha elbizonytalanodnak a tekintetben, hogy mi is a legjobb a gyereknek. Szerintem mindenképp az a jó, ha mindegyik szülő a saját anyanyelvén beszél hozzá. Nemcsak azért, hogy több nyelvet tanuljon a gyerek, hanem a kapcsolat intimitása érdekében is. Arról épp ezért mindenkit lebeszélnék, hogy nyelvtanítási céllal idegen nyelven beszéljen a kisbabájához, vagy kisgyerekéhez. És ha a gyerek sokáig nem is szólal meg a kevesebbszer hallott nyelven (vagy egyáltalán! - olyat történetet is hallottam már, hogy a kicsi azzal "tiltakozott", hogy teljesen néma maradt az első években) a fejében összegyűlt nyelvi tudás akkor is elraktározódik és később busásan meghálálja a vele való foglalkozást.

Nyelvi bakik

2009-02-15T18:02:00.004+01:00

Nyelvtanulás során mindnyájan követünk el hibákat. Ezek legtöbbször maximum mosolyt csalnak mások arcára. Például évekig emlegettük egyik tanítványom alakítását, aki egy éjszaka helyett, csak egy órára foglalt szállodai szobát, vagy egy másikét (történetesen ugyanabban a csoportban), aki a férjét "buktatta le", azt állítva, hogy szoknyában (skirt) jár munkába ing (shirt) helyett. Súlyosabb esetekben esetleg félreértés vagy sértődés is lehet a helytelen nyelvhasználatból, de ez azért nem mindennapos eset.
Ha viszont egy cég nem fordít kellő figyelmet arra, hogy reklámjának kidolgozása vagy a termék, illetve a cég nevének kiválasztása előtt alapos kulturális és nyelvi vizsgálódásokat tegyen, a nyelvi (kulturális) baki komoly veszteséget is okozhat. Ilyen példákból gyűjtöttem össze egy csokorra valót.
Néhány az autóiparból: A General Motors Nova modellje érthetően nem volt túl népszerű a spanyol nyelvű országokban. Ki is akarna olyan autót venni, amelyik már új korában sem megy? ("no va" spanyolul azt jelenti: nem megy) Ugyanígy nem csoda, hogy a portugál vagy brazil férfiak nem álltak sorban a Ford Pinto-ért, minthogy a pinto a portugál szlengben olyasmit jelent: "kis fütyi". A Rolls Royce még időben észbekapott, mielőtt piacra dobta volna Silver Mist nevű modelljét Németországban. A Mist a németben ugyanis trágyát jelent.
A KIA az izraeli piacra lépésnél látta jobbnak úgy írni a nevét, amit Kaya-nak kell ejteni, az eredeti helyett, ami héberül hányásnak hangzott.
Gondolom a kínaival sok cégnek meggyűlik a baja, ott ugye még az írásjelek kiválasztása sem egyszerű feladat. A Coca-Cola-nak nem kis gondot okozott, amikor először elkezdte árulni Ko-kou-ko-le márkanéven a termékét, aminek azonban kiejtése dialektustól függően jelenthet: "rágd a viasz oszlopot" vagy akár "viasszal töltött csődör"-t is de végül találtak olyan jelet, aminek jelentése: "boldogság a szájban" - ez már megfelelt a célnak.
Amikor a Colgate Franciaországban piacra dobta Cue márkanevű termékét, elmulasztott utánanézni annak, hogy ez a szó egy jól ismert francia pornómagazin neve.
Egy amerikai golflabda gyártó cég Japánban is piacra dobta négyesével csomagolt golflabdáit, de a termék nem fogyott. Sehogy sem értették a dolgot, míg rá nem jöttek, hogy a négy japánul úgy hangzik, mint a halál, ezért ők inkább nem vesznek négyesével csomagolt termékeket.
A légitársaság, amely magát Emu-nak nevezte már nem csak nyelvi, hanem biológiai ismeretekben is némi tájékozatlanságot mutatott. Ha már emu, ami úgysem tud repülni, akkor maradjunk inkább az autóbusznál, nem?
Az ilyen volt, ilyen lett típusú reklámoknál nyúlt mellé egy mosóporgyártó cég. Bal oldalon a koszos ruha, középen a mosópor és jobb oldalt a szép tiszta. Számunkra ez egyértemű üzenet. De a Közel-Keleten (az arabok jobbról balra olvasnak) miért adnának pénzt egy olyan termékért, ami a tiszta ruhából koszosat csinál? Ezt a gyerek ingyen is megteszi.
Úgy tűnik, a mai globalizált világban a nyelv- és országismeret elengedhetetlen az üzleti sikerhez.

Számok

2009-02-08T15:23:00.006+01:00

A számok megtanulása, felismerése, számolás idegen nyelven nem egyszerű agymunka. Nem tudok rá tudományos magyarázatot, hogy miért van így, de gondolom a matematikáért felelős agyterület máshol van, mint a nyelvi készségekért felelős. Azt is olvastam már, hogy a különböző nyelvek agyunk különböző részében tárolódnak, ezért olyan nehéz pl. fejben fordítani beszéd közben (ide-oda kapcsolgatni a két nyelv, és két agyterület között), ahelyett, hogy az idegen nyelven gondolkodva fejeznénk ki magunkat. Nekem a nyelvek mellett mindig is a matek volt a kedvenc tantárgyam, de ez semmit nem segít abban, hogy sokszor megtorpanok a beszédben, ha egy számot kell kimondanom, legalábbis egy új nyelv tanulásának kezdetén (ami akár éveket is jelenthet :)). Ugyanilyen nehéz hallás utáni szövegértésben a számokat lejegyezni, szemben a szavakkal. Ez az egész téma azért aktuális most számomra, mert a francia tanulásban eljutottam a 70, 80, 90, 91 stb. számokhoz és majd hanyatt vágtam magam a furcsa logikán, ahogy ezeket a számokat a francia képzi. Kíváncsi lettem mindjárt, hogy van-e másik nyelv, ami hasonlóképpen próbára teszi a nyelvtanulót e téren és közben kicsit elemezgettem a különböző nyelvek számképzését. Erre jutottam:

a magyar ebből a (z egy :) szempontból tanulóbarát nyelv, 10-ig vannak a különböző számok és 11-től a kétszámjegyűeket tízesek+egyesek alapon képezzük.
az angolban és németben maradt valami nosztalgia a tucat iránt, ezért ezekben a nyelvekben még a 11 és a 12 is külön nevet kap, aztán 13-20-ig egyesek+tízes, majd 20 felett az angol (és pl. a svéd) tízesek+egyesekre vált, a német (és a holland) viszont marad az egyesek+tízesek képletnél.
a szlávnyelvek 10 és 20 között egyesek+tízes, 20 után tízesek+egyesek alapon képzik a kétjegyű számokat
a franciának és az olasznak sajátos nevei vannak 16-ig és 17-től térnek át a tízesek+egyesek módszerre (a franciára még később visszatérek)
a spanyol és a portugál hasonlóan jár el a franciához és az olaszhoz, de ők 15 után váltanak.

A nagyobb számoknál aztán már a legtöbb nyelv nem variál, a 20 után megszokott logika szerint képezi a többi kétjegyű számot is. De nem így a francia! 69-ig még OK, és 70-nél jön a meglepetés, ami a franciáknak 60+10. Erről gyerekeim számtanulása jutott eszembe, úgy 2-3 éves kor körül, amikor sajátos logikájukkal még számolnak így a gyerekek: huszonnyolc, huszonkilenc, huszontíz ... de mire eljutnak hetvenig, addig többnyire kinövik ezt a számolási "gyerekbetegséget" :). A franciák viszont 80-nál, 90-nél még rátesznek egy lapáttal: a nyolcvan 4x20, a kilencven 4x20+10, a kilencven öt pedig 4x20+15. Az évszámokról ne is beszéljünk! A franciának az 1999 az tizenkilenc-száz-négy-húsz-tizenkilenc!!! Na nyelvtanuló (és matekzseni egyben) legyen a talpán, aki ezt egy normál beszédtempójú szövegértésnél például kapásból lejegyzi! Szóval azt gondoltam ezt a csavart túlszárnyalni már nem is lehet, de tévedtem. A dánoknál ugyanis az ötven az 1,5x20, a hetven 3,5x20 stb. ... Na dánul sem tanulok mostanában! A skandináv nyelvreformerek próbálták már "normalizálni" ezt a helyzetet, siker nélkül. Egyébként egyes francianyelvű országokban (Belgium, Kanada, Svájc) is a latin nyelvekhez hasonlóan képezik ezeket a 70 és 100 közötti számokat és nem zsonglőrködnek a matematikával.

A számok és nyelv témakörében már tavaly nyáron is volt egy furcsa felfedezésem. Máltán nyaraltunk és volt szerencsénk máltaiakkal beszélgetni. Máltán az iskolai oktatás angolul folyik, ezért aztán ott mindenki kitűnően beszél angolul. Természetesen az iskolában tanulják a máltai nyelvet és irodalmat, de a matematikát, akárcsak a többi tantárgyat angolul tanulják. Ezért aztán, ha a máltaiak egymás között anyanyelvükön beszélgetnek (ami egyébként számomra úgy hangzott, mintha arabok beszélnének olasz-angol keveréknyelven) a számokat akkor is angolul mondják. Tehát itt nem az anyanyelv, hanem a matek tanulásának a nyelve lép be. Internetes böngészéseim során a napokban találtam egy érdekes kutatás eredményére. Azt vizsgálták egy elszigetelt törzsnél, akik számfogalma az 1, 2, sok-ig terjedt, hogy tudnak-e nagyobb mennyiségben gondolkozni. Például megállapítani egyenlőséget különböző kupacokba tett dolgok között (mondjuk némelyikben 5-5 darab volt, másikban 7-8) - nem tudtak.

Szóval a mennyiségekben való gondolkodáshoz kell, hogy neve legyen a nyelvnek ezekre az elvont fogalmakra, mint a számok. Bármilyen fura neve is...

Fordítás

2009-02-01T19:50:00.003+01:00

Miután egész hetem a fordítás jegyében telt (ld. a Gondolathullámokban), gondoltam írok egy kicsit erről a nyelvtanulókat annyira próbára tevő feladatról.
Míg az ember kénytelen beletörődni abba egy új nyelv tanulása során az első (nem rövid) időszakban, hogy nem azt mondja az idegen nyelven, amit akar, hanem azt, amit az adott szinten tud, addig ez a lehetőség nem áll fenn a fordításnál. Ott valaki már megírta a szöveget, és nincs mese, azt kell áttenni egy másik nyelvre. Ez még akkor sem könnyű, ha idegen nyelvről anyanyelvünkre fordítunk, hogy a fordított esetről már ne is beszéljünk. Mondjuk a helyzet akkor, ha nem is értjük a fordítandó szöveget, teljesen reménytelen. Ha viszont gond nélkül értjük, hogy miről van szó, az még távolról sem jelenti azt, hogy könnyedén meg is fogalmazzuk a saját nyelvünkön is, főleg ha erősen kell ragaszkodnunk a szöveghűséghez. Egyik nehézséget a két nyelv eltérő szerkezete okozza. A magyar például sokkal inkább mellékmondatokban fogalmaz, míg az angol erősen tömörít. Az angolnak gyakran szemére vethetjük, hogy elhagyja a kötőszavakat (pl. which, that), és a mondat tagolásában olyan nagy segítséget nyújtó központozással (vesszők) is nagyon szűkmarkúan bánik, ami sok-sok fejfájást okoz a nyelvtanulónak a mondat értelmezésében. Mindezek szükségessé teszik, hogy fordítás előtt egy kicsit átstruktúráljuk a szöveget, ami ugyan időigényes, de később megkönnyíti a munkánkat. Angolról magyarra fordításnál gyakran kell "igésítenünk", amikor az angol főnévből a magyar fordításban ige lesz. Néha hozzá kell tenni plusz szavakat egy mondathoz, néha elhagyni másokat.
Nehezen áthidalható probléma egyes nyelveknek az a tulajdonsága, hogy mennyire konkrétak vagy általánosak a szavaik. A magyar pl. inkább általános, az angol konkrét, legalábbis a főneveknél (az igéknél meg sokszor épp fordítva).
Hogy van az angolul, hogy szekrény? Ezt az egészen ártatlannak tűnő kérdést gyakran szegezik nekem a tanítványaim, mégpedig a nyelvtanulás egész alacsony szintjén, elvégre ez egy alapszó. De míg semmi gondom nem lenne válaszolni németül (Schrank), olaszul (armadio) addig mit mondjak angolul: wardrobe? cupboard? cabinet? Leginkább azt tudom mondani: "it depends....", az attól függ - és az ilyen kezdetű mondatot az angoltanítás során elég gyakran elő kell venni. :)
Még egy példa erre a kérdéskörre, amivel én magam szembesültem egy fordításkor: dolgozó. Worker? employee? clerk? - it depends.... Háttér információk nélkül kemény dió eldönteni.
De persze egy átlag idegennyelv tanulónak és használónak a legritkább esetben kell fordítania. (Akinek olyan főnöke van, aki a saját nyakatekert irományainak fordítására kötelezi beosztottját, annak őszinte részvétem.) Sokkal gyakrabban elég megérteni az idegennyelvű szöveget, esetleg lényegretörően összefoglalni, értelmezni egy levelet, és megfogalmazni a választ.
Ezért sokan lázadnak is az olyan nyelvvizsgák ellen, amelyikben fordítás is szerepel a feladatok között. Pedig szerintem azon a szinten, amit az ilyen nyelvvizsgákon elvárnak, nem árt azért elsajátítani a fordítás képességét. Aki viszont szereti a kihívásokat, annak ideális feladat egy jó kis fordítás.

Egyénileg vagy csoportban?

2009-01-25T21:36:00.004+01:00

Magánórákat venni meglehetősen drága mulatság, mégis nagyon népszerű mostanában. (Az olasztudásomat mellesleg én is ilyen formában csiszolgatom.)
Kétségtelenül megvannak a maga előnyei: nem kell osztozni az időn; a haladás ütemét, a tananyagot, a módszert az egyetlen nyelvtanuló igényeire lehet szabni; a tanár teljes figyelmét neki szenteli (ez persze fárasztó is egyben a diáknak - nem lehet lazsálni :). Ugyanakkor persze megvannak a korlátai is. Nincs lehetőség csoportmunkára, párcserére. Alacsonyabb tudásszinten frusztráló is lehet a diák számára, hogy míg ő alaposan megszenved egy-egy mondattal, a tanár gyorsan, folyékonyan reagál valamit és már megint szegény diák izzadhat. Egy idő után pedig, amikor tanár és diák már mindent tud egymásról nem könnyű újabb és újabb beszédtémákat találni. Nem beszélve arról az esetről, ha a tanár kérdez - a diák válaszol szereposztás alakul ki. Olykor én is már-már úgy érzem magam , mint egy kihallgató tiszt és nem győzöm néhány kevésbé kezdeményezőkész diákomat rávenni arra, hogy ő is kérdezzen.

Ezzel szemben a csoportos tanulás sokkal változatosabb módszereket tesz lehetővé. A beszélgetés is érdekesebb, mindenki hozza a maga történeteit és egyéniségét. Egy 4-6 fős csoportban szerintem a legélvezetesebb a nyelvtanulás. Feltéve, hogy azonos tudásszintű, hasonlóan motivált emberek kerülnek össze. Csoportban persze az egy tanulóra jutó beszédidő jelentősen csökken.
A nagyobb csoportok már sokféle problémát felvetnek. Azokban többnyire a nyelvtudás szintje is jobban szóródik és mindig akad 1-2 vagy több ember, aki hiányzik az órákról, nem készül és így a többiek haladását is hátráltatja. Egy nagyobb csoportban már könnyebben elbújhatnak azok, akik félénkebbek, vagy kevésbé beszédesek, így esélyük arra, hogy egyszer csak fesztelenül csevegnek majd az idegen nyelven erősen lecsökken.
A csoportos tanulást választók is különböznek abban, hogy milyen szerepet szeretnek betölteni a csoportban. Van, aki szeret a legjobb lenni, mást viszont épp az motivál, ha vannak nála jobbak, van kihez felzárkózni. Szerencsés esetben az ilyen emberek egymásra találnak és akkor mindenki úgy érzi, jól járt. Ha a csoporttagok kedvelik egymást, akkor nagyon jó hangulat alakulhat ki és az általában jó hatással van a tanulásra. Mert akár egyedül, akár magánóra keretében, akár csoportban tanul valaki a legfontosabb, hogy a tanulás élmény legyen és ne kényszerű kötelesség - mert a hatékonyságban ég és föld a különbség.

Nyelvtanulás egyedül

2009-01-18T16:18:00.002+01:00

Lehet egyedül (autodidakta módon) nyelvet tanulni, csak nem könnyű. :( A nehézség nem a bonyolult nyelvtani szabályok megértése (vannak jó nyelvtankönyvek), nem is a kiejtés nehézségei (könnyen beszerezhető hanganyag, internetes audio szótár) hanem mi magunk vagyunk. Ha egyedül tanulunk (én hosszú évek óta többnyire ezt teszem), nincs senki rajtunk kívül, aki "rugdosson", aki előtt ciki, ha nem tanultunk, nem írtunk házit stb. Ha a kezdeti lelkesedés után felbukkannak az ilyen mondatok: "Ma nagyon sűrű napom volt, de holnap bepótolom a mai anyagot is." "Ezen a héten totál el vagyok havazva, de a jövő héttől visszatérek a rendszeres tanuláshoz." "Ebben a hónapban iszonyú a hajtás, de a jövő hónaptól..." - nos, akkor sajnos jó eséllyel bekerülünk az örökös újrakezdők népes táborába. Mert a hatékony nyelvtanulás alapja a rendszeresség! Ideális esetben napi, de legalább heti néhányszori foglalkozás a nyelvvel. Ehhez pedig meglehetősen elkötelezettnek kell lenni.
Ha a fenti nehézségeket le tudjuk küzdeni, akkor egy nyelv felfedezése saját magunk számára rengeteg örömmel jár. Egy először túl bonyolultnak tűnő mondat jelentésének megfejtése büszkeséggel és önbizalommal tölt fel és lelkesít a további tanulásra. A nyelvi szókincsünk gyarapítása olyan, mint egy építkezés (na nem a házasságokat felőrlő, szívinfarktushoz vagy diliházba kerüléshez vezető házépítésre gondolok ) Akkor tanulunk (akár mosogatás közben is) , olyan tempóban haladunk, ami nekünk épp megfelel , és megspóroljuk az órára utazás idejét is. És ez ráadásul a nyelvtanulás legolcsóbb módja ... feltéve hogy nem párosul az általam az előző posztban emlegetett nyelvkönyv-gyűjtő szenvedéllyel. :)
Van viszont az autodidakta módon való tanulásnak még egy buktatója. Négy alap nyelvi készség van: az olvasott illetve hallott szöveg értése (passzív), az írás és a beszéd (aktív). Az első hármat minden további nélkül lehet egyedül fejleszteni, az utolsó már problémásabb. Képezhetünk ugyan mondatokat és azokat kimondhatjuk hangosan (ki is kell! , nem elég, ha csak gondoljuk!) folytathatunk önmagunkkal párbeszédet is, csak az a bökkenő, hogy túl könnyű kitalálni a "partnerünk" reakcióját... Egy élő beszélgetésben a nehézséget viszont épp az jelenti, hogy a partner kiszámíthatatlan reakciójára kell valamit spontán reagálni. Na mármost, ha túl sokáig tanulunk egyedül és a beszédet nem gyakoroljuk, előfordulhat, hogy szakadék keletkezik az aktív és a passzív tudásunk között. Ezt a szakadékot később áthidalni nagyon nehéz (én az olasznál így jártam). Amíg ugyanis a kezdő nyelvtanuló nagyon büszke magára, ha egy "Ez itt egy asztal" típusú mondatot kitermel magából, addig az, aki már minden további nélkül megért újságcikkeket, vagy tévéműsorokat, de még sosem beszélt, annak már nagyon kínos (önmaga előtt) kinyögni egy-két primitív mondatot. Tehát figyelni kell a készségek párhuzamos fejlesztésére és minél előbb beszerezni valakit, akivel a spontán beszélgetést is lehet gyakorolni. Ideális esetben ez lehet akár egy angol, olasz, francia, spanyol stb. anyanyelvű szomszéd, akinek leghőbb vágya, hogy velünk beszélgessen, de erre viszonylag kevés az esélyünk. Jó megoldás lehet beszélgetőpartnert találni a világhálón, aztán Skype-on csevegni, de ezek az "ismeretségek" gyakran csak tiszavirág életűek. A célnak elég ritkán felel meg életünk párja, mert vagy nem beszéli az adott nyelvet, vagy munkából hazatérve kisebb vágya is nagyobb annál, minthogy velünk gyakoroljon, ahelyett hogy magyarul megbeszéljük a nap eseményeit (ne adj isten, lerogyjon a tv elé). Így többnyire az jön szóba, hogy keresni kell egy csoportot, vagy egy magántanárt, ami idő és pénzigényes, viszont mindenképp a cél érdekében tett hasznos befektetés.

Nyelvkönyvek és szótárak

2009-01-09T20:59:00.010+01:00

A nyelvkönyvekhez és szótárakhoz különös vonzalom fűz. És ez már nagyon régóta így van, sokkal régebben, mint amióta angolt tanítok. Talán a rendszerváltás környékén kezdődött, amikor a szép színes külföldi nyelvkönyvek kezdtek beáramlani a magyar könyvpiacra. Akkoriban még én is csak nyelvtanuló voltam, de szorgalmasan gyűjtögettem a könyveket. A férjem (aki nagyon gyakorlatias ember) többször is megjegyezte, hogy jobb lenne, ha inkább a meglévő tananyagokat tanulnám végig és nem vennék mindig újakat. Aztán, amikor elkezdtem angolt tanítani - addigra már tekintélyes gyűjteményem volt angol tankönyvekből - végre tökéletes alibim lett a gyűjteményem bővítésére, elvégre azok munkaeszközzé léptek elő.

Vásárolni utálok. Az egyetlen bolt, aminek nem tudok ellenállni az a könyvesbolt, főleg ha idegennyelvű (kedvenceim Pesten a VIII. ker Kölcsey u. 2. szám alatti Libra Books és a Red Bus Bookstore a Semmelweis u 14-ben, ez utóbbiban angol nyelvű használt könyveket lehet kapni). Ha egyszer ezekbe beszabadulok, legalább 1,5-2 órát és jópár ezer forintot elköltök. (A családi költségvetésünkre nézve nagy szerencse, hogy viszonylag ritkán megyek be Budapestre.:) Persze nem polcdísznek veszem a könyveket, előbb-utóbb mindet használom a tanításban, vagy én magam tanulok belőlük, illetve olvasom őket. Direkt örülök, ha egy tanítvány különleges igényekkel jön. Így tettem szert pl. könyvelői szakszótárra vagy gasztronómiai és turisztikai nyelvkönyvre.

Általában a Headway sorozatból tanítok, de a Cutting Edge sem rossz, és újabban megkedveltem a Longmanos Opportunities-t. Üzleti angolból mostanában a Head for Business-t használom, de 4-5 egyéb üzletis könyvem is van, amiket régebben már végigtanítottam és a legjobb leckékhez rendre vissza is nyúlok. Persze tökéletes, minden célnak és mindenkinek megfelelő nyelvkönyv nem létezik. Legszívesebben 4-5 könyvből kreálnék egy újabbat. Általában minden csoportomban vagy tanítványomnál több könyvet is használok a témakörnek megfelelően. Nagyonis jól jön a széles választék a könyvespolcomon!

Aztán ott vannak a szótárak! Angolból hihetetlen a kínálat. Én mindenkit biztatok, hogy minél előbb szokjon rá az egynyelvű szótár használatára. Sokkal jobban megmarad egy szó, ha a magyar jelentésére magadtól jössz rá, a magyarázat vagy példamondatok alapján. Sok szó valódi jelentésének és árnyalatának megértésénél a kétnyelvű szótár használhatatlan, mivel felsorol egy csomó szinonímát, aztán egy másik szónál felsorolja ugyanazokat. Ebből aztán nem lehet megérteni mi a különbség a két idegen szó jelentése között. Épp ma szereztem be egy egynyelvű francia szótárt, egy Micro Robert-et. Két hónap francia tanulással a hátam mögött, egyelőre nehéz falat, de legalább ösztönöz a haladásra :) Régen dédelgetett kedvencem pedig egy bőrkötéses Collins Giunti olasz-angol szótár, amire egy antikváriumban bukkantam rá.

Visszatérve az angol szótárakra, nagyon hasznos az Oxford Collocations dictionary. Azt gyűjti egybe, hogy bizonyos főneveket például mely igékkel vagy melléknevekkel használunk leggyakrabban. Egy jelzős főnév, vagy egy ige-főneves kifejezés megtanulásával sokkal használhatóbb szókincsre teszünk szert, mintha önmagukban tanulnánk a szavakat. A kifejezés egyik tagja szinte előhívja emlékezetünkből a másikat.

A képes szótárak közül sok elég kiábrándító, ronda rajzokkal illusztrálja egy-egy szó jelentését. Van viszont egy gyöngyszem: "5 language visual dictionary" vagy magyar változata az "5 nyelvű képes szótár" a M-Érték kiadótól, gyönyörű képekkel. Élvezet lapozgatni! Nekem először a magyar változat volt meg, de aztán sikerült eladnom és megvenni az eredeti angol-francia-német-spanyol-olasz nyelvűt. (Pont az az öt nyelv, amit már beszélek vagy tervezek megtanulni a közeljövőben.)

És persze az angoltanuláshoz a segédeszközök végtelen tárháza áll rendelkezésre. Ezért is van, hogy akármennyi könyvem is van itthon, sosem tudok hazajönni üres kézzel egy ilyen könyvesbolti portyáról. Ha ugyanezeket a hasznos eszközöket szeretnénk beszerezni egy kis nyelv tanulásakor, akkor nagy csalódás ér. Én így voltam ezzel az olasznál, amiből a kínálatot egy napon sem lehet említeni az angoléval. Persze kétségtelen, hogy angol nyelvkönyveket gyártani és árulni hatalmas business.

Eredeti vagy fordítás

2009-01-03T08:20:00.005+01:00

Hallottam már néhány embertől, hogy azért akar megtanulni egy nyelvet, mert eredetiben szeretné olvasni az adott nyelv irodalmát. Érdekes módon ez nekem sosem tartozott a fő motivációim közé. Én hogy, hogy nem leginkább beszélni szerettem volna az adott nyelven.:) Pedig szeretek ám olvasni. Arról nem is beszélve milyen boldogító sikerélmény, amikor az első könyvet elolvasod idegen nyelven!
Éljenek az egyszerűsített olvasmányok! Mindenkinek szívből ajánlom, aki még nincs olyan szinten egy nyelvből, hogy eredetiben tudná olvasni a könyveket. Sajnos az egyszerűsített olvasmányok legnehezebb foka is nagyon messze van attól a szókincstől, amivel egy író dolgozik. Mármint "sajnos" a nyelvtanuló szempontjából, de óriási szerencse az irodaloméból. :) Gimnáziumi magyartanáromnak nem sikerült anno elmagyaráznia, hogy mi a különbség egy történet és egy irodalmi mű között. Na ezt akkor értettem meg, amikor angolul egyszerűsített olvasmányokat olvastam. Beszereztem jópárat belőlük, hogy kölcsönözni tudjam őket a tanítványaimnak és eleinte szorgalmasan olvasgattam őket, hogy el tudjam mondani melyik miről szól. Egy idő után viszont feladtam, mert már fájdalmas volt a végletekig lebutított nyelven olvasni. Mindjárt nyilvánvaló lett számomra, hogy mi is a különbség a szimpla (vagy akár bonyolult) történet és annak tényleg míves interpretálása között.
Visszatérve az eredetiben olvasás igényéhez, ez nálam tényleg sokáig nem merült fel. Úgy gondoltam egy jó könyv éppen olyan jó magyarra fordítva, mintha eredetiben olvasnám (a versek már egész más történet persze). Aztán nemrég elkezdtem olvasni egy angol írónő könyvét (Sophie Kinsella: Remember me?) olaszul. Lépten-nyomon áthallottam az angolt és egy idő után már nem is az olasz szövegre figyeltem, hanem azon filóztam, hogy vajon hogy hangzott ez eredetiben. Na, ez volt az első alkalom, hogy mindenáron eredetiben akartam elolvasni egy regényt... Meg is rendeltem az angol változatot az Interneten. Alig várom, hogy megérkezzen és összevethessem az olasz fordítással! (Egyébként érdekes és szórakoztató olvasmány, már magyarul is olvasható)
Ja, olyan ez, mint a szinkronizált filmek. Az, hogy a híres amerikai színészek magyarul beszélnek, teljesen természetes, nemde? Akkor nézz csak meg egy amerikai filmet, mondjuk német szinkronnal. Brrrrr!!! Mindjárt elkezdesz vágyni rá, hogy inkább hallgatnád az eredetit, akár felíratozva, akár felírat nélkül. Meg lehet nézni azon országok lakóinak a nyelvtudását, ahol nem szinkronizálják a filmeket (talán nem meglepő, hogy sokkal jobb a magyarokénál). Amilyen rengeteget néznek a magyarok tévét egész hatékony népnevelés lenne megfosztani őket a szinkrontól. Mi történne? Megtanulnának angolul, megtanulnának (legalább felíratot) olvasni vagy leszoknának a (napi sok órás) tévénézésről? Nagy kárukra egyik sem válna. Persze az sem kizárt, hogy mégis ugyanannyit néznének tévét, csak éppen a rendkívül színvonalas magyar programokat. :(
Egyedül a valóban fantasztikus szinkron színészeinket sajnálnám én is megfosztani megélhetésüktől. Persze van, akinek az a véleménye, hogy joguk van a magyar embereknek magyarul nézni a külföldi filmeket és nyilván ebben is van igazság (mégha én annyira nem is értek vele egyet :)

Karácsony

2008-12-21T23:41:00.000+01:00

Minden kedves olvasómnak

Békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Merry Christmas

Buon Natale

Joyeux Noël

Fröhliche Weihnachten

C Pождеством Xристовом

Flörtölésem a franciával

2008-12-19T21:52:00.000+01:00

Az az ötlet, hogy franciául is kéne tanulnom néhány éve a moziban született. Pontosan nem emlékszem melyik francia filmet néztük felíratozva (talán valamit Audrey Tatou-val?) , amikor úgy éreztem, hogy szeretném érteni. Na, nálam ez már elég érv ahhoz, hogy az adott nyelv felkerüljön a tanulandó nyelvek listájára. :) Pedig úgy gondoltam a francia nem való hozzám, túl affektálós és amúgy is valahogy olyan idegen... Ezért úgy gondoltam, nem akarok vele sok időt tölteni. Egy év alatt eljutok egy túrista szintre, az elég is lesz, hogy ne adjanak el, ha legközelebb véletlenül épp Párizsban járok...
Aztán kb. két hónapja elkezdtem franciául tanulni. Jobban mondva elkezdtem hagyni, hogy hasson rám a nyelv. Szerintetek hat? Hát igen. Mi tagadás egyre inkább úgy tűnik több lesz ebből, mint egy év. Fene tudja, most valahogy nem bánnám már, ha tudnék egy kicsit "affektálni". Egyenlőre leginkább csak hallgatom, könnyűszerrel (Assimil: Könnyűszerrel... sorozat. Nekem az olasznál nagyon bejött, így megvettem a franciát is) Tudjátok, mosogatás, mosás, vasalás, futás. (A kocsiban még mindig az olasz kazetták rongyolódnak, mert ott nincs cd játszóm.)
És persze az olaszt sem hagytam abba, de ez a két nyelv valahogy segíti egymást a fejemben. Kitaláltam, hogy francia-olasz szótárfüzetet vezetek, így két legyet ütök egy csapásra.
A kiejtéssel vannak még problémáim. Alig várom az első téli náthát, ami kicsit besegítene az orrhangoknál. :))

Italiano - un colpo di fulmine

2008-12-17T15:55:00.000+01:00

Azért kezdtem el oroszt, majd németet tanulni, mert azt tanították az iskolákban, ahova jártam. Mondhatnám nem választás kérdése volt. Aztán jött az angol, amit nagyon praktikus, sőt mi több, ma már szinte elengedhetetlen beszélni - így nem is kérdés, hogy meg kellett tanulni.
Amikor viszont elkezdtem olaszt tanulni sokan kérdezték: "Miért éppen olaszt?" Hát igen. Azt ugyan kevesen vitatják, hogy az olasz szép, dallamos nyelv, meg Olaszország kellemes hely, de az olasz mégsem egy világnyelv és Olaszországon kívül nem sokra megy vele az ember. Igen, el kell ismernem, hogy az olasztanulásra nem valami ésszerű megfontolás indított. Nem, az olasz szerelem volt első látásra(hallásra), un colpo di fulmine, amint erre már a címben is utaltam.
Épp az esküvőnket terveztük, amikor találkoztam az első olasszal (anyósom szomszédjának Magyarországon nyaraló ismerősével), aki - mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, amikor az ember megismerkedik egy idegen fiatal párral - meghívott bennünket az esküvőnk után Milánóba - szállás teljes ellátással. Csoda, hogy fel voltunk dobva? (Ez még az "átkosban" volt, sosem jártam addig "Nyugaton".)
Befutott a vonatunk a milánói vasútállomásra, Armando várt bennünket. Mikor megérkeztünk a lakásukba, leültetett minket a nappaliban és majdnem profi utazásszervező módjára ismertette olaszországi programunkat. Azért csak "majdnem", mert egy dolog sántított, az ő angoltudása... De nem kell félteni az olaszokat! Hiányos angoltudását széles gesztusokkal kiegészítve (lehet, hogy pontosabb lenne azt mondani, hogy gesztusai közé időnként egy-egy angolnak tűnő szót beszúrva :) tudatta velünk, mikor, ki jön értünk, hova visz stb. Az igazi meglepetés akkor ért minket, mikor azt mondta, hogy x. nap megyünk Rómába. Hogy MI??? Erről nem tudtunk. Ó, persze, természetesen, egy barátja lányánál fogunk lakni, aki nagyon kedves lány, főzni ugyan nem nagyon tud, de jól beszél angolul és majd mindent megmutat nekünk.
Szóval feledhetetlen élmény volt a nászutunk (ja, hogy ritkán volt alkalmunk kettesben lenni?... Hát, ez igaz ... de amit esetleg akkor kihagytunk, azt az azóta eltelt 20 évben bőven bepótolhattuk :)
Szereztünk egy csomó olasz ismerőst. Bepillanthattunk az olasz fiatalok hétköznapjaiba, lakásába, életébe (amit mezei túristaként nemigen lát az ember) és engem persze elbűvölt a nyelv és az a sodró lendület, az a gesztikulálás, ahogy beszélték a mi újdonsült barátaink - na akkor volt, hogy megfogadtam magamban, én ezt a nyelvet megtanulom. Sőt, meg is ígértem nekik, hogy mire legközelebb megyünk Olaszországba már olaszul beszélgethetünk. Na, ez nem lett éppen teljesen így, de amikor tavaly találkoztam azzal a bizonyos római lánnyal (aki időközben persze meglett családanyává lényegült... akárcsak én :) akkor már tényleg olaszul folyt köztünk a társalgás, miközben gyorsan átfogó képet adtunk egymásnak az elröppent évek történéseiről.

Magam is meglepődtem, amikor rájöttem, hogy már hat éve tanulok olaszul. A középfokú nyelvizsgát most ősszel tettem le. (Intenzív tanulással ezt sokkal hamarabb is el lehet érni, de nálam a fő hangsúly az élvezeten, a tanulás, a felfedezés örömén van és nem annyira az eredményen)
Miközben a szóbeli előtt várakozva rámragadt a többi vizsgázó harci idegessége, meg is fogadtam: soha többé nyelvvizsga... De amikor megkaptam az eredményemet, ami messze felülmúlta előzetes várakozásomat, mindjárt felül is bíráltam ezt az elhatározást. Ki tudja, talán egyszer majd nekifutok a felsőfoknak is?
Na nem azért, mintha bármi szükségem lenne a papírra. A középfokú vizsga is azért kellett, mert megfogadtam magamnak, hogy addig nem kezdek új nyelvbe, amíg nem tudok valamit "felmutatni" olaszból. És már nagyon megért rá az idő, hogy egy új nyelvbe kezdjek ... Na, de erről majd legközelebb.

Beszéljünk angolul!

2008-12-14T20:05:00.000+01:00

Az angollal egyetemista koromban kerültem kapcsolatba - beíratkoztam egy nyelvtanfolyamra. Ez volt az első alkalom, hogy egy nyelvet nem iskolai keretekben (és módszerekkel) kezdtem el tanulni és ez, illetve az angoltanárom és tanítási módszerei nagyon meghatározó fordulatot hoztak nyelvtanulói pályafutásomba. Jaaa - ocsúdtam fel az első néhány óra után - hát így is lehet nyelvet tanítani??? Hogy még csak néhány szót, mondatot tudsz és máris: pármunka -tessék "beszélgetni", azonnal használni is a megszerzett tudást.
Aztán persze fontos a tanár személye is. Az enyém nagyon fiatal, nagyon lelkes volt és nagyon szeretett tanítani - engem teljesen elbűvölt és magával ragadott. Imádtam az angolórákat. Utólag belegondolva nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy végül én is az angoltanárságnál kötöttem ki.

Akkoriban persze semmi elméleti tudásom nem volt a módszertannal kapcsolatban, egyszerűen a saját bőrömön éreztem, hogy ez működik és azóta is azt vallom, hogy nyelvet csak így érdemes tanítani, kommunikatív módszerrel. Már amennyiben az a cél, hogy a nyelvtanuló a nyelvet valóban használni tudja és képes legyen mondandóját kifejezni.
Napjainkban persze nálunk is - elvileg - már szinte mindenhol ezt a módszert használják. A gyakorlati megvalósítás, attól tartok, még hagy némi kívánnivalót maga után.

Az angol egyébként (részben) nagyon is tanuló-barát nyelv. Kezdőként gyorsan lehet vele sikereket elérni. Szinte semmi ragozás, nyelvtani nem, egyeztetés. A szavakat a megfelelő sorrendben egymás mellé tesszük és már kész is a mondat...
Na jó, elismerem, azért persze akadhatnak nehézségek. Mindjárt itt van a kiejtés. Nem elég, hogy amit leírunk azt egyáltalán nem úgy ejtjük ki, de még az egyforma betűkapcsolatokat is hol így, hol úgy ejti az angol, semmi szabály, semmi kapaszkodó. (Nem kéne mégiscsak megtanulni azokat a fonetikai jeleket ...?) A fenti vádra az angol kétségkívül rászolgált, mint ez a kis vers is példázza:
When the English tongue we speak
Why is break not rhymed with weak?
Won't you tell me why it's true
We say sew, but also few?
And the maker of a verse
Cannot rhyme his horse with worse?
Beard is not the same as heard,
Cord is different from word,
Cow is cow, low is low,
Shoe is never rhymed with foe.
Think of hose and dose and lose,
And think of goose and yet of choose,
Think of comb and tomb and bomb,
Doll and roll and home and some.
And since pay is rhymed with say,
Why not paid with said I pray?
Think of blood and food and good;
Mould is not pronounced like could.
Why is done, but gone and lone -
Is there any reason known?
To sum it up, it seems to me
That sounds and letters don't agree.

Aki nem biztos benne, hogy a dőlt betűs szavak kiejtése miben különbözik, annak javaslom, hogy ha épp nincs egyéb sürgős teendője, lapozzon fel egy szótárat. :) Szerencsére ma már az Interneten sok olyan szótárt is találunk, ami ki is ejti nekünk a szavakat.

A kiejtésen kívül másik nehézség még a nyelv ritmusa és a hangsúlyok.Vannak nyelvek, amelyekben a mondatok ritmusát az adja, hogy az egyes szótagokat mind azonos idő alatt ejtik ki, vagyis minden szótag kiejtésére ugyanannyi idő jut (mint pl. a magyarban). És vannak nyelvek amelyekben a mondatok ritmusát az adja, hogy a hangsúlyos szótagok egyenlő időnként következnek egymás után.
Az angol nyelv ehhez a második típushoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az egymást követő hangsúlyos szótagok között eltelt idő változatlan maradjon a közöttük levő hangúlytalan szótagok összetömörülnek ha szükséges. Illetve, ha nincsen hangsúlytalan szótag két egymást követő hangsúlyos szótag között, akkor az előbb következőt meghosszabítva ejtjük, hogy kitöltse a rendelkezése álló időt. Így a beszélő egy mondat kiejtése során tartani tudja a ritmust. Tehát az angol nyelvben egy mondat kimondásának idő szükségletét nem a mondatban szereplő szótagok száma, hanem a mondatban szereplő hangsúlyos szótagok száma határozza meg. Ezért van hát, hogy az "elharapott" szavak, szótagok miatt sokan küzdenek a hallás utáni megértéssel. Nem titkolom, évekig küzdöttem azzal a problémával, hogy bár minden szót ismertem a szövegben (olvasva), hallás után mégsem értettem meg. Nekem segített, amikor megpróbáltam én is felvenni ezt a ritmust.

Próbáld csak kiejteni ezt a két mondatot ugyanannyi idő alatt (a vastagon szedettek a hangsúlyos szavak):

That man. That could be the man. Hát ... az angolok valahogy így csinálják. (Sajnos nem arra optimatizálták a nyelvet, hogy szegény külföldi minél könnyebben megérthesse.)

Kitalálod mi a közös ezekben a mondat- csokrokban?

Good morning. Excuse me. How are you?

A piece of cake. The shop was closed. It's time to go.

Where are you from? Where were you born? What do you do?

Would you like a drink? Do you want to come? Is it far from here?

Az egy sorban szereplő mondatok hangsúly-mintája (a vastagon szedettek a hangsúlyos szavak vagy szótagok) megegyezik, a hangsúlytalan szótagokat meg jól elharapják (ideális esetben mi is elharapjuk :)

Remélem kicsit segítettem és senkinek nem vettem el a kedvét az angoltanulástól. Mert ha valakinek véletlenül lennének kétségei affelől, hogy angolul tudni érdemes, ideírnék néhány számadatot. Nem a legfrissebbek, de így is elég meggyőzőek, szerintem:

az elektronikusan tárolt információk 80%-a angolul van

az Internet felhasználók 80%-a angolul kommunikál

az e-mailek 3/4-e angolul íródik

a Föld lakosságának negyede (1,2-1,5 milliárd ember) beszél angolul valamilyen szinten, ebből 320-372 millióan anyanyelvként

Szóval, ha szeretnénk mindehhez az információhoz hozzájutni, ezzel a rengeteg emberrel beszélgetni , akkor munkára fel, csiszolgassuk angoltudásunkat!

Sprechen Sie Deutsch?

2008-12-07T19:15:00.000+01:00

Ma már azt hiszem jóval kevesebben válaszolnának "Ja"-val erre a kérdésre, mint amikor én gimiben elkezdtem németül tanulni. Más kérdés, hogy az idegen nyelven való megszólalással akkor is sokan hadilábon álltak, csakúgy, mint most. Akkoriban ha idegen nyelvről volt szó Magyarországon, az leginkább németet jelentett. A leghasznosabb is a német volt, mert bár mi nagyon korlátozottan utazhattunk külföldre, rengeteg német túrista jött akkor hozzánk. Mostanában mintha már nem lennénk olyan vonzó hely a számukra...vajon miért? (Persze már nem kell a Balatonhoz jönni, hogy a németek találkozhassanak keleti illetve nyugati rokonaikkal...) Mikor diákkoromban kemping portásként dolgoztam nyaranta, nagyon jó hasznát vettem a németnek, amivel még a hollandoknál is elboldogultam, akik szintén szép számban látogatták kis hazánkat.

A németet sokan nem szeretik. Nem lenne ildomos, ha csatlakoznék hozzájuk, bár amióta az angol belépett az életembe a német már tényleg nem a kedvenc nyelvem. De találkoztam már olyannal is, aki a németet favorizálja ... mondjuk meg is lepődtem rajta :) Pedig aki szereti a jól betartható és eléggé megbízható szabályokat az jobban jár a némettel. Hogy az mire jó, hogy a keretes mondatszerkezet eredményeként a lényeg (az ige) a mondat végére kerül - na, arra nem sikerült rájönnöm. Valószínűleg ezt a németek sem tudnák megmondani, csak már megszokták, hogy ők így csinálják.
Hogy a német ennyire elvesztette népszerűségét, azért nagyban az angol térhódítása a felelős. A gyerekek az iskolában szinte mindenhol az angollal ismerkednek meg először. Márpedig angol után olyan nyelvet tanulni, ahol mindent egyeztetni és ragozni kell, meg a főnevek nemét megtanulni - hát az igen fájdalmas az elkényelmesedett ifjúságnak. Hogy az elkényelmesedett felnőttekről már ne is beszéljek!

Ma már az üzlet nyelve egyeduralkodóként az angol. Még a hozzánk érkező német üzletemberek is sokszor inkább angolul akarnak tárgyalni. Volt olyan tanítványom, aki németül egész tűrhetően beszélt, míg az angolt igencsak törte, mégsem tudta meggyőzni német partnereit, hogy németül tárgyaljanak.
Én két éve Németországban igyekeztem a nehezebb utat választani, és a némettel boldogulni egy vasútállomáson. Összekapargatva egykor szebb napokat látott német szókincsemet, igyekeztem elmagyarázni a pénztárosnak, hogy hány személyre és milyen vonatjegyet szeretnénk venni. Nem volt elég egy számot és a célállomást mondani, mert olyan családi napijegyet akartunk, amivel nemcsak Münchenbe jutunk be, hanem ott is korlátlanul igénybe vehetjük a helyi közlekedést. Sajnos a férjem, küszködésemet látva (na meg talán attól tarva, hogy így lekéssük a vonatot) gyorsan a "segítségemre" sietett és pár angol szóval elintézte a jegyvásárlást. A pénztáros arca is felderült, hogy nem kell tovább velem bíbelődnie én viszont percekig duzzogtam utána: "Így nem Kunst, angolul már én is rég megvettem volna a jegyeket."

Mindettől függetlenül igenis érdemes németül tanulni! Ma a munkaerőpiacon az, hogy angolul beszélsz már nem előny, hanem egyszerűen alapfeltétel. Előnyt az jelent, ha más nyelveket is tudsz. Például a fenti kérdésre magabiztosan rávágod:
"Ja, natürlich."

Mi köze a politikának a nyelvekhez?

2008-12-04T23:37:00.000+01:00

Eszem ágában sincs politikáról írni, de attól tartok ebben a posztban , ha csak érintőlegesen is, de nehéz lesz nem beszélni róla, mert a politika gyakran beleszól olyanba is amibe pedig nem kéne (máskor meg persze nem hallatja a szavát ott, ahol kellene)

Miért nem beszélnek a magyarok idegen nyelveket? Nyilván ennek szerteágazó okai vannak. Szerintem - mint majdnem mindenben - a nyelvtanulásban is nagy szerepe van az első élménynek. Milyen nyelvet, hogyan és pláne miért kezd el valaki tanulni. Ha a saját korosztályomat nézem, legtöbben az orosszal találkoztunk először. És miért is kellett épp oroszt tanulnunk? Mert ez volt a megszálló csapatok nyelve. Nahát, attól tartok ennél bármi jobb motiváció lehet egy új nyelv elkezdésére. Bár ki tudja? Lehet hogy csak rossz megszálló jutott ki nekünk. Málta például egész jól profitált az angol megszállásból. Miért is nem akartak az angolok minket megszállni? Az is igaz, hogy akkor most nem lenne munkám, mert az egész népesség kitűnően beszélne angolul felnőtt korára. (Mondjuk valószínűleg akkor tanítanék valami más nyelvet.)
Szóval visszatérve a kezdetekhez, nekem is az orosz volt az első idegen nyelv, amit tanulni kezdtem általános iskola ötödik osztályában. Arra hogy mit és hogyan tanultunk ugyan már nem emlékszem, viszont még mindig tudnék jelenteni: "Tоварищ учительница, я докладиваю вам, никто не отсутствует." - csak mára - szerencsére - a tanár elvtársak és elvtársnők már eltűntek (átlényegültek?).
Egyébként én az oroszt is szerettem. Akkoriban bármi egyéb nyelvet tanultunk volna, egyiket sem igen tudtuk volna használni. Ki utazott akkoriban külföldre? Hol volt még az Internet?
Na nem azért, mintha az oroszból sok hasznunk lett volna. A hazánkban állomásozókkal valahogy nem akartunk beszélgetni. Sőt, egy NDK-s építőtáborban szegény orosz diákok hiába próbáltak velünk, magyar lányokkal ismerkedni, mindenki úgy tett, mintha nem tudna oroszul (és sokan tényleg nem tudtak :). Ők meg kétségbeesetten kérdezték: Hát nem tanultatok oroszt az iskolában? Pedig a fiúk aranyosak voltak, csak hát... szegényeknek a politika miatt nem volt esélyük nálunk.
Mostanában viszont kezd lekopni az oroszról a politika, legalábbis a fiatalok körében. Egyik frissen végzett egyetemista tanítványom könnyen, gyorsan jutott jó munkához, mert felsőfokon beszél oroszul. Azt olvastam, hogy nyugaton direkt népszerű az orosz, mint idegen nyelv. Nekem pár éve kellett előkapnom a polcról és leporolni az orosz szótáram, amikor a fiam egy észt website tartalmát akarta megfejteni. Lehet, hogy egyszer mégiscsak felelevenítem majd az orosz tudásom. Mondjuk ha az oroszok már a spájzban lesznek? Végül is tíz évig tanultam a nyelvet, valahol meg kell lennie a fejemben. Egyelőre a kellő motiváció hiányzik, bár volt már rá példa, hogy azzal tornáztattam az agyam (például sorbanállás közben), hogy megpróbáltam orosz szavakat emlékezetembe idézni. Ilyenek ugrottak be a "товарищ учителница"-n kívül: бабушка, дедушка, красная площадъ - mondjuk az utóbbi még jól is jönne, ha egyszer pl. Moszkvába utaznék.
Idén nyáron hatalmas viharban autóztunk hazafelé. Félelmetes volt, ahogy cikáztak körülöttünk a villámok. Nekem egyszer csak elkezdtek eszembe jutni az orosz kérdőszavak. A férjem szerint a nagy elektromosság biztos aktiválta az agyamnak azt a részét, ahol az orosz tudásom rejtőzködik már vagy húsz éve :)
Tudjátok, hogy most kedvem támadt elővenni egy orosz könyvet? Húha, gyorsan megnézem a spájzot, remélem nincsenek ott ...

Hogyan?

2008-12-02T21:33:00.000+01:00

Nem fogok mindig Lomb Katóval példálózni, csak még most az egyszer. Ő a módszerek közül az olvasásra esküdött, én a hallgatásra.
Aki olvasta e blog kezdő bejegyzését, most felkaphatja a fejét: hogyan? eddig arról volt szó, hogy be nem áll a szája, akkor most hogy jön ide a hallgatás?
Azokban sem akarok hiú reményeket ébreszteni, akik a nyelvórákon eddig is igyekeztek megúszni a megszólalást és az előttük ülő mögé bújva hallgattak - nem, sajnos ez a módszer, ez a fajta hallgatás bajosan fog használható nyelvtudáshoz vezetni. (Hogy a nyelvórákon egyébként nem is szabadna egymás mögött ülni, az majd egy másik bejegyzés témája lesz.)
Amikor hallgatásról, mint nyelvtanulási módszerről beszélek, akkor az anyanyelvi beszélők által előadott szövegek, leginkább életszerű párbeszédek hallgatására gondolok. És nem egyszeri, hanem, mondjuk, százszori meghallgatására (de a szám 15 és végtelen között tetszés szerint változtatható). A módszert magamon kísérleteztem ki és nem teszteltem a népességet hűen reprezentáló statisztikai mintán... csak nem tudom elképzelni, hogy valakinél ne lenne hatásos. Ha ugyanis egy kazettát, cd-t, mp3 lejátszón rögzített hanyanyagot rongyosra hallgatsz, ha nem akarod akkor is lépten nyomon visszacsengenek majd a füledben a mondatok, kifejezések - mégpedig a tökéletes kiejtéssel és hangsúlyozással!!! De ez csak az egyik, bár nem elhanyagolható előny.
A másik az idő. Nem fogadom el azt a kifogást, hogy "tanulnék én nyelveket, de nincs rá időm". Közhely, de igaz, hogy arra van időnk, amire időt akarunk szánni. Azt viszont minden áldott nap magam is fájdalmasan tapasztalom, hogy az a fránya 24 óra felháborítóan kevés mindarra, amit az ember szeretne egy átlagos napba belezsúfolni. Az állandó időhiánnyal küzdés vezetett el oda, hogy bekerült a nyelvkazetta az autóm magnójába, a cd a konyhai cd-játszóba és amióta gyermekeim hatására végre felfedeztem magamnak az mp3 lejátszót, már futás közben is hódolhatok nyelvtanulási szenvedélyemnek. Ha már nem áll hatalmamban, hogy elrendeljem a napok 48 órára való meghosszabbítását, legalább az idő dupla kihasználását megoldottam. Mert ugye főzni kell, takarítani sem árt néha, a vasalnivalóért is kevesen versenyeznek körülöttem, bosszantó dugókban kell vesztegelni, de ha környezetvédő vagy (vagy nincs autód) a tömegközlekedés is rabolja a drága időt. Ha viszont mindeközben hallgatod a kis hanganyagodat, azon kívül, hogy kevésbé bosszankodsz (ami mellesleg védi az egészségedet), még a nyelvtudásod is fejlődik. Arról nem is beszélve, hogy az olyan szellemi tevékenységet nem igénylő munkák, mint pl. a mosogatás és egyéb házitündérkedések engem megőrjítenek. Viszont, ha valami jó kis nyelvi csemegét adok az agyamnak, hát, még ezek a teendők is kevésbé esnek nehezemre.
Persze az igazi az lenne, hogy miközben hallgatod a párbeszédeket, hangosan ismételnéd is. Ez az autóban (már amennyiben éppen nem szállítasz a nyelvek iránt kevésbé elkötelezett utasokat :) és a konyhai magányban gond nélkül kivitelezhető. A tömött buszon inkább csak a bátrabbaknak, extravaganciára hajlamosaknak, polgárpukkasztóknak, illetve a mások véleményére való fittyet-hányásban haladó szinten lévőknek ajánlanám.
Azt persze sajnos nem állíthatom, hogy rá sem kell többet nézni a nyelvkönyvekre, megússzuk a nyelvtani gyakorlatokat, és természetesen levelet sem fogsz tudni írni, ha sosem veszel a kezedbe tollat, ceruzát, számítógép billentyűzetet, stb. De az idegen nyelvű szöveg hallgatásával hatásosan fejlesztheted a nyelvtudásodat (persze csak akkor, ha tényleg akarod fejleszteni) azokon a napokon, amikor egyébként nincs időd nyelvet tanulni.
Mert amikor van, akkor persze ülj neki és olvass, írj, csinálj nyelvtani gyakorlatokat, nézz idegen nyelvű filmeket, menj nyelvórára és ne hallgass, hanem beszélj, beszélj, beszélj!

Miért?

2008-12-01T19:57:00.000+01:00

"Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni" (Lomb Kató)

Bár egyetértek a fenti véleménnyel, pláne, ha olyan valaki mondta, aki maga 16 nyelvet beszélt, de van ezenkívül még rengeteg jó ok a nyelvtanulásra. Nekem nem is a fenti mondat a fő motivációm. Azok kedvéért írtam, akik sokkal kevésbé, vagy egyáltalán nem érzik azt a szenvedélyt a nyelvek iránt, mint én, de praktikus okokból mégis meg akarnak tanulni egy idegen nyelvet. Rajta hát, mindenki! És ne féljetek megszólalni, ne féljetek a hibáktól! A hibáinkon keresztül fejlődünk.

Azért tanulok nyelveket, mert nyelveket tanulni jó. Imádok beszélgetni és ha ebben nem korlátoznak az országhatárok az még jobb. Potenciálisan már egész sok beszélgetőpartnerre szert tettem a világban...
Megfejteni egy idegen nyelven leírt szöveget számomra sokkal izgalmasabb, mint megfejteni egy rejtvényt. Próbáltál már egymás után többször elolvasni egy újságcikket és megtapasztalni, hogy bár először nem sokat értesz belőle, a sokadik olvasásra a szöveg valahogy értelmet nyer? Javaslom próbáld ki! Fantasztikus élmény, ha sikerül. Elkezd az agyad dolgozni és a segítségedre siet. Szótár nélkül is rájössz, hogy egy bizonyos szó nem jelenthet mást, mint amit épp jelent. A sikerélmény aztán újabb ösztönzést ad a folytatásra.
Motiváció és sikerélmény - ez a két kulcsszó.

Persze egy idegen nyelv tanulása életre szóló feladat, sosincs kész. Többen a szememre vetették már, hogy szeretek belekezdeni a dolgokba, de nem szeretem befejezni őket. Van benne valami, bevallom. De ez megint csak azt jelenti, hogy jó hobbit választottam. Életre szóló programot. Lomb Kató 94 évig nyelvészkedett. Megpróbálom ebben utolérni, mert a 16 nyelv azért túl nagy falat lenne még nekem is.

A kezdetek

2008-11-30T20:21:00.000+01:00

Nos, végül én is belevágok egy blogírásba. Sokáig gyűjtöttem a bátorságot, de mostmár itt vagyok.
Talán előbb a blog címét kellene megmagyaráznom.
A kezdetek kezdetéig azért nem mennék vissza, mert elég korán elkezdtem beszélni. Ebből viszont úgy emlékszem csak kamaszkorom tájékán adódtak az első problémák... Talán valami baj lehetett a stílusommal, ha anya rám szólt: "Ne nyelvelj!" (azaz, ne feleselj), de én azért csak nyelveltem és nyelvelek azóta is. A stílusomat persze igyekszem csiszolni, az éleket reszelgetni, a csípősséget szelídíteni, de a nyelvelés az marad.
Legkisebb fiam pici kori aranyköpésében ("Jaj, anya, megnyelvelt a kutya") a nyelvelést egész más értelemben használta, ami szintén egy izgalmas témakör lehet - ráadásul jó példa a magyar nyelv és a gyermeki lelemény fantasztikus rugalmasságára - de én itt inkább megmaradnék a nyelv, mint kommunikációs eszköz boncolgatásánál.
Egyúttal átadnám utódaimnak egykori biológia tanárom jótanácsát: ha egyszer rákerül a sor, szódabikarbónát is tegyenek a síromba, hogy a Föld meg tudja emészteni a nyelvem.
Remélem erre egyhamar nem lesz szükség, mert a következő 40-50 évre be vagyok táblázva...

Akik ismernek tudják, hogy szeretek beszélni. (Ajaj, a férjem regényeket mesélhetne erről... már ha ő is annyira szeretne beszélni, de hát két dudás nem fér meg egy csárdában.) És ha már így van, annál jobb, minél több nyelven megtehetem ezt. Nem igaz? Hát ráérő időmben ezen dolgozom. Most épp az ötödik idegen nyelvnél tartok és a nyelvtanulással és tanítással kapcsolatos élményeimet és gondolataimat szeretném itt megosztani veletek. Merthogy írni is szeretek.